Budapesten szombaton, július 2-án büszke melegfelvonulást tartottak. Ebből az alkalomból a szlovák nagykövetség erkélyére kitették a szivárványos zászlót. Ez ellen többen tiltakoztak, mivel Szlovákia hivatalosan a hagyományos családmodellt támogatja.
Általában nem szeretem a magamutogatást. Nem kedvelem a különböző öntömjénező felvonulásokat. Lehet azért, mert az egykori pöffeszkedő május 1-jei felvonulásokra emlékeztet. Az olyan parádékat sem, amelyeken másságukkal dicsekszenek, mely a legintimebb szférát öleli föl és nem érdem.
Már ha egyáltalán van értelme intimitásról beszélni. Ma már a nők és férfiak tömegesen hirdetik magukat az interneten, kiteregetve legtitkosabb vágyaikat és szerveiket. Hátha lesz rá vevő. A zsák megtalálja foltját. Mintha az egész világ a szexusra épülne. Nemes eszmékért, embertelenségek ellen alig vonulnak föl az emberek, de azért, mert valaki nem tudja, fiú-e vagy lány, fel kell félmeztelenül vonulnia? Én télen rendezném a melegfelvonulást.
Egyesek ezt a hajlamot valamilyen módon örökölték, vagy szerezték. Amiről kevés szó esik, akadnak közöttük, akikre ezt serdülőkorukban ráerőszakolták.
Férfiak csókolóznak egymással, szakállas férfi női fürdőruhában „csábít”, meztelen popójú, szőrös hátú férfiak viszik a szivárványos zászlót… Kompromittálják Isten üzenetét. A szivárvány annak volt a jele, hogy többé nem lesz vízözön. De Szodoma és Gomora kénköves pusztulása újból bekövetkezhet.
Néhányszor utam éppen akkor és abban az időben vezetett Pesten, amikor e sajátos seregszemle útvonalát kereszteztem. Így rendőri ellenőrzésnek voltam kitéve. Pedig semmilyen szexbombát sem rejtegettem a hátizsákomban. De nem néztem meg a „húsparádét”.
Ezek a kifestett férfiak és nők, nem tudom, mit is akarnak valójában. Mert a lobbizásuk néha már hajmeresztő. Általában senki sem gátolja őket praktikáikban, de nem óhajtom, hogy az iskolákban azt tanítsák, ez természetes magatartás.
Régi kabaréjelenet jutott eszembe, amikor néztem az idei felvonulásról készült képeket. Gyermekkoromban a magyar rádiókabaréban arról faggatták egyik külföldre szakadt atyánkfiát, miért emigrált. Amikor fiatal voltam – vallotta -, azt hallottam, hogy a homoszexualitás bűncselekmény. Azután azt mondogatták, hogy ez nem bűntény, hanem betegség, amit gyógyítani kell. Mire felnőtt lettem, már arról győzködtek, hogy ezt tolerálni kell. Emigráltam, mert nem akartam megvárni, míg kötelezővé teszik!
Ma már kisebbség alatt szinte csakis szexuális minoritást értenek. Védelmük messzemenő támogatást élvez, a faji, nyelvi, vallási kisebbségek védelméről alig esik szó, pedig számbelileg sokszorosan felülmúlják azokat. A két csoport közötti kulturális értékek különbözőségéről ne is essen szó. Az üldözött ázsiai keresztyének érdekében ki vonul föl manapság?
Szodoma és Gomora esetében Isten a természetellenes szexuális viselkedést büntette meg nagyon keményen és egyértelműen. Ezt a zsidókon keresztül az emberiségnek is megtiltotta, tetszik, vagy sem. De a legtöbb ember abban az illúzióban él, hogy nincs Isten, sem ördög. „A szerelem valóság, Isten csak mese!” – hirdette egy félrevezető felirat a szivárványos zászlón. Hiába, szabad akaratot kaptunk. Szabad butának maradnunk. Szabad a poklot is választanunk. Hogy az milyen kellemes hely lesz, mindenki, aki nem tért meg, egyszer megtapasztalja.
Az, hogy toleránsak legyünk az ilyenfajta másság iránt, nem kifogásolható, de a meleglobbi olyan tevékenységet folytat, amely már ellenkezést vált ki. A melegek azért emelték fel szavukat, hogy az egyik Walt Disney-mesefilmben, a Frozen 2-ben, Elza leszbikus legyen! Ez nemzetközi tiltakozást váltott ki.
Mindez azért jutott eszembe, mert a minap a budapesti szlovák nagykövetség érdekes módon avatkozott be a magyar belpolitikai életbe. Ahogy fentebb írtam, erkélyére kitette a szivárványos zászlót! Nem volt egyedül, további 30 nagykövetség csatlakozott a Budapest Pride Festival (Budapest Büszkeség Fesztivál) 21. évfolyamához. Tavaly még csak hat. De mire büszkék ezek az emberek, milyen teljesítményükre?
A szlovákiai polgári aktivistákat felbőszítette ez a zászlólengetés és magyarázatot vártak a szlovák miniszterelnöktől és külügyminisztertől. A CitizenGO szlovákiai aktivistái nehezményezik, hogy amikor Szlovákia éppen az Európa Tanács elnöki tisztét tölti be, ilyen lépésre szánta el magát, mely a deklarált hazai értékek ellen lép föl, hiszen az ország alkotmánya ellentmond az LMBTI által hirdetett elveknek. Így az aktivisták megítélése szerint túllépték hatáskörüket. Pedig a tüntetésen mindenkinek megüzenték, hogy a család alapja nem egy férfi és egy nő házassága, hanem a szeretet és kölcsönös tisztelet. Nyilván a férfi és nő házassága kizárja az utóbbiakat. A hagyományos családot nem kell szeretni és tisztelni, óvni sem…
A külképviselet azzal védekezett, hogy ez az ország nemzetközi jogi kötelezettségeiből adódik, nem fogja diszkriminálni semmilyen vonatkozásban állampolgárait, ahogy ezt nemzetközi színtéren is deklarálják. Tehát Szlovákia senkit sem diszkriminál nemzetisége, vallása, nemisége, nemi irányultsága miatt.
Ilyenkor Žák-Malina Hedvig tíz évig húzódó ügye jut eszembe. Azt hiszem, a Szlovák Köztársaságban akkor mennek majd rendben a dolgok, ha a pesti és bukaresti külképviseletre kitűzik a székely zászlót, amikor ott az autonómia mellett tüntetnek, nem pedig akkor, ha ezt a zászlót lengetik meg.
Július 30-án ismét melegfelvonulás lesz Pozsonyban. Tavaly nem tartották meg és láss csodát, nem dőlt össze a világ!
A budapesti szlovák nagykövetség lépése ellen tiltakozó aláírásgyűjtést indítottak civilek a világhálón. A petíciót ITT lehet aláírni.