A cseh és a szlovák internetes oldalak is közlik a szomorú hírt: életének 67. évében szeptember 10-én elhunyt a cseh és szlovákiai testépítés, testedző sport legendás alakja, Major Lajos.
Nekem szülőfalujából, Ipolyszécsénykéről hozták a hírt lányomék. Onnan, hol néhány hete magam is találkoztam Lajossal, a község díszpolgárával a falunapon. Tavaly nyáron kapta meg ezt a nemes kitüntetést, melyről portálunkon is beszámoltunk. Most pedig annak a szép szabadtéri pódiumnak az átadójára jött el Pozsonyból, amelynek megépítése az ő szponzorálásával valósulhatott meg.
Major Lajos 1948-ban született Ipolyszécsénykén. Az egyetem után sportújságíróként helyezkedett el, s vált fokozatosan egyre ismertebb, országos, sőt nemzetközi hírű sportszakemberré. Nemcsak kiváló publicista, de jó sportíró is lett. Ezenkívül maga is aktív sportoló volt, és elsősorban a testedzés ismert művelőjévé, szakemberévé vált.
Tudósította az írott sajtót és a rádiót nemzetközi versenyekről, olimpiákról, hosszú időn át a Csehszlovák Rádió Magyar Adása Sportrovatának is állandó munkatársa volt, valamint több hazai magyar lap sportrovatába írt. Major Lajos a szlovákiai testépítés ismert képviselője: 1972-ben a csehszlovák ranglista győztese testépítésben.
Lapalapítóként és lapkiadóként is tevékenykedett. Főszerkesztője volt a Muscle and Fitness című népszerű havilapnak, amely több ezer példányban jelenik meg cseh és szlovák nyelven. Major egyébként ezeken a nyelveken szintén anyanyelvi szintén publikált, s beszélt még más szláv és több nyugati nyelven is.
A díszpolgári oklevelet a szülőfalu polgármestere, Deák József adta át neki. Ezt követően akkor meleg szavakkal emlékezett falujára, első újságírói kísérleteire a Haladás című járási lapban és a Szabad Földművesben.
Hirtelen halála igen megdöbbentette mindazokat, akik ismerték őt, nyomon követték pályafutását. Nekem gyermekkori jó barátom volt Lajos. Életútjainkat figyelemmel kísértük. Tudtam, hogy megnősült, felesége egy Árva megyei idegen nyelvszakos tanárnő lett, akit tökéletesen megtanított magyarul. De magyar alap- és középiskolába jártak lányai is Pozsonyban. Hiszen a nyelvtanulásban maga is példát mutatott nekik.
S azt is el kell mondani, hogy Lajos annak ellenére, hogy szülei a felső tagozattól szlovák iskolába járatták őt, a magyar nyelvet szóban és írásban tökéletesen tudta, újságíróként is művelte. És figyelemmel követte a felvidéki magyarság sorsát, szellemi-kulturális életének eseményeit. Szinte minden írott- és elektronikus magyar sajtóterméket elolvasott.
Tudtam róla én is ezt természetesen, mégis meglepődtem, amikor néhány hete ezt írta nekem „Le a kalappal a Felvidek.ma publicisztikád előtt – rendszeresen olvasom és nagyra értékelem a rálátásodat…“. Ennek igen örültem, mert az ő véleménye jelent valamit. Hiszen több nyelven olvasó, a világ sok lapját ismerő emberről van szó.
Közölte, milyen boldog, hogy a díszpolgárságot megkapta falujától, és segítheti a kis közösség szellemi életének újabb kibontakozását. Sajnos, a fizikai jelenléteknek már nem örülhet tovább. Ám hiszem, hogy onnan fentről is figyel majd szülőfalujára, díszpolgárként továbbra is segít, kieszközöl egyet s mást az égieknél.
És segíti, szemmel tartja majd utódait is; a kis unokákkal is megízlelteti valahogy a nyelveket, melyeken maga is beszélt. Lajos, segítsenek ebben téged is immár fent az égiek.
