A Népszabadság kiadásának leállítása Csehországban is nagy visszhangot keltett. A média többsége a Cseh Sajtóiroda (ČTK) ténymegállapító hírét vette át, míg a baloldali Právo a pozsonyi Ivan Vilček tollából közölt beszámolót. A magyar témákkal máskülönben is gyakran és elmélyülten foglalkozó Hospodárské Noviny című politikai és gazdasági napilap pedig két írást is szükségesnek tartott megjelentetni e témában.
A Népszabadság bezárása Orbán Viktor folytatódó támadása a szólásszabadság ellen. Magyarországon fokozatosan megszűnik a nyugati civilizáció, és ezt észre kellene venni – vélekedik Teodor Marjanovič, a tekintélyes napilapban a Reqviem a szólásszabadságért Magyarországon címmel megjelent kommentárjában.
A Népszabadság rendkívül színvonalas lap volt, amely nem úgy írt, ahogy az Orbán Viktornak tetszett volna. Bár a lap osztrák kiadója azt állítja, hogy pénzügyi megfontolások alapján állította le a kiadást, az érvelés hiteltelen. „Elsősorban azért, mert egy olyan országban történt mindez, amelynek miniszterelnöke már hosszabb ideje szisztematikusan a sajtó függetlensége ellen dolgozik, nagyjából úgy, ahogy azt nagy példaképe Vlagyimir Putyin teszi Oroszországban” – mutat rá a szerző.
Leszögezi: az egész ügy nyugtalanító emlékeztetés arra, milyen törékenyek azok a szabadságjogok és értékek, amelyeket a kommunizmus megbuktatása utáni nem egészen három évtizedben megszoktunk. „Egy tőlünk (Csehországtól) nem messze fekvő ország fokozatosan a nyugati civilizáción kívülre kerül. Nem szabadna, hogy ez mindegy legyen nekünk” – zárja eszmefuttatását Teodor Marjanovič.
Egy másik jegyzet szerint a mai magyarországi közhangulat a Prágai Tavasz letörése utáni csehszlovákiai közhangulatra emlékeztet, amikor az emberek elkezdtek bezárkózni önmagukba.
Az Orbán-rendszer korrupcióját feltáró Népszabadság megszüntetése, amely mögött valószínűleg a kormány áll, egyelőre utolsó lépése annak a folyamatnak, amelyben Orbán Viktor és pártja megerősítik hatalmukat – állítja Martin Ehl, a lap külpolitikai rovatvezetője Hogy néz ki Orbán magyarországi normalizációja című jegyzetében.
A mai magyar társadalom a cseheket és a szlovákokat az 1969 utáni normalizációra emlékeztetheti. Az emberek akkor az állami hivatalok zaklatásaitól tartva bezárkóztak önmagukba és nem voltak aktívak a közéletben. A magyarok ugyanakkor visszagondolhatnak a gulyásszocializmusra, amikor a hallgatásukat a keleti blokk legmagasabb életszínvonalával ajándékozta meg a korabeli rendszer – fejtette ki Martin Ehl.
Rámutatott: a helyzet paradoxona, hogy a magyar gazdaság aránylag jól teljesít, és jobb állapotban van, mint a gazdasági válság idején, a szocialisták utolsó kormányai alatt. A beruházások többsége azonban az Európai Unió alapjaiból valósul meg.
A jelenlegi „normalizáció” valószínűleg hosszú lejáratú lesz, elsősorban azért, mert Orbán ellenzéke gyenge és képtelen megfelelő alternatívát megfogalmazni. „Az újság (Népszabadság) eltűnésével a magyar bezárkózottság a haveli „rossz időkre” változhat, a társadalomnak a politika, s ezzel a saját önmegbecsülése iránti teljes rezignálására” – zárja írását Martin Ehl.
