A Magyar Református Presbiteri Szövetség lapjának idei szeptember-októberi, reformációi ünnepi számát már a jövőbe mutató múlt üzenetei hatják át.
Az idei, 499. évi reformációs évforduló a lapban már a jövőre következő 500. évfordulót készíti elő írásaival, verseivel, fotóival, grafikáival, az oldalakat nyitó 24 Igével.
„Használta-e Kálvin a reformáció kifejezést?” – erre a kérdésre keresi és adja meg a választ a vezércikk, aminek indító oldali sorait a wittenbergi vártemplom és Kálvin genfi Szt. Péter templomának színes fotói keretezik. A képek között jeles külföldi szerzők reformáció-értelmezéseit találjuk, legfontosabb üzenetként: „Nem Luther, hanem Jézus a reformáció valódi, igazi témája”.
Kálvinról pedig megtudjuk, hogy a reformáció vagy a „szent reformáció” kifejezést leveleiben többször használta. Az angol Somerset hercegének írva hangsúlyozta, a reformációban meg kell térnie a népnek Isten igaz és helyes ismeretére. Az igazi istentisztelet, s a hit reformációját sürgette a lengyel fejedelmekhez és értelmiségiekhez írt leveleiben éppúgy, mint a skót és olasz arisztokratákhoz, előkelő, fejedelmi hölgyekhez írt soraiban.
A vezéroldal két szalagképe és címe utal a belső oldalakon olvasható nagyenyedi Bethlen Kollégium csodálatos újjászületésére, valamint arra, hogy a jó presbiter: Fülöp, amiről a szeptember elején Sepsiszentgyörgyön tartott konferencia áhítatában hallhattak a résztvevők. A belső versek a bibliafordítás jelentőségére, és a Biblia személyes jelentőségére hívják fel figyelmünket.
Az Ige körül rovat írása („Az a fő, hogy egyetértés legyen köztünk?”) szintén a reformáció 500-ra történő igei készülődés fontosságára int: „Jó, ha a reformáció 500. évfordulójára készülve nem tévesztjük ezt szem elől, és a vágyott egység érdekében nem kötünk elvtelen kompromisszumokat!”. A reformáció értelmezését, illetve benne Isten hatalmas tettei lírai magasztalását olvashatjuk a záró oldalra átfutó cikkben, „Szeretlek október 31. napodért” címmel, hozzá gyönyörű színes fotóval, ami képileg is utal a reformáció sokszínűségére.
Károli Gáspár, a bibliafordító emlékezetét idézi fel Reményik Sándor verse. Izgalmas és presbiteri bibliaórákon tanulmányozásra is ajánlható Kálvin János levele, amit Luthernek küldött nagy tisztelettel és tapintattal. De jó lenne mára is átmenteni valamit ebből a másik embert – nézeteik olykori különbsége ellenére is – tisztelő kommunikációból a magyar közbeszéd szégyenletes romlottságába.
Ugyancsak a reformáció 500-ra utal előre „A reformáció jubileumára készülünk” c. írás, de még a Magyar Presbiter rovatban idézett 84 évvel ezelőtti cikk is, amely az „Őszi pünkösd” cím alatt a Szentlélek eseményeként mutatja be a reformációt, és azt is ennek tükrében, hogy „miért vagyunk reformátusok, és miért vagyunk presbiterek”. „Amikor a történelem elfér 27 füzetben” indító sora annak a német reformációi füzetsorozatnak, amiről izgalmas tájékoztatást kapunk. Hollandiából világítja meg a lap női szemleírója, milyen összefüggés lehet nyári találkozások, rokkantság és reformáció között.
A területi konferenciák sorában híradás jött arról, hogyan készül Dél-Borsod a reformáció jubileumára. A nagyváradi királyhágó-melléki kerületi presbiteri találkozónak is a reformáció hatására, tartalmi összegzésére megírt Helvét Hitvallás tanulmányozása volt a fő témája. A reformáció istenadta csodájának sokrétű megközelítése közé jól illeszkednek a rovatok témái: a mindennapi természettudományról, a keresztyén vallás summájáról, az énekeink hátterében fellelhető sorsokról, az iskolakezdésre írt tanulságos elemzésről, nevezetesen arról, hogy lehet továbblépni, eljutni a pallérozott elmétől a lélek tudásáig.
A Nyitott szemmel rovat napjaink feszítő gondját érinti „Menekülés vagy népvándorlás?” címmel. Népes, és fiataloktól is szép számban látogatott konferenciákat tartottak nyáron Sólyomkővárott a presbiteri szolgálat és a felelősség összefüggéseiről, Székelyföldön az Isten vezetéséről, s az emberi tévutakról. Hálára indul a szívünk, amikor érzékelhetjük, hogy még Dél–Koreában is hogyan figyelnek imádságos szívvel református testvéreink a hazai cigány gyülekezetek életére. A szentmártonkátai presbiteri továbbképzés előadói konkrét bibliai és életpéldákkal irányítják rá figyelmünket a templom és az iskola szeretetkapcsolatára. Föld és ég bibliai és földtani összefüggései kerültek reflektorfénybe Sárospatakon, a Magyarhoni Földtani Társulat vándorgyűlésén. A II. Helvét Hitvallásra utal „A Szentháromság-tan alapján nyugvó istenkép” c. írás. A presbiteri szolgálatra készülés állt a vértesaljai egyházmegye összejövetelén. És a szórványban élő magyar presbiterek 14. konferenciájáról szóló beszámoló átemeli lelki tekintetünket a legkülönfélébb emberi határokon, mint ahogyan a Szövetségünk életéből rovat is egyre gazdagabban jelzi tagjaink, felelős tanítóink, presbitereink és Szövetségünk tisztségviselőinek egyre bővülő tevékenységét.
De az élet hálára indító jeleit, eseményeit olykor beárnyékolja az elmúlás reménységben hordozott szomorúságával a halál. Két értékes munkását is hazahívta az Úr szőlőjéből: dr. Nagy Antal Mihály pataki bibliakutató professzort, aki küzdelmes és megalázó évek között és ellenére is megalkotta kétkötetes bibliateológiáját. És feledhetetlenné tette szelíd, halk, de határozott hangjával nem csak teológiai hallgatók, hanem Szövetségünk tagsága szívében is. Ugyanígy Varjas László presbiter testvérünk is, aki Baranya, az általa köreinkben ismertté tett Molvány fáradhatatlan fiaként szolgálta a kis közösségeket, tervezte a presbiterek ébresztését, a missziót a szívek és a környezet mélységei között.
Mindkettőjük élete és szolgálata nagy elkötelezettség tanúságtétele az Úr ügye, egyházunk, s a reformáció emberi deformációk között is elkötelezett, boldog szolgálatáról. Szép és emelkedett tartalmú, puritán szépérzékünket is illő látvánnyal gazdagító számot kapunk ez októberben is kezünkbe. Bárcsak a Presbiter tartalmi és formai mélysége, színessége, bibliai és aktuális üzenetei minél több olvasót hívna Urunk, az igazi, egyetlen Reformátor elé 2016-ban is! Soli Deo Gloria – egyedül Istené legyen a dicsőség – ha ez így történik!
