1864. október 5-én Alsósztregován – a halotti anyakönyv bejegyzése szerint – vízkórságban meghalt „tekintetes“ Madách Imre, irodalmunk egyik legnagyobb alakja, a drámaköltészet világirodalmi szintű képviselője. Két nap múlva, október 7-én temették őt az akkor már csaknem százéves, a sztregovai katolikus temetőben kialakított családi sírboltba.
A költő nagyatyja, Madách Sándor építtette azt oda maga s utódai számára. Madách eredeti nyughelye tehát ez volt, nem pedig a ma látható emlékmű alatti kripta.
A költő fia, Madách Aladár írta jóval apja halála után a régi temetkezési helyről az alábbiakat: „A sírbolt a temető közepén egy szilárdan épült föld alatti teljesen zárt bolthajtásból áll, amely bolthajtás védelmére egy zsindelyes kis épület van emelve, s jelenleg is éppen azon állapotban van, mint az eredetileg épült. Maga ezen föld feletti épület mindig üres volt, célja csak a bolt védelme.“ Azt is közli a költő fia, hogy a sírbolt 1884-ben, nagyanyja temetésekor volt utoljára kibontva. Akkor látta apja koporsóját is, amely a bolthajtás bal oldali, Kelecsény felé néző oldalánál volt „még egészen jó állapotban“.
Mint a sztregovai Madách-emlék történetével foglalkozó irodalomból is tudjuk (Csáky K., 1989:163-172.; Horánszky N., 2005): egy új és tisztességes síremlék építésének a gondolata már a XIX. és a XX. század fordulója táján felmerült, ám csak jóval később került erre sor. 1934-ben exhumálták először Madách és a többi családtag holttestét, de csak 1936-ban, egy másik exhumálás alkalmával kerültek végleges helyükre, a mai sírkamrába.
A síremlék építése többek közt Masaryk akkori köztársasági elnök nevével is összefügg. 1930. szeptember 12-én Kékkőből Losonc felé tartva Alsósztregován is megállt, a temetőben kalapját levéve babérkoszorút helyezett el Madách sírján. S bár az elnök anyagi támogatásával rövidesen megalakult a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Képzőművészeti Társaság, mely feladatul kapta az emlékműállítást is, a síremlék felállításában mégis a Kisfaludy Társaságé és Horánszky Lajosé a fő érdem.
Amikor 1932-ben Horánszky Sztregován járt, őt is megdöbbentette a helybeli temetőben látott Madách-sírhely állapota, és mindez arra kényszerítette a szemlélőt, hogy a Kisfaludy Társaság és az MTA támogatásával „kezdeményezője, sőt végig szervezője és végső fokon megvalósítója legyen a Madách-síremlék felállításának“. Az emlék tervezetének szervezésével Szőnyi Endrét bízták meg, aki 1933 augusztusában Wimmer Ferenc műegyetemi tanár építésszel járt a helyszínen. A Madách család még élő tagjai ekkor beleegyeztek abba, hogy az emlékmű a kastély parkjában kapjon elhelyezést, a kastélytól kb. 300-350 méter távolságra, a dombosabb oldalon, ahol a százados fák egy félkör alakban „maguk köré engedik a park tisztását“.
A korabeli sajtó arról értesít, hogy Magyarországon az emlék építésére 4 000 pengő gyűlt össze, illetve, hogy a sírboltot a költő unokája, Lázár Pálné Madách Lola emeltette, amely 1934-ben el is készült. Az esemény részleteiről pedig így írt a Budapesti Hírlap: „Reggel hat órakor a falu népe csöndben felsorakozott a temetőben és a sírbontók egymás után emelték ki a koporsókat a kriptából. /…/ Utolsónak a Madách Imre hamvait őrző érckoporsó maradt (A fakoporsóból ebbe tették át Madách hamvait – Cs.K. megj.), ezt a család férfitagjai és a Budapestről megjelentek vállukon vitték fel a dombocska tetején épült kripta bejáratához“.
Madách-síremléke Alsósztregován (Fotó: Pásztor Péter)
A kripta átadása után Rigele Alajos szobrászművészt kérték fel az emlékmű megalkotására. Eredetileg Rigele két tervet készített. A helyszínen dőlt el, hogy a ma is látható emléket készíti majd el. A terepszemlén azonban az is kiderült, hogy a kripta gyorsan tönkrement: a betonlap repedezett volt, a falakat nedvesség ellen izolálatlanul hagyták, alulról víz szivárgott fel. A további rekonstruáló munkák ellenőrzésével aztán dr. Giller János losonci ügyvédet bízták meg, aki egyben az ottani Madách Társaságnak is az elnöke volt.
Az új sírbolt 1936. augusztus hatodikára készült el betonból. Kívülről faragott kővel burkolták; belvilága 2,50 m x 3,50 m lett. Madách hamvai aztán 1936. november 12-én kerültek végső nyughelyükre.
A Losonci Hírlapban arról tudósítottak, hogy az előző sírkamra csak ideiglenes volt, s hogy az új fölé több méter magas talpazatra kerül majd Madách Imre szobra. Aztán megtudjuk, hogy a sírboltban középen kapott helyet a költő, jobb oldalán Madách Aladár és Majthényi Anna, bal oldalon Madách Aladárné és az 1934-ben koporsóba helyezett további családtagok hamvai.
1936-ra elkészült Rigele Alajos szobra is. Elhelyezésével kapcsolatban maga a mester írta az alábbiakat: „Az emlékmű felállításának helye igen megfelelő, szelíd lejtő magasabb pontján, az országúttól messzire látható… Az országúttól később esetleg utat lehetne átvágni egyenesen az emlék irányában, lépcsők sorozata még emelné az emlékmű monumentalitását.“
1936. december 19-én ünnepélyes külsőségek nélkül leplezték le Rigele Alajos monumentális szobrát, hogy ez is hirdesse a Tragédia írójának halhatatlanságát. A bronzból és travertinből készült emlékmű a talpazattal együtt 8,6 m magas. Ádám szobra 3,6 méter. A szobor az emberi létért vívott örökös küzdelem jelképe. A pillér felső részén Madách balra tekintő portréjának bronz domborműve látható.
Az emlékmű Madáchcsal együtt Rigele nevét is halhatatlanná tette. S nyolcvan évvel ezelőtt maga a mester is elégedett volt munkájával, hiszen boldogan jelentette Telcs Edének az alábbiakat: „A nagy és szép feladat, mely elé Horánszkyék a Te jóvoltodból állítottak, szerencsésen befejeződött; folyó hó (1936. dec) 19-én állítottuk fel S(z)tregován a Madách-emléket.“
S bár akkor, mint említettük mindenféle külsőségek nélkül leplezték le a művet, a történelem viharai pedig később sem kímélték a Madáchot és Ádámot szimbolizáló alkotást, a mai napig áll az emlék. És lett Sztregova egyféle zarándokhely, ahol a porladó test fölé emelt szobor az ég felé mutatva hirdeti a lélek panteonjának helyét, a Madách örökkévalóságába is vezető utat.
