A tornaljai Majoros Jácint fiatal vállalkozó ősi elhivatottsággal méhészkedik. Családi örökséget visz tovább, s nem titkolt célja, hogy visszahozza a mézet a családok mindennapi asztalára. A természet szeretete, az egészséges életmód és az értékek őrzése ötvöződik munkájában. Régen a mézet nemcsak édesítőszerként használták, hanem egészségmegőrző tulajdonsága miatt nagy jelentőséggel bírt. Sebeket is kezeltek vele, vannak olyan termékek, amelyek igen hasznosak, mint például a virágpor vagy a propolisz. Fajtamézeket árulnak. Gyümölcsfavirág-, repce-, akác-, hárs-, vegyesvirág-, fenyőméz készül a Maja-méhészetben, s van mikor málnamézet is sikerül pergetniük.
Kitől ered a méhészet szeretete?
Ha visszaforgatjuk az időt, akkor olyan 150 évre visszamenőleg tudjuk, hogy felmenőink méhekkel foglalkoztak. Már az én üknagyapán is méhész volt, ők Dereskről származtak, ez egy kis falu Tornaljától 18 km-re. Akkor még ez egészen másképpen működött. Pár méhcsalád volt kasokban, köpűkben méhészkedtek. Sokkal problémásabb volt a méz kinyerése, amit akkor még facsartak. A mai méhészetünk alapjait nagyapám, Viczén István rakta le. Gyerekkora óta méhészkedett, elismert szakoktató volt az akkori Csehszlovákiában, járta a Felvidék magyarlakta településeit, előadásokat tartott a méhbetegségekről, a méhek életéről. Ezt mi is így praktizáljuk, egyre több iskolával vesszük fel a kapcsolatot, s járok interaktív előadásokat tartani.
Gondolom, akkor te is gyermekkorod óta méhészkedsz?
Nagyapám mindig kihordott a méhekhez, s kiskoromtól szívtam magamba a tudását. Huszonéves koromban kezdtem ezt az örökséget továbbfejleszteni, s megpróbáljuk a mai modern technológiákkal felszerelni a farmunkat. A vállalkozásomat 2006-ban hoztam létre.
Milyen állománnyal és eljárással dolgozol?
Jelenleg van három méhésztelep. Megmaradt az ősi fészek Deresken, ott 100 méhcsalád van. Emellett van még két telep Otrokocsban (Tornaljától 7 km), az egyik nyáron van igénybe véve, ahol a kölyökcsaládokkal és a szaporítással foglalkozunk. A másik szintén egy állandó telep, amelyet bérlünk, újabb 100 méhcsaláddal működik. Van egy vándorkocsink negyven méhcsalád részére, bár egyre nehezebben akarják megadni az engedélyt a szállításra az első számú utakon. Mi már pótkocsival vándorlunk, vaskonstrukcióból készítettünk egy állványt huszonnégy méhcsaládnak, egy éjszaka 3-4 fordulóval meg lehet oldani az áttelepítést, 50-80 km-re is elmegyünk. Ilyenkor ott is maradunk, főleg éjszaka, mert vigyázni kell rá. Ezt előre be kell tervezni, mert szintén engedélyhez kötött.
Majoros Jácint méhész (Fotó: MJ archívuma)
Tartjuk a kapcsolatot a mezőgazdászokkal, még ősszel feltérképezzük, hogy ki, mit és hová vet, hogy érdemes lesz-e odamenni. Ugyanígy tudnunk kell az akácerdőkről, hársról. Ismerősökkel is egyeztetni kell, hogy ne legyen nagy a méhsűrűség egy adott parcellán.
A tenyésztésnél megpróbálunk minél kevesebb vegyszert használni, s természetes jelleggel védjük a méheket, méhkereteket készíttetünk, s azokat minden évben cseréljük. Újabbnál újabb betegségek vannak itt is feltűnőben. Oda kell figyelni. A méhészet szakmai részét teljesen egyedül végzem, amikor a pergetés van, akkor a család is besegít.
Miben látod a méhészkedésed varázsát?
Most is ki kell járni a méhekhez. Ilyenkor van a kaptár, keretek készítésének ideje, jó ezt saját kezűleg elkészíteni. Tavasztól késő őszig már szinte mindennap a méhek körül kell lenni. Általában négykor kelek, hat óráig kaszálok. Vándorláskor 10-14 napig vagyunk egy-egy helyen, aztán megy közben a pergetés, évente legalább hatszor, hogy fajtamézet kapjunk. Ez egy életforma, természetbarátnak kell lenni, figyelni kell folyamatosan a természetet. Én is készítek feljegyzéseket, de megvannak a nagyszüleim jegyzetei is, így össze tudjuk hasonlítani a méhek életét.
Ki tudnál emelni valamilyen különlegességet, ami megváltozott az elmúlt időkben?
Míg korábban a pimpó, vagyis a gyermekláncfű reggel kinyílt s délben összehúzódott, ma már ez nem így van. Napjainkban még este nyolc órakor is kinyílik, s virágport gyűjt róla a méh. Régebben, visszamenőleg 20 évre, május elseje előtt soha nem virított a repce, most már április 12-én a repcemezőn kell lenni. Nekünk, és a méheknek is az lenne a legjobb, ha továbbra is megmaradna a négy évszak, ha az őszt követően már jönne a valóságos tél, s majd márciusban kezdene melegedni az idő. Három évvel ezelőtt például január 18-án szakadó esőben virított a mogyoró, 14 fok volt, s a méhek gyűjtötték róla a virágport.
Nyári idill – méhkaptárok a virágos mezőn (Fotó: Majoros Jácint)
Most mit csinálnak a méhek?
Télen a méhek pihennek. Már augusztusban feletettük őket, de csak minimális cukros vízzel, mert nálunk a saját nyári mézükön telelnek. Most nincs annyi teendő, de ilyenkor is rájuk kell nézni. Van olyan hét, hogy kétszer-háromszor is kimegyek. Ilyenkor végigjárom a méhésztelepeket, végighallgatom a kaptárakat, hogy szépen zúgnak-e. Közben pedig tervezgetek. Most van egy olyan elképzelésünk, hogy elindítjuk a bemutató méhészet kialakítását, erre már pályáztunk a Nagyrőcei járás akciótervében is, de még semmi konkrétumot nem tudunk. Bízunk a Tornalján megalapításra kerülő régiófejlesztési irodában.
Vagyis egy méhész-tájház van születőben?
Szeretnénk egy mézmúzeumot létrehozni, egy skanzent. Ugyanis a felmenőktől megvan minden eszköz, amit a méhészetben használtak. Több elképzelésünk is van. Lévárton (Tornaljától 16 km), az egykori régi iskola épületében is el tudnám képzelni, de ha ez nem sikerül, akkor Tornalján keresünk neki helyet. Szorgalmazzuk az egészséges életmódot, s a méz marketingjét is erősebbé szeretnénk tenni. Elsősorban az iskolákra összpontosítunk majd, s lesz egy része az épületnek, ahol kis bemutatókat tudunk tartani a gyerkőcöknek a méhek életéről, ahol maguk is pergethetnek majd, filmet nézhetnek.
Ha a filmnél tartunk, magad a filmszakmában is járatos vagy, hogyan jött össze a kettő?
Ez, amivel mi foglalkozunk, nem elég ahhoz, hogy meg lehessen belőle élni. Más anyagi forrás felé is nézegettem, így a vállalkozásomat kibővítettem, s tudósítóként, fényképészként dolgozom. Kétlábon kell állni, ha nagyon rossz évet ad a természet, akkor nagyon kevés lesz a méz is.
Hol lehet benneteket megtalálni?
Elsősorban a környék kézműves vásárait járjuk, de voltunk Kassán, a magyar piacon is. Szívesen veszünk részt rendezvényeken, fesztiválokon, s ott értékesítjük termékeinket. Csak saját mézből készült méztermékekkel foglalkozunk. Most tervezzük saját címke elkészítését is, s ezzel párhuzamosan hamarosan honlapon is elérhetőek leszünk az interneten, ahol bemutatjuk majd a családi farmunkat és a mézeinket.
