A kék közösségi oldal hírfolyamában olvasom, miszerint először X, azután pedig Y nevű magyar ember támogatni fogja Somorja szlovák nevű és nyelvű portáljának magyar verzióját 100, illetve 200 euróval. Havonta. Aki ismer, tudja, hogy én akár tűzzel-vassal is küzdök a kétnyelvűségért itt a Felvidéken, Csallóközben, Somorján, de ez itt most nem az, aminek látszik, pedig minden bizonnyal mindenki számára nemes gesztusnak tűnik.
Mára bizonyára (sajnos) minden somorjai, a világhálón jártas ember hallott a város szlovák portáljáról, melyet egy Nyitrabányán született, 10 éve Somorjára költözött személy indított el, narancssárga segítséggel. Még mielőtt belevágnék a közepébe, annyit elmondanék, azért bátorkodom most ezzel a témával foglalkozni, mivel – sajnos – eljutottunk odáig, hogy az oldal annyira népszerű, hogy ez a cikk már nem jelent reklámot neki.
De menjünk vissza az időben pár évet, legalább négyet-ötöt. Ekkor alakult meg ugyanis a portál, melyet akkor a város vezetése, az ismerősök már-már tárt karokkal fogadtak. Voltunk páran, akik nem, de akkor emiatt sokan furcsán is néztek ránk. Mi bajod vele? Hiszen friss és aktuális. „Mindenről“ tudósít. Ingyen. A város vezetőségében is ilyesmiket hallottam néhány embertől: beszámolt a lakossági fórumról, pozitívan írt a rendeletünkről. Mindezt persze szlovákul. S amikor ezt felhoztam, jött a szokásos süket duma, hogy ne légy nacionalista, meg hogy miért baj, ha csak szlovákul ír? Elsősorban azért, mert egyszerűen butaság azt hinni, hogy egy Somorjára költözött szlovák azért indított el egy portált, hogy a város – egyébként tősgyökeres – magyar lakosságát „szolgálja“. Dehogyis. Ezt az állításomat csak akkor kezdték elhinni, amikor az illető egy rokona által beadott kérelmét nem támogatta a 19 tagú somorjai testület, melynek mind a 19 tagja magyar (18-an az MKP, 1 a Most-Híd színeiben).
Innen kezdve – sajnos – minden cikkből vagy hiányzott valami fontosabb információ, vagy nem volt teljes a tudósítás, vagy pedig megtoldották egy-két olyan gondolattal, amely nem állta meg a helyét. Hangulatot keltett, s olyan dolgokat emelt ki, melyekre a városba nemrég beköltözött szlovák polgárok egyből rákaptak, a kék közösségi hálón hozzászóltak, a cikkek 90 százalékánál szidva a város vezetőségét, s aki netán megvédte a város álláspontját, azzal napokig vitáztak. S ez az, ami az illetőnek kell. Nevezetesen az olvasottság. Mindegy, milyen áron. Ezért nem törekszik arra, hogy mindenről úgy tudósítson, ahogy az megtörtént.
De tegyük fel máshogy a kérdést. Miért NEM szabad engedni, hogy egy nem magyar – ha itt most egy dél-tiroli városka portáljáról beszélnék, akkor azt írnám, hogy nem dél-tiroli, nem német – személy próbáljon tudósítani egy magyar város életéről? Egyáltalán meddig lesz magyar Somorja? Ez egy hosszabb kérdéskör, röviden válaszolnék a két kérdésre egyszerre. Somorja városát – hivatalos iratok szerint –, 1238-ban említik először, de valószínűleg 2-300 évvel idősebb ennél, s a kezdetektől magyar város volt, a középkorban és a reneszánsz idején ugyan kisebb szláv kisebbséggel, mely a 20. század elejére teljesen eltűnt, a trianoni békediktátum után pedig újból megnövekedett.
Mit akarok ezzel mondani? Csak azt, hogy mivel egy városnak, vezetőségének és lakosságának foglalkoznia kell a múltja megismerésével, meg kell emlékeznie róla és az örökséget tovább kell adnia, ezért Somorja mindenkori vezetőségének a magyar múltra emlékezve kell vezetnie a várost, nem pedig eltörölni azt. Zsolnán – annak ellenére, hogy mivel nagyváros volt mindig, és sokan éltek ott magyarok –, a történelmi múltból adódóan már nem lehetne egyértelműen elmondani, hogy csak a magyar múltra kell emlékezni, pedig a legnagyobb fejlődésen magyar vezetés alatt ment keresztül. De például Selmecbányára sem lehet azt mondani, hogy a szlovák múltat kell ápolni, mert nem létezik olyan – bár 2011-ben 10 000 lakosából csak 35 vallotta magát magyarnak, s 9 000 szlováknak -, hiszen a tatárjárás után a 13. században bajor és szász bányászokat telepítettek be, és Selmecbánya hagyományosan német nyelve csak az 1850-es években kezdett magyarra változni.
De visszatérve a portálhoz, van itt egy probléma. Vannak emberek, szlovákok, akik alig pár éve élnek Somorján, s nem bejelentett lakosok, s akik most az utóbbi időben minden nyilvános gyűlésre eljönnek, és mesterségesen keltett (s néha valós) problémákhoz provokatívan és durván szólnak hozzá, s nemhogy nem tisztelik, de nem is ismerik Somorja múltját. Nekik nem az a céljuk, hogy jobbá tegyék Somorját, hanem, hogy leváltsák Somorja magyar vezetését – mely persze nem működik tökéletesen, de sokat javult az utóbbi időben -, és átvegyék a hatalmat. És ehhez nyújt segítséget ez a szlovák portál, néha csak fű alatt, néha pedig teljesen látványosan.
De hadd idézzem Mathédesz Lajos egyik hozzászólását magáról a portálról:
„Nézőpont kérdése, mi a jobb. Igen, ha az jobb, hogy más nyomorából csinálunk hírt (balesetek, tűzesetek stb.) akkor tényleg jobb. Tudom, ebben a mai beteg világban csak ennek van hírértéke. Elég szomorú. Az én véleményem, hogy a samorincan inkább a bulvárt szolgálja. Igen, volt pár hónapig magyar változata is, de mikor számolt be magyar rendezvényekről vagy eseményekről? Szinte soha, mivel a magyar hírek csakis a szlovákok fordításai voltak. Amúgy pedig lehet, hogy nem főállású oldalnak indult – amiben azért egy kicsit kételkednék –, akkor miért merül fel újra és újra, hogy az emberek támogassák pénzzel az oldal fennmaradását?“
Eddig az idézet. S ebben benne van a lényeg. Nevezetesen, hogy a portál pénzszerzés végett (is) jött létre és neki az kell, hogy nagy legyen az olvasottsága. S mivel lehet azt elérni? Most éppen azzal, hogy a sok megmondó(megíró)ember rákapjon a várossal kapcsolatos témára és még azért is a várost szidja, ha esik.
A helyzet adott tehát. Akik a magyar verziót támogatták, sajnos nem gondolták át a dolgot. Tegyük hozzá, hogy elméletben nemes gesztus, amit felajánlottak. De ha azt vesszük, hogy olyan cikkek magyar fordításáról volt főleg szó – pár hónapig –, melyek nem a magyar kultúrát és a város magyar érdekeit szolgálják, akkor el kell gondolkozni ezen a dolgon. Elvileg a Smer oldalát is le lehetne fordítani magyarra, de nem biztos, hogy segítene a felvidéki, somorjai magyarság öntudatának javításában.
Természetesen itt jön képbe az, hogy miért nincs jobb. S ez bizony jogos kérdés. Volt erről már szó és tudtommal van mozgolódás ez ügyben. Ahogy mondani szokás: ne csak nézzünk, lássunk is. Nekünk, somorjaiaknak meg kell tartanunk magyarságunkat, s ezt mindenkinek máshogy kell megtennie. A világunk manapság csak a pénzről szól. Futunk a magunk választotta mókuskerékben és sokszor egyáltalán nem foglalkozunk mással. Zombikká válunk, nem nézzük meg sem műemlékeinket, sem tereinket, szobrainkat, régi tudósaink leírását, városunk történelmének alakulását. Nem tudjuk, hogy régen a mosonmagyaróváriak a somorjai vásárba is jártak heti egyszeri alkalommal, vagy, hogy a 15. században a kettévált Dunán szükségessé vált a komphajó csaknem egy órán át való vontatása, melyre a város akkor két különösen nagy és erős ökröt, valamint egy ökrös legényt tartott?
Elődeink nem véletlenül hagyták ránk, amit ránk hagytak. Ezer évvel ezelőtt is magyarul beszéltek és ma szinte mindent meg is értenénk belőle. Samaria, Chilzteu, Villa Lactis, azaz latinból fordítva Tejfalu, Királyfia, Samoth, Bolchohaz. Nem véletlenül hívják így Somorja városrészeit és nem véletlenül maradtak fenn majdnem ezer éven keresztül. Nem engedhetjük, hogy a gyávaság, a meghunyászkodás és a hatalom arroganciája elfeledtesse velünk őseink kultúráját és történelmünket. Ragaszkodnunk kell tehát hozzá, mert csak azt megismerve, megtanulva és továbbadva találhatjuk meg életünk igazi útját és célját.
