Hagyományos figurális képek és processzuális kompozíciók – a két végletet kínálják Rimaszombatban, ahol a Gömör-Kishonti Múzeumba a losonci Gyurkovits Ferenc képei érkeztek vendégségbe, míg a Városi Galériában Bartusz György tanítványa, Michal Machciník állította ki végzős munkáit.
„A Gyurkovits Ferenc tárlat célja nem csupán bemutatni a festő művészi tevékenységét, de a családi szálakon és a kor történelmi-társadalmi kontextusán keresztül jellemét is megismertetni” – hallhattuk a megnyitón Németh Bozó Andreától, a kiállítás kurátorától.
Gyurkovits Ferencet – akinek tárlata most nyílt meg a Gömör-Kishonti Múzeumban –, joggal nevezik Losonc, illetve Nógrád festőjének, hisz élete és munkássága elválaszthatatlanul egybeforr a várossal és környékével, még akkor is, ha 1876-ban Budapesten született, de 1913-tól már Losoncon élte tovább ugyancsak hosszú, 1968-ig tartó életét. Apja ugyan mészárosnak szánta, de már titokban Budapesten is festészetet tanult egy Buchetmann nevű osztrák festőnél.
1902-ben Párizsban, a Julián (itt ismerkedik meg Rudnay Gyulával is) és egy évvel később a müncheni akadémián folytatta tanulmányait. A festőművész státusza és közkedvelt jelleme hozzásegítették, hogy kimagasló személyiség váljon belőle. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején elismert és keresett művész volt, viszont a Csehszlovák Köztársaság alatt, mint a kisebbség tagja, már csak a művészeti élet peremén tevékenykedett. Művészeti iskolát nyitott Losoncon, de sokszor képeivel fizetett a boltban, hogy családját –úgy-ahogy – el tudja tartani. Csupán a 20. század második felében, idős korában, került be munkássága a szlovákiai művészeti életbe, habár élete és művei a mai napig sincs teljesen feldolgozva.
Fény-árnyék keltette kontraszt
Gyurkovits optimista, realisztikus alkotásmódját nagyban meghatározták müncheni tanulmányai, ahol elsajátította az akadémikus, műtermi festészetet és megismerkedett a plein-air festészet alapelveivel is. Hagyományos módon festett, így a körülötte levő világot úgy ábrázolhatta, ahogyan maga is látta. Optimista életszemlélete ábrázolásmódján is megnyilvánult.
A festő önarcképe (Fotó: Gecse Attila)
„Ecsetkezelése minden művén lendületes és biztos, festésmódja pasztózus jellegű, sajátos struktúrájú festékfelületet alkotva. Gyurkovits kedvelte a fényt és az árnyékot, ezért gyakran alkalmazta a fény-árnyék keltette kontrasztot, mellyel finom árnyalatokat tudott érzékeltetni” – írta róla Marian Váross művészettörténész.
Kedvenc motívumai a zsánerképek, a figurális kompozíciók, a portrék, a tájképek és a veduták voltak, melyek bevezették a szemlélőt a régi Losonc eldugott helyszíneire, a parkba, a piacokra és vásárokra – a város és a környék lakóinak életébe.
A most kiállított művek a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria, továbbá a besztercebányai Közép-szlovákiai Galéria gyűjteményéből származnak, s július végéig lehet megtekinteni. A kiállításhoz a napokban készül el a katalógus is.
Társadalmi végtermékek hírcsatornája…
Amíg Gyurkovits Ferencet a klasszikus, figuratív festészet szerelmeseinek ajánljuk, a Városi Galéria új tárlatát elsősorban a progresszív művészeti törekvések kedvelői fogják látogatni. A kassai Michal Machciník (aki 2015-ben végzett Bartusz György tanítványaként) engedve a természet csábításának, önmagát háttérbe állítva „állati tollakkal” ékeskedett, ugyanis kivonult a természetbe s a vaddisznókra, a harkályokra és más állatokra „bízta” a tehetségét. Elég volt kiterítenie egy vásznat a vaddisznók dagonyázó helyére, s megvárni a végeredményt. Begyűjtötte a harkályodúkat és más állati termékeket, amelyeket megspékelt némi hulladék anyaggal, amelyet szintén az erdőben gyűjtött össze, s már kész is volt a közös erővel létrehozott vadonatúj alkotás.
Egy modern alkotás (Fotó: Juhász Dósa János)
A szakma processzuális művészetnek nevezi ezt a fajta alkotási módot, amikor egy folyamat prezentálása a művészet tárgya. A rimaszombati kiállítás több ciklusból áll össze, egyike fotókat tartalmaz, s már a ciklus címe is meglehetősen ironikus: Társadalmi végtermékek hírcsatornája. S kitalálhatták, betekintést nyújt természeti szemetelésünk világába, s az ott összegyűjtött tárgyakat újrahasznosítja, ahogy feltérképezi a fafirkákat is, amelyet szerelmes vagy magukról egyszerűen csak hírt adni szándékozó honfitársaink hagytak egy-egy méretesebb fa kérgébe bevésve.
Michal Machciníknek a Tisztelet a harkálynak címet viselő kiállítása június végéig tekinthető meg a Városi Galériában.
