Lelopják a sírjukról a virágot. Rendszeresen és nemcsak mostanában, hanem évtizedek óta, s nem csak Komáromban, másutt is. S mi tűrjük, panaszkodunk, jelentjük… S nem történik semmi! Csupán talán annyi, hogy a vaskerítések leszedett részeit nem veszik át a gyűjtőhelyeken. Igaz, már nincs is mit lelopni, leadni.
Meglopják azokat, akik itt éltek, dolgoztak, adót fizettek, akik életük folyamán tettek ezért a városért, utódokat neveltek – a város új polgárait – bizonyára becsületes emberekké, olyanokká, akik megbecsülik elhunyt szeretteik emlékét, hiszen ezt mutatja a sok szépen gondozott sírhalom, amelyekről egyesek lelopkodják az emlékezés virágait.
Vajon kik ezek? Néhányan, akik meggyalázzák a tisztességes polgárok gondoskodását, a temetőkben nyugvók sírjait. A város önkormányzata, a Duna Menti Múzeum, a Komáromi Múzeumbarátok Köre, a Protestáns Nőegylet, a Komáromi Magyar Gimnázium Baráti Köre, a Csemadok, az egyházak szintén gondozzák az itt élt és munkálkodott jeles polgárok sírhelyeit. Mi vagyunk többségben, a város tisztességes polgárai.
Mi vagyunk többen, a lakóhelyüket, otthonukat, környezetüket szépítő, rendezett körülmények között élő polgárok. Mert szépül a város, ennek már látható eredményei vannak: játszóterek, felújított középületek, sportolásra, edzésre alkalmas helyek, bicikliutak, körforgalom; új fákat ültettek ki, javítják az utakat, nyírják a füvet, nyesik a fákat, felújítják a várrendszert; s egyre több az ide látogató turista. S azt is észrevehetjük, hogy sokan kedvet kaptak a lakókörnyezetük szépítéséhez is. Sok helyen a tömbházak tövében pár négyzetméteres kis virágágyásokat alakítottak ki; öntözgetik, kapálgatják, még rózsabokrokat is ültetnek, ahová lehet. A kutyások felszedik az ürüléket, (ha nem, akkor figyelmeztetjük őket), s a szelektív szemétgyűjtés is kezd megszokottá válni. Reménykedünk a „közjóban” látva a városvezetők igyekezetét is.
Ugyanakkor kérjük, foglalkozzanak a temetői lopásokkal kapcsolatos gondjainkkal, adjanak tanácsot! Mit tehetnénk még a közérdekért, kihez fordulhatunk, ki az, aki segíthet? Ne érezzük azt, évtizedek óta, hogy tehetetlenek vagyunk. Kik azok, akik megkeserítik még a megemlékezéseinket is? Ezt kellene kideríteni! Tisztelt újságírók, közírók, levelezők, képviselő urak, bárki, aki segíteni tud! Menjenek ki szombaton, szerdán (piacnapokon) valamelyik temető kapujához, s kérdezzék meg a sírokra friss virágot hozóktól, kinek loptak már a gondozott sírjairól virágot! Szinte mindenkinek! Érdekes történeteket fognak hallani. Lopnak friss csokrot, művirágot, koszorút, sírkőről bronz domborművet, kiültetett árvácskát, mécsest, növendék bokrot, kis fenyőt, söprűt, öntözőkannát, pici angyalkát, de még a sír körül munkálkodók táskáját is. Hallani fognak egy bicikliző férfiról is; aki, ha megszemléli az új „felhozatalt”, az onnan biztosan el is tűnik. Állítólag sírokat gondoz – másutt lakókét – lefényképezi a lopott virágokkal, így kap a gondozásért pénzt. Vajon igaz-e ez? Többen állítják. Néhányan levelezgetnek is a tolvajjal. A legszellemesebb üzenet így szólt: „Ne lopj! Majd ha Te is itt fekszel, Rád is hozok virágot.” Azt is hallani fogják, hogy nincs mit tenni, ez így van már régóta.
A temetők, tudtommal, egyházi tulajdonban vannak, tőlük bérlik a temetőgondnokok. Gondnok – szép szó! „Az a személy, akinek a felügyeletére, gondjaira van bízva valami, valamely érték, aki hivatásszerűen gondot visel valamire.” Ők ugyan mostanában már igyekeznek rendben tartani a temetőt, kivágták a pelyhező, korhadó fákat, lebetonozták a bejáratoknál az utat, beszedik a sírok bérleti díját, szerződést kötnek, számlát adnak. S a temetések körüli, rájuk tartozó munkát is végzik. De a lopások úgymond nem rájuk tartoznak! „Jelentsék a városi rendőrségen!” Vajon hányan jelentik? Hogyan bizonyítsák? Kijönnek megnézni az üres helyet? Talán térfigyelő kamerarendszer kellene. Egy időben ki volt írva az üzenőtáblára, hogy jelentsék a lopásokat, de már a kiírás is eltűnt. „Mit tehetünk? Kihez forduljunk?” – kérdezik a megszólítottak.
Tisztelt választott képviselőink! Közösségünk megbízásából képviselje már valaki a mi érdekeinket! Juttassa kifejezésre a megkérdezettek, megkárosítottak ajánlásait, tanácsait. Kérdezzék az érintetteket! Valaki talán tudja is a megoldást. Lehet, hogy ezek a lopások nagyobb gondjaink mellett jelentékteleneknek tűnnek, de sokunknak keserítik meg a mindennapjait.
Ősz lesz. November elsején mindenszentek, másodikán halottak napja, negyedikén választások. A temetőkben a város polgárai nyugszanak, „nyugodnának”. Ők is szerették ezt a várost, s mi, a mostani polgárai is szeretjük. Ez a lakóhelyünk, itt az otthonunk, s majd mi is itt „nyugodnánk békében” a temetőben.
