Kemény, küzdelmes élete volt Foltán Lászlónak, aki az 1980-as, moszkvai olimpián Vaskuti Istvánnal párban aranyérmet szerzett a kenu kettesek versenyszámában. A sokoldalú sportember október 25-én, szerdán 18 órakor Karván tart élménybeszámolót.
„Izgalmas és kemény élet van mögöttem. Voltam edző, testnevelő tanár, máskor liftek karbantartását is elvállaltam. Annak idején sovány kissrácként jelentkeztem kenuzni a VTSK-ba. Nem vettek komolyan, csak a hatos portyakenuba fértem be, mert ott nem volt elég ember. 1972 őszén bevonultam katonának, ahol csak a fekvőtámaszokkal meg a faágakra húzódzkodással erősíthettem. A leszerelést követően nevelőedzőm, Sziklenka László végül adott alám egy rossz kenut, amelyikkel azután Frey Oszkáron kívül mindenkit megvertem.”
Foltán végül eljutott odáig, hogy 1976 őszén összetérdelhetett Vaskutival. 1977-ben mindhárom válogatót megnyerték, kijutottak a szófiai vb-re, ahol nagy meglepetésre világbajnokok lettek. 1978-ban, Belgrádban újabb vb-elsőség jött. Több családi gyász is nehezítette a dolgát – nagy izgalmakat követően mégis kiharcolták az olimpiai részvétel jogát. „Simán nyertünk a döntőben, pedig megtévesztő módon felcserélték az utolsó sárga és piros bólyasort, így előbb leálltam, mégis becsurogtunk a célba. 1981-ben, Nottinghamben is világbajnokok lettünk” – 1985-ben vonultam vissza.
Foltán edzőként sikeresen mutatkozott be: a Vaskuti – Sarusi Kis páros 1986-ban kétszeres világbajnok lett, később azzal váltak híressé, hogy a legkülönfélébb sportágak versenyein is elindultak. Tízszer volt a váltó tagja a Bécs-Budapest szupermaratoni vetélkedőn, az evezősök téli ergométeres bajnokságán rendszeresen fölényesen nyert korosztályában, de a fiatalabb évjáratúak között is.
„Mostanában legszívesebben a sárkányhajózásban veszek részt. A milánói vb-n hat számban indultam és három-három arany-, illetve ezüstérmet szerzett csapat tagja lehettem. Ebben a sportágban a feleségem is begyűjtött két első helyet.”
Az utóbbi években Foltán egyre több szerepben látható-hallható. Janek György barátjával túljutottak a Lipták villában általuk szervezett „Zuglói esték” 50. előadásán. „Évtizede egyre nagyobb népszerűségnek örvend a nándorfehérvári diadal évfordulójának megünneplése. Pedig az első évben még kitiltottak minket Budapestről, ezért a Dunakanyarban kellett kezdenünk. Tagja vagyok a Százak Tanácsának. Örömömre már két unokám is van és változatlanul nagyon szeretek a sárkányhajóban térdelni. Örülök a karvai meghívásnak, a Felvidékre mindig szívesen megyek!”
