A mozgássérültek helyi alapszervezete és Hetény község közös szervezésében került megrendezésre november 11-én a XII. Széchenyi-emléknap.
A faluban egész alakos szobrot állítottak Széchenyi Istvánnak, amely Nagy János alkotása és 2000-ben avatták fel. Az emléknap első része a Széchenyi-szobornál zajlott, ahol díszruhába öltözött óvodások és iskolások álltak díszőrséget.Tóth Teréz szavalata után Tóth Ilonka a mozgássérültek alapszervezete nevében köszöntötte a megjelenteket, köztük a pátkai Gárdonyi Géza Nyugdíjas Klub tagjait és Magyari Ferenc polgármestert.
A Tarczy Lajos Alapiskola diákjai Széchenyi életéből villantottak fel néhány érdekességet. Ezt követően az emlékezés koszorúit helyezték el az emléknap résztvevői, az óvodások egy szál szegfűvel tisztelegtek a legnagyobb magyar szobránál.
Koszorúzás a Széchenyi-szobornál (Fotó: Miriak Ferenc/Felvidék.ma)
A rendezvény a Lilla Galériában folytatódott, ahol Mészárosné Lampl Zsuzsanna szociológus, író, újságíró, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem docense, a somorjai Fórum Intézet Szociológiai és Demográfiai Kutatások Részlegének igazgatója tartott előadást, „Kevesen vagyunk, de…?” címmel.
A legutóbbi népszámlálás a szlovákiai magyarság jelentős csökkenését mutatta. Az eredmény várható volt, mégis sokkoló. Mészárosné Lampl Zsuzsanna szerint a fogyásnak négy fő oka van. Az első az ismeretlen nemzetiség, vagyis azok az emberek, akik a népszámlálás során nem tüntettek fel nemzetiséget. Ők 382 ezren voltak, s jó lenne azt hinni, hogy valójában mind magyarok, de nem így van. A kutatások ezt többféleképpen bizonyítják, például, hogy minél magyarabb jellegű egy település, annál kevésbé jellemző ott az ismeretlen nemzetiségűek aránya.
A következő ok a szociológus szerint a rejtett migráció, ami azt jelenti, hogy nem ismerjük pontosan a külföldön tartózkodó szlovák állampolgárok számát, és azt sem, hogy mennyi közülük a magyar nemzetiségű, mint ahogyan azt sem, hogy ezek az emberek milyen mértékben kerültek be a népszámlálás során felvett adathalmazba.
Kevesen vagyunk, de…? címmel tartott előadás Mészárosné Lampl Zsuzsanna a hetényi Lilla Galériában (Fotó: Miriak Ferenc/Felvidék.ma)
A harmadik okként a természetes fogyást nevezte meg. Kevesebb magyar születik, mint ahányan meghalnak. Egyrészt kevesebb magyar anyának születik gyermeke, vagyis a magyarok termékenysége alacsonyabb, mint a szlovákoké, másrészt nem minden magyar anyának születik magyar gyermeke. Ez pedig már a negyedik okhoz vezet bennünket, ami az asszimiláció, a beolvadás a többségi nemzetbe. A felsorolt okok közül az asszimiláció a legmarkánsabb, vagyis a fogyásunkat leginkább a beolvadásunk magyarázza.
„A magyarok fogyása tagadhatatlan tény, mert a tendenciák a kivételek ellenére is hosszú ideje az elmondottak szerint működnek. Szociológusként és emberként tiszteletben tartom mások döntését, s nem azért beszélek ezekről a dolgokról, mert valakinek a szemére akarom vetni a döntését, hanem azért, mert ezek nélkül egyszerűen nem lehet megmagyarázni a fogyásunkat” – mondta végezetül a szakember.
