November 22-én Budapesten, a Stefánia Palotában került sor a Trianoni Szemle című folyóirat 2017-es júliusi-decemberi összevont számának a bemutatására. A folyóiratot 2009 óta adja ki folyamatosan a Trianoni Kutatóintézet, a lap főszerkesztője Szidiropulosz Archimédesz.
Ez a 2017-ben megjelent második szám is szépre sikeredett külsőleg, a belbecs pedig vetekszik a külsővel, sok-sok értékes tanulmányt, elemzést tartalmaz, de szépirodalmi kincsekkel is szembesülhet az olvasó, aki kézbe veszi ezt a lapszámot. Számunkra, felvidéki magyarok számára azért is kedves, mert ezúttal is tartalmaz felvidéki szerzőktől származó írásokat.
A Trianoni Szemle létezésétől történelmünk fehér foltjait, elhallgatott vagy fel nem tárt fejezeteit igyekszik az olvasó elé tárni. „Amellett, hogy felmutatja más népek szenvedéstörténeteit, rámutat arra is, hogy számunkra a saját történelmünk fehér foltjai a legfontosabbak, ezekről kell tehát a szembesülés igényével az embereket tájékoztatnunk. Ennek egyik eklatáns példája a jelen kötetben megjelent írás a pozsonyligetfalui tragédiáról” – mondta bevezetőjében azt est háziasszonyi szerepét betöltő Csűrös Csilla újságíró, szerkesztő, a Kossuth Rádió műsorvezetője, aki szerint a Trianoni Szemle azt az érzelmi többletet tudja adni az olvasóinak, amit a mi korosztályunk, a mai ötvenesek és idősebbek a szüleiktől még megkaptak.
A főszerkesztő, Szidiropulosz Archimédesz a lap tematikai felosztását ismertette az egybegyűlteknek. Mint mondta, ezúttal négy témakör köré csoportosulnak a lapban megjelenő írások. Az első fejezetet a kiegyezés és a dualista Magyarország témáját elemző írások adják, ebben a témakörben elsősorban Raffay Ernő történész tanulmányát emelte ki, a Kiegyezés mérlege II címen, amely folytatása a szerző előző lapszámban megjelent írásának.
A második témakörbe az 1917-es nagy háború témáját boncolgató írások tartoznak, amelyekből egy másfajta álláspontot ismerhetünk meg a nagy októberi szocialista forradalommal szemben, mint ahogyan azt évtizedekig az iskolákban a fejünkbe sulykolták. A téma azért is aktuális, mert az idén „ünnepeltük” volna ennek az eseménynek a 100. évfordulóját. „A noszf-ról kizárólag a hivatalos szovjet álláspontot lehetett megírni, az igazat nem. Arról, hogy Lenin hazautazását milyen szándéktól vezérelve szervezte meg a német kormány, vagy arról, hogy valójában milyen ember is volt II. Miklós cár, nem írtak, ezekről a kérdésekről a legteljesebb hallgatást kényszerítették az írókra” – olvasható a szóban forgó tanulmányban.
Ebben a fejezetben minden bizonnyal sokak érdeklődését felkeltik a főszerkesztő „Hamis jelszavak és a gyűlölködés visszataszító jelei” címen írt gondolatai is Kuncz Aladár Fekete kolostorával kapcsolatban, amely a franciaországi internáltság ötéves szenvedésekkel teli időszakáról szól. „A francia propaganda a háború kezdete óta hamis képet festett arról, ki a jó és ki a rossz ebben a konfliktusban, és természetesen ők, a franciák képviselték az erényt, a másik oldal pedig a bűnt. A francia sajtó például úgy állította be a magyarokat, »mint háborúra szomjazó, vad, kötekedő népet«. A franciáknak ez a magatartása tetten érhető a béketárgyalásokon is: álláspontjuk szerint a magyarok megkapták a »méltó« büntetésüket. Az európai műveltség, az európai kultúra örökösei gyászosan leszerepeltek humanizmusból. Ez a magatartás napjainkban már teljes létjogosultságot kapott: Európa többé nem az, ami a háború előtt volt! A demokrata Európa már csupán ábránd. Európa humanizmusból és demokráciából megbukott” – olvasható többek között a tanulmányban.
A lap harmadik fejezetében a művészet, irodalom és Trianon témáé a főszerep, s ebben a fejezetben jelent meg az egyik felvidéki vonatkozású írás is Batta György író, újságíró tollából Fábry–Márai–Esterházy címmel. Az esszében azt boncolgatja a szerző, milyen hatással volt eme három kiváló felvidéki magyar munkássága és magatartása korosztálya szellemiségére, magatartásformájára, mennyiben ösztönöztek bennünket arra, hogy magunk is megcselekedjük, amit a magyar nemzeti közösség érdekében meg kell tenni. De ugyanebben a fejezetben olvasható egy kiváló esszé arról, miként jelenik meg a Trianon témája Dsida Jenő költészetében, „Mindig magunkért, soha mások ellen” címmel, illetve olvashatunk itt a Trianonról egy kicsit másképpen: japán szemmel Umemura Yuko történész tollából, amelyben a szerző a japán határmegállapító bizottság tevékenységéről nyújt értékes információkat.
Dunajszky Géza felvidéki közíró a Trianoni Szemle bemutatóján (Fotó DÉ/Felvidék.ma)
A negyedik fejezetben a Trianon árnyékában téma köré csoportosuló tanulmányokból szemezgethet az olvasó. Ebben a fejezetben kapott helyet Dunajszky Géza felvidéki közíró tanulmánya A pozsonyligetfalui tragédia címmel, amely a Pozsonyligetfalu határában kegyetlenül kivégzett leventékről és arról a több ezer áldozatról szól, akik a második világháború befejeződése után ártatlanul lelték itt halálukat. Részleteket közöl továbbá a lap a szerző egy készülő regényéből „Hazatérés” címmel, amely azoknak az amerikai fogságból hazatérő foglyoknak a viszontagságos útjáról szól, akiket hazatérés közben elfogtak, és a ligetfalui haláltáborba kerültek, ahol az első pillanattól fogva szembesültek fogva tartóik brutalitásával. Dunajszky Géza tanulmányának elemzésében Domonkos László író, újságíró, a lap egyik szerkesztője azt is kiemelte, azért is fontos ez a tanulmány, mert ebből kiderül, hogy nemcsak a Balkánon történtek annak idején ilyen vérengzések, ahogy azt sokáig gondoltuk, hanem attól nyugatabbra is, a volt Csehszlovákia területén, s ezekkel szembe kell néznünk, nem lehet őket tovább eltitkolni.
Annál is inkább fontos a szerző munkássága, mondta Domonkos, mert amire hosszú évekig tabutémaként tekintettek, most bekerült a szépirodalomba is. Grendel Lajos felvidéki magyar író a Bukott angyalok című legújabb könyvében ugyanis a szépirodalom eszközeivel mutatja meg a ligetfalui mészárlások több részletét. „Grendel Lajos könyvében az egyik főhős, a tizenhat éves kiskatona életét rejtélyes, összetett motivációk alapján megmentő Janák kimondja: a rossz magyarokat lelövik. És hogy ki a rossz, ki nem, azt mi döntjük el, fűzi hozzá” – olvasható egyebek mellett Domonkos László elemzésében.
A Trianoni Szemle legújabb száma tehát – amint erről az írás elején már szóltunk – nagyon sok érdekes írást tartalmaz, amelyek bizonyára nem egy új információval szolgálnak majd számunkra, illetve hozzájárulnak ahhoz, hogy történelmünk egyes, eddig fel nem tárt történéseiről képet kapjunk, vagy éppen más fényben, más szemszögből világítsanak rá történelmünk némely fejezetére.
Az estet a lapban megjelent írásokból Szabó András előadóművész által közvetített részletek és különböző zenei betétek tették még élvezetesebbé.
