„Zomrel kráľ Matiáš – už viac pravdy nemáš!” azaz: Meghalt Mátyás, oda az igazság! – Már pusztán az a tény, hogy ennek a mondásnak is (meg persze sok egyébnek) van szlovák változata, jelzi, hogy Mátyás királynak a szlovák nép körében is milyen kultusza volt, hogy halálával együtt a szegény ember igazságát is eltemették.
Olyannyira nagy kultusz övezte, hogy, „a 19. század szlovák nyelvi és nemzeti mozgalmaiban pedig egészen kiemelt hely jutott Mátyásnak.
Ekkoriban ugyanis elsősorban pont azok a szlovákok hivatkoztak rá, akik a magyarokkal való kiegyezéshez keresték az utat. Mátyás pedig azt a korszakot testesítette meg számukra, amikor az etnikailag már vegyes Magyar Királyság erős és jelentős tényező volt Európa színpadán. Ez a szlovák megközelítés önmagában nem jelenti a magyar és a szlovák vélemények egyezését, mert az „etnikailag vegyes” országon mást ért a szlovák és mást a magyar történelemkönyv. Viszont ami a számunkra érdekes, hogy Mátyás korszakának ez az idealizált, etnikai feszültségektől mentes képe rendkívül termékenyítően hatott a szlovák irodalomra és kultúrára száz–százötven évvel ezelőtt.
A szlovákok műveikkel egyebek mellett azt akarták akkor üzenni a magyaroknak és sajátjaiknak: építhetnénk a magyarokkal egy közös államot. Legkiemelkedőbb példája ennek Andrej Sládkovič Detvan című munkája. Ebben a történetben Martin, a gyetvai legény véletlenül levadássza a király sólymát, amit aztán bevall az uralkodónak; őszinteségéért Mátyás beveszi őt a Fekete Seregbe. Kevésbé ismert, de rendkívül érdekes példa az idealizált Mátyás-képre egy bizonyos Samo Vozár verse, ami a nemesek ellen szigorúan fellépő Mátyásról szól. Ráadásul ezt a költeményt (Keď boli Turkom rohy už zlámané) tartják számon a Štúr-féle irodalmi nyelven írott első versként. A kanonizált, modern szlovák irodalmi nyelv első verse tehát Mátyásról szólt… Mi ez, ha nem történelmi kapcsolat Mátyás és a szlovákok között?” /Kollai István/
Valóban, és mi ez, ha nem esély arra, hogy Mátyás király személye, aki mindkét nép emlékezetében az igazságos jelzőt kapta, kapocs legyen egy szebb jövőhöz, amely ezen az igazságon nyugszik?
Végezetül pedig egy érdekesség. Talán másnak is feltűnt, hogy a fenti mondásban Mátyás király még „kráľ Matiáš”-ként szerepel, ami megfelel a név magyar és latin formájának. A mai szlovák mégis „kráľ Matej”-t emleget. Nos, ez azért van, mert a csehszlovakizmus ideológusait, akik legszívesebben még azt is letagadták volna, hogy a magyarok és a szlovákok egykor közös hazában éltek, zavarta, hogy a szlovákok körében egy magyar történelmi személynek van kultusza. Ezért aztán elvették Mátyás király szlovák nevét.
Bizony, barátaim, hogy mik vannak…
