Fölbolydult az ország, ráférne egy kis nyugalom. Akármennyire tragikus két fiatal ember meggyilkolása, érthetetlen, hogy emiatt egy ország, úgy ahogy van, elveszti józan ítélőképességét. Sőt, még az EU is: ha mindenüvé küldöttséget menesztenének, ahol csúnya gyilkosság történik, mást se csinálhatnának.
Itthon úgy tűnik, szinte minden felnőtt polgár pontosan tudja, mi történt, mintha mindenki fül- és szemtanúja lett volna az esetnek. Így aztán fölmerül a logikus kérdés, minek van ebben az országban rendőrség, ügyészség, ha mindezt a mindentudó bölcs polgárokra, s kiemelten a mindent kiderítő újságírókra lehetne bízni?
Az már szinte azonnal halálbiztonsággal kiderült, hogy az olasz maffia a vétkes, meg a kormány, főleg a miniszterelnök vezette párt, Fico pedig személyesen is. Ha a tömeg ilyet kimond, nincs apelláta. Vajon miért emlékeztet ez a hozzáállás a lincselésre?
Az egy dolog, hogy az államfő és a kormányfő nem bírja egymást – de a politikában az ilyen teljesen irreleváns. Az ország érdeke ennél sokkal fontosabb. Az államfő sokáig nem reagált a kormányfő piszkálgatására – most viszont kamatostul adja vissza. Ez nem éppen emberi nagyságra vall. Mert egy államfő föladata, legalábbis az én fogalmaim szerint az volna, hogy pártatlanul áll mindenek fölött, pozitív energiát sugároz, és a megoldás felé igyekszik terelni a szemben álló feleket. Kiska most sajnos, nem ezt tette.
Aztán itt van a sajtó. Föladata – szintén az én fogalmaim szerint – a hírek objektív közlése. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy az utca követelése mellé állt, és szenzációkeltő hírekkel és címekkel egyértelmű ítéletet hozott. A rengeteg csúsztatásról és féligazságról nem is beszélve. Igazán nem kívánok Fico ügyvédje lenni, de ha ő Sorost emlegette, vajon belegondolt bárki, hogy ennek reális oka is lehet? Sorost a sajtó kizárólag „filantróp” (emberszerető) pénzemberként emlegeti, mintha ő volna a legjobb, legemberségesebb bácsi a világon, aki csak és kizárólag a bajbajutottakon segít. Azt nem hallotta senki, amikor azt mondta, hogy ha pénzt lehet keresni, akkor nincsenek erkölcsi meggondolásai? Vagy amikor az angol fontot támadta meg (és keresett ezzel milliókat, nehéz helyzetbe hozva ezzel Nagy-Britanniát), az is tiszta emberszeretetből fakadt? És amikor beleavatkozott a macedón választásokba – az is csak a jóság szellemében volt? És folytathatnánk a kétes civil szervezetek támogatásával. Micsoda filantrópia ez?
Végül pedig itt van ez a V4-ek és a migránskérdés. A vénégyek szorosan együttműködnek (gazdaságilag is, s ez sem arat osztatlan sikert Brüsszelben), és elutasítják a migráció brüsszeli megoldását, ezért állandó támadásoknak vannak kitéve. Mintha nem volna természetes, hogy az ember azt engedi a házába, akit maga akar, és nem azért, hogy a szomszédját zsarolja. Pedig ez a migráns-kérdés szintén csupán eszköz.
Az 1989-es hazai eseményekről már kiderült, hogy nem volt az olyan spontán, ahogy kinézett. Meg a kijevi Majdanról is. Meglepő, ha fölmerül a gyanú, hogy ez a mostani demonstráció-sorozat szintén valakinek jól jön?
Mert jól jön. Nézzük csak meg, hogyan reagálnak az egyes pártok. Mindenki a teljes igazság föltárását ragozza, de a lépések arról tanúskodnak, hogy fontosabb számukra a saját haszon. Az eléggé egyértelmű, hogy a kisebbség nem fog ebből profitálni (gusztustalan is volna – ez egyébként minden pártra vonatkozik). Csakhogy a politikusok a lehetőségtől vérszemet kaptak, és hatalomra akarnak jutni, ennyi. Ha pedig nem sikerül, majd a kormány lesz a vétkes, amiért nem akarja kibogozni a kettős gyilkosság szálait, sőt, eltussol mindent. De azért ne feledjük: a mostani ellenzék is csak azt mondja, ami ebben a helyzetben számára megfelel, saját botlásait nagystílűen elhallgatja, hazugságait, csúsztatását pedig tévedhetetlen tiszta igazságként prezentálja. Miért pont azt kéne elhinni? Aki tudni akarja, mi a populizmus, most ellesheti.
Ha tényleg az igazság a fontos, több nyugalom kéne ahhoz, igaz keresztényi szigor és béke, a fölhevült indulatok nem azt szolgálják. Ugyanakkor a pénz és a hatalom sajnos olyan mákony, amit nem szabad lebecsülni, mert túl erős mozgatórúgó. Az igazság ezzel szemben sokkal inkább romantikus álom.
Álmodni viszont szép, kell is, de józan ésszel, ha lehet.
