Az utánpótlás képviselői ott vannak minden településen, csak meg kell találnunk őket. Igaz, falvainkon kevés fiatal marad meg, olykor mégis vannak kivételek, jó példák is.
Kamocsa az Érsekújvári járás kis települése a Vág partján, lakosainak létszáma jelenleg nem éri el az ezret. Nem csak egykori szülötteiről híres (Őszi Irma, a szocializmus ideje alatt a Csemadok egyetlen női járási titkára csaknem ötven éven keresztül, Lukács Pál író, Vörös Péter költő, stb.), napjainkban leginkább a 2009-től már nemzetközi hírűvé vált Gasztro Fesztiváljáról ismert.
A nagyrészt református községben mindig voltak erős közösségek egyházi vagy világi vonalon. Kisiskoláját 2002-ben bezárták, s ez kissé nehezebbé tette a közönségszervezést. A közelmúltban kulturális (Csemadok) szempontból még szunnyadó településről napjainkban egyre többet hallani.
Kamocsai Gál László öt évvel ezelőtt került a Csemadok élére, számára nem volt ismeretlen a szervezet, és egyáltalán a kulturális élet. Nótaénekesként főleg a járásban ismert a neve, de krónikaíróként már régebben is képviselte a szervezetet.
Kiállítás részlete a a kitelepítettek találkozóján (Fotó: Gál László, facebook)
Amikor 2013-ban átvette a szervezetet idősebb elődeitől, már tervekkel volt teli. Azóta otthon is szervezi a nagy sikerű nótaesteket, amelyekre környékbeli nótázókat hív szereplésre. Elsődleges feladatának tartotta a szervezet megerősítését, százra növelte az addig 60-70 tagot számláló tagságot. Évente többféle rendezvényt szervezett, hol önállóan, hol a Vöröskereszttel, vagy a helyi önkormányzattal. Legsikeresebb évi rendezvényei az anyák napi ünnepségek, ahol az ovisok, nagyobbak és felnőttek is szerepelnek. Érdeklődése sokrétű, szinte minden érdekli őt, ami a faluval kapcsolatos, a néprajz, a helytörténet és az irodalom (melyet egykori magyar szakos tanárának köszönhet). Hálás szívvel gondol mindazokra a helyi elődökre, akiket még ő is ismert, mint az egykori lelkész Vörös Béla, vagy a Csemadok járási titkára, Őszi Irma és Pénzes István tanár.
Fontosnak tartja szülőfaluja szülötteiről évente megemlékezést tartani. Minden évben megszervezi a Lukács Pál irodalmi és kulturális napokat, sőt már Lukács Pál Irodalmi és Közéleti Díjat is alapított. Ezt az idén Gútán, az idősek otthonában élő Őszi Irmának adományozták. Legutóbb áprilisban pedig az önkormányzattal közösen megszervezte a kitelepítések 70. évfordulója alkalmából „Ahol az én bölcsőm ringott“címmel a falujából Magyarországra telepítettek és leszármazottaik találkozóját. Ez alkalomból egy emlékművet is avattak a helyi temetőkertben. A rendezvényről a budapesti TV Kárpát Expressz stábja is felvételt készített. Mintegy hetven résztvevőt fogadott a község polgármestere, a Csemadok elnöke pedig egy emlékfüzetben örökítette meg, s adta át vendégeiknek a kitelepített kamocsaiak történetét, pontos dokumentumait, fotókkal kiegészítve.
Kamocsai Gál László eddig három füzetben és két könyvben örökítette meg faluja történelmi, néprajzi és helytörténeti eseményeit.
A felavatott emlékmű a temetőben (Fotó: Gál László, facebook)
A fenti kiadványon kívül „Asszony lesz a lányból…“ címmel a párválasztás és lakodalom Kamocsán a XIX. század végétől napjainkig alcímmel örökítette meg a múltat.
„Gyermekkorom boldog idejében – korai gyermekkor Kamocsán a XIX. század végétől napjainkig“ című néprajzi feldolgozását is a tavaly adták ki.
2000-ben jelent meg az általa összeállított százoldalas kötet „Emlékezzetek az előttetek jártakra…”címmel, amelyben a kamocsai református gyülekezet történetét ismertette.
Külön füzetben írta meg „Adj jó tanító mestereket nékünk..“ címmel a kamocsai református egyház elemi iskolájának történetét, melyet még 2003-ban adott ki Lukács Pál költő, nevelő emlékének ajánlva, születésének 200., illetve halálának 130. évfordulóján.
Gál László szervezetével bekapcsolódott az Andód-Kamocsa-Szímő tájegységi értéktárbizottság-mozgalomba. 2017-ben összegyűjtötte a község nevezetességeit, bejelentkezett a hazai pályázati felhívásra, amelyen kilencedik helyezést értek el.
Mindezt az elismerést, kitűnő értékteremtő, hagyományőrző munkát – mint elmondta – a községgel és a többi tömegszervezettel való jó együttműködésnek is köszönhetik.
