Érdekes összecsapást ígért a második elődöntő. Míg az angol a világbajnokság egyik legfiatalabb csapata, addig a horvátoké a legtapasztaltabb válogatott, és ennek a generációnak ez az utolsó esélye, hogy világversenyen is nagyot alakítson.
Horvátország–Anglia 2–1 Moszkva, Luzsnyiki Stadion
A mérkőzés előtt a tízezer eurós kérdés az volt, hogy vajon a horvát válogatott két 120 perces mérkőzéssel a lábakban, valamint a fejekben bírni fogja-e az angol csikócsapat rohamait? Aztán a mérkőzés úgy kezdődött, hogy a válasz nem volt egyértelmű. Az angolok ugyanis már az ötödik percben ígéretes szabadrúgáshoz jutottak, miután Modric a tizenhatos előtt ütemkéséssel szerelte Allit. A szabadrúgást Trippier helyezte a kapuba.
A gól után az angolok uralták a játékrészt, és sorra dolgozták ki a helyzeteket, ámde ugyanazzal a lendülettel ki is hagyták ezeket. A legnagyobbat éppen Harry Kane, az angolok gólvágója hagyta ki. Az emberben pedig óhatatlanul felvetődött a gondolat, hogy a kihagyott helyzeteknek lesz még böjtje.
És csakugyan, a horvátok a második félidőre magukhoz tértek. Elsősorban Perisic jelentett veszélyt Pickford kapujára. Elérkezett a mérkőzés 61. perce, amikor is Mandzukic beadását Perisic perdítette gyönyörű mozdulattal az angol kapuba. A horvátok ugyan mindent megtettek, hogy elkerüljék az újabb ráadást, de Pickford mindent védett.
A horvátok valahonnan még elővarázsolták a legtitkosabb erőtartalékaikat, és a ráadást is inkább ők uralták. Az angol védelem pedig szolidáris volt a horvátokkal, mert igazán mindent megtett azért, hogy megszülessen a vezető góljuk. Erőfeszítéseiknek végül megszületett az eredménye, mert egy felszabadításnál addig szerencsétlenkedtek az angol védők, míg Perisic lefejelte az egyiket, a labdára pedig Mandzukic csapott le. 2–1.
A döntőre pedig ezután tippelni sem merünk, mert Dalic kapitány, a jelek szerint vasárnap tizenegy supermant fog pályára küldeni.
