Na, eltelt vagy négy hónap kormányválság és országos botrány nélkül a világegyetem legjobb kormánykoalíciójának országlása alatt.
Ezt nem én mondom, ez tény, mármint maga, hogy a legutóbbi botrány óta (Kuciak-gyilkosság) eltelt egy bő negyedév, azt pedig már a Grassalkovich-palotába törtető Bugár Béla hangoztatja előszeretettel, hogy ilyen jó kormánykoalíciót ő még nem látott. A Smerrel és az SNS-szel… Hát igen, elvégre két év alatt nem volt más, csak az uniós alapok szétlopásából, az épülő (sic!) autópálya alatti telekbizniszelésből, túlárazott állami megrendelésekből, az állam és az olasz maffia összefonódásából, állami dotációk haveroknak való osztogatásából, parkolókra adott mezőgazdasági támogatásokból, újságírók kivégzéséből, most pedig éppen nemzetközi emberrablásból kialakult botrány. Gondoljunk csak bele, 2018-ban, egy európai uniós, ENSZ- és NATO-tagállamban… Ha valakinek az értelmezésében ez a csúcskategória, akkor vajon milyennek képzelheti el a rosszat?
Más kultúrországokban ennek a töredékéért buknak kormányok, nálunk pedig minden vígan mehet tovább. „Meg kell várni a vizsgálat eredményét. Higgadtan kell kezelni a helyzetet. Hagyni kell dolgozni a rendőrséget. Nincs alternatívája a kormánynak.” Ilyen és ehhez hasonló porhintésekkel vakítják a népet, hogy miért akarják folytatni ezt a bűnkormányzást. Ja, és persze el ne felejtsük az extrémizmus előretörését és a Kotlebával való riogatást sem!
Ám gondoljunk csak bele, honnan hová jutott Szlovákia történetének szűk 25 éve alatt. Mi, magyarok évekig azt hallgathattuk, hogy „mit akarnak a magyarok – értve Magyarországra, hiszen gazdaságilag a béke segge alatt vannak, bezzeg Szlovákia (Ami Mečiar szerint egy kis Svájc lesz. Hát, nem lett). Magyarország pedig köszönte szépen és gazdaságilag csendben megerősödve gyakorlatilag Közép-Európa gazdasági és nem mellékesen politikai (V4) leaderévé és húzóerejévé vált, míg Szlovákia szégyenteljes politikusainak köszönhetően (beleértve sajnos egy-két magyart is) a megbízhatatlanság, instabilitás és a szervezett állami bűnözés megtestesítőjévé vált.
Számunkra ez nem is annyira újkeletű, hiszen tudtuk ezt már a Malina Hedvig-ügy, a DAC szurkolóinak verése és még vagy tucatnyi minket érintő eset után. Sőt, valójában tudtuk már jóval korábban is (1946-48 stb.), csak éppen nem akarták elhinni nekünk, hogy a svájci mintáról álmodó országocska valójában egy ilyen hely. Mostanra viszont talán már mindenki számára világos, hogy valójában meztelen a király.
A kérdés igazából csak az, hogy ki tud-e ebből a nemzetközi szégyenspriálból kerülni és lehet-e tisztességes Szlovákia, amiért tavasszal oly vehemens tüntetések zajlottak, vagy marad a mostani tendencia, a pénzcsapok módszeres és gátlástalan zsákmányolása, elmaszatolva olyan megcáfolhatatlan kommunikációs panelekkel, hogy egy mára teljesen támogatottságát vesztett lényegtelen pártocska országos tanácsa nyilatkozatának harmadik félmondata szerint maradnia kell a kormánynak. Ez a mai szlovák demokrácia szintje? Hogy az előrehozott választások valójában csak a szélsőségek megerősödését eredményeznék, azt egyszerűen lehetetlen megjósolni. Mindenesetre az én szememben nem sok különbség van egy bűnöző kormány módszeres aljasságai és az egybites fasiszták között. Netán el szeretnék törölni a szabad választások intézményét?
Lám, változnak az idők és a „bezzeg-Szlovákia” mítosza már rég a múlté.
