Az Esterházy Jánosról szóló megemlékezések kultikus helyén, a Szép utcában, ahol a felvidéki politikus budapesti lakása volt, mint minden évben, ma is koszorúzási ünnepséget tartottak annál az emléktáblánál, amelyet 27 éve elsőként állított tiszteletére a Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság.
Ezúttal rendhagyó volt a megemlékezés, mert – mint beszámoltunk róla – tegnap a Szent István-bazilikában celebrált szentmisét követően adták át az Esterházy János Emlékplaketteket, ott hangzottak el a politikusi beszédek és a kitüntetettek laudációja. Így a mai koszorúzáson a korábbi években megszokottaknál jóval kevesebben vettek részt, de így sem voltak kevesen, így is szükség volt arra, hogy a mindig segítőkész rendőrség lezárja a forgalom elől a kis belvárosi utcát.
Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke a táblánál (Nagy János felvidéki szobrász alkotása) köszöntőjében felelevenítette a csaknem három évtizeddel ezelőtti megalakulás történetét, kiemelte a bizottság első elnökének, Stelczer Elemérnek a szerepét, akinek édesapja közvetlen munkatársa volt a hajdani Magyar Pártban Esterházy Jánosnak. A politikus kultuszának kialakításában nagy szerepet játszott Molnár Imre történész.
Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Részletesen szólt Martényi Árpád a boldoggá avatási per elindításának előzményeiről és nehézségeiről, amelyek abból fakadnak, hogy azt a felterjesztendő személy születése vagy halála helyén illetékes egyházi hatóságnak kell kezdeményeznie a Szentszéknél. A nyitrai püspökség elzárkózott, a morvaországi visszalépett, s akkor a krakkói érsek kérte ki – Esterházy félig lengyel származása alapján – az anyagot, s így elindulhat a boldoggá avatáshoz vezető folyamat.
Martényi Árpád sajnálkozva jegyezte meg, hogy a mostani, szerényebb külsőségek között tartott koszorúzásról hiányzik a kórus és a szavalat. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vas Lajos kórusa a tegnapi ünnepségen lépett fel, de verset talán mondhatna valaki a jelenlévők közül. A kérésre egy nemzeti színnel szegélyezett kipát viselő fiatalember jelentkezett: Rosenfeld Dániel, a Magyar-Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottságtól, aki elmondta Klein Bódog A jó honfiú című, az alkalomhoz méltó versét, amit a jelenlévők nagy tapssal köszöntek meg.
Pékó Zoltán és Rosenfeld Dávid (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Az ünnepi beszédet Pékó Zoltán, a budai Gesztenyéskertben felállított Esterházy-emlékmű (ugyancsak Nagy János szobra) kezdeményezője tartotta. Ő is visszatekintett a megtett útra, megemlítve, hogy az Esterházy János Emlékérem alapítását követő évben döntöttek felvidéki magyar képviselők a Pro Probitate (Helytállásért) díj alapításáról. Míg az előző ünnepségét a mártír politikus születési és halálozási évfordulója között márciusban tartják, az utóbbit május 15-én adják át, azon a napon, amelyen 1942-ben egyetlen pozsonyi képviselőként tiltakozott a szlovákiai zsidóság deportálása ellen. A magyar és szlovák nép kapcsolatáról máig is érvényes intelemként olvasott fel Pékó Zoltán egy idézetet Esterházy Jánostól:
A magyar és a szlovák nép lelke feltétlenül összhangba hozható, és összhangba is kell hozni, mert sok a közös lelki adottságunk. Ha a magyar és a szlovák egymás ellen indul, annak mindkettő a kárát vallja. Természetellenes, ezért bukásra van kárhoztatva minden olyan törekvés, amely meg akarja bontani a Kárpátok alján élő népek lelki és gazdasági közösségét.
Kevés olyan politikust, államférfit ismerünk, akinek elismeréséért olyan sokan munkálkodtak volna, mint Esterházy Jánosért – mondta a szónok – sorolva a legismertebbek: Duray Miklós, Csáky Pál, Balassa Zoltán, Janics Kálmán, Ádám Magda, Szarka László, Molnár Imre nevét, akiknek munkássága révén hamarosan kész lesz Esterházy János szellemi és erkölcsi örökségének a leltára. Ugyanígy felsorolta azt a több mint 30 emlékhelyet, amely a Szép utcai emléktábla állítását követő 27 évben készült, s betetőzése volt a Paulis Boldizsárnak köszönhető alsóbodoki kápolna. Idézte Esterházy János testvérének, Tarnowski Erzsébetnek a naplójából, hogy a mártír halálának hírére virrasztva imádkozók közül egy szlovák asszony megjegyezte:
nem is érte, hanem hozzá kellene imádkoznunk.
Hogy ez a belátható jövőben bekövetkezhet, arra utalva Pékó Zoltán felolvasta a lengyel ferences posztulátortól kapott meghívót Krakkóba, „a kommunizmus vértanúja, Isten szolgája, Esterházy János boldoggá avatási perének első nyilvános ülésére 2019. március 25-én, 12 órakor Gyümölcsoltó Boldogasszony és az Életszentség napján”.
Megemlékezők a Szép utcában (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Az örömteli tapsot követően került sor a koszorúzásra, majd az emlékbizottság meghívására Józsa Judit kerámiaművész közeli galériájában kávé, tea, üdítők és finom falatok mellett még egy kicsit együtt maradtak a megemlékezés résztvevői, s megismerkedtek azzal a kiállítással, amit Józsa Judit rendezett édesapja, a 77 éves korondi mester tiszteletére. Közben elgondolkozhattunk azon, hogy Esterházy János és Józsa János, Nyitraújlak és Korond milyen távol vannak egymástól, mennyire különböznek, és mégis ugyanarról a magyarságról, hitről és értékvállalásról szólnak. Milyen gazdagok is vagyunk!
