Jövőre ünnepli megalakulásának 100. évfordulóját a Füleki Pro Kultúra férfi énekkar, amelyben jelenleg is zajlik a generációváltás. Szükségszerű, természetszerű folyamat ez, az élet kőkemény törvénye. Az egyházasbásti származású Jakab József a kórus idősebb tagjai közé tartozik. Tulajdonképpen az egész életét a kórusnak, annak működésének szentelte. Őt kérdezzük a zenével és a kórussal való kapcsolatáról.
Hogyan került kapcsolatba a zenével?
Ötéves voltam, amikor édesanyám unokatestvére, a falu kántora, a kezembe adott egy kis feles hegedűt és ezzel megpecsételte a zenéhez fűződő további sorsomat. Önszorgalomból megtanultam hegedülni és a karácsonyi esti misén már együtt játszottuk a karácsonyi énekeket – ő orgonán, én pedig hegedűn. Hegedülni Kuloványi Lajosnál, az akkori füleki zeneiskola igazgatójánál, Lehár Ferenc volt tanítványánál tanultam. Később a rimaszombati gimnáziumi évek alatt az iskola zenekarában játszottam.
A középiskolai éveket követően megszakadt a kapcsolata a zenével?
Nem szakadt meg. Ellenkezőleg. Az egyházasbásti körzeti orvos, MUDr. Blaskó László a kultúrát igen kedvelő ember vette kezébe a medvesaljai kultúra irányítását és nem is akárhogyan. Az aktív és odaadó munkájának köszönhetően számtalan sikert értek el a medvesaljai kultúrcsoportok. Így lettem én is tagja az általa megalapított népi zenekarnak, amely kísérte a Tavaszi szél vizet áraszt… országos versenyen induló szólóénekeseket. Már ekkor elkezdtem a népdalénekesi próbálkozásaimat, amit később a füleki Kovosmaltba kerülve, az ottani Csemadok égisze alatt is folytattam. A ragyolci járási döntőt követően több járási szintű, a Csemadok által szervezett kulturális rendezvényen is szerepeltem.
És mi következett ezután?
A hetvenes évek elején járunk. Ekkor szerveződött újjá a füleki férfikórus. Ezek az érdembeli változások az akkori Csemadok elnök, Kómár Tibor nevéhez kötődtek. Barátaim szavára hallgatva így lettem tagja az 1920-ban megalakult füleki férfikórusnak, amely a régiónk legrégebben működő kultúrcsoportja. A taglétszám ekkor ötven főre emelkedett. A kórus munkája rendszeressé vált. A művészeti irányítást Csaba Miklós, a helyi zeneiskola igazgatója látta el. Az énekkari munkára nagy hatással volt az 1973-ban Füleken megrendezett kórustalálkozó, amelyen a Magyar Tanítók Énekkara is szerepelt Janda Iván karnagy és Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző közreműködésével. E két szaktekintély komoly hatással volt a kórus későbbi működésére, amely során az sikert sikerre halmozott.
Tudna erről mesélni?
A kórusnak 1992 volt a megújhodás éve. Élére Fehér Miklós karnagy került. A zeneileg művelt, karnagyi képességekben kiemelkedő karnagy szinte profi szintre emelte a kórust. 1993-ban még ezüst, de attól kezdve háromévente, immár nyolc alkalommal aranykoszorús minősítéssel tértünk haza a galántai Kodály Napokról. Kétszer a zsűri dicséretével és ebből egy ízben a legtöbb pontszámot elérve abszolút győztesként lettünk elsők. Részt vettünk és aranyminősítéssel tértünk haza Szerencsről, a magyarországi férfikórusok minősítő hangversenyéről is.
Ez gondolom lehetőséget is adott jelentősebb szereplésekre.
Számtalan helyen és alkalommal szerepeltünk úgy itthon, mint külföldön. Ezek közül megemlítem a Pesti Vigadóbeli szerepléseket (1999, 2002), Budapesten a Magyar Kultúra Alapítvány székházában rendezett koncertet, a Zeneakadémiai hangversenyt. Részt vettünk Debrecenben a Kossuth szobor avatásán és ezt követően koncertet adtunk a Debreceni Nagytemplomban. Megemlíteném még a finnországi koncert körutakat (1995, 2001, 2005), a sepsiszentgyörgyi, gyergyószentmiklósi és salgótarjáni hangversenyeket. Sikeresen szerepeltünk és képviseltük Szlovákiát Pécsett a II. Világ Bordalfesztiválon és ugyanitt a XVI. Európai Bordalfesztiválon. Ezen kívül sok-sok hazai és külföldi szereplés van mögöttünk. A kórus szívesen szerepel a környék falvainak a rendezvényein, templomi hangversenyeken és a füleki ünnepségeken.
Vannak a kórusnak baráti kapcsolatai más éneklőcsoportokkal?
A kórus szoros szakmai és baráti kapcsolatokat tart a Budafoki Vegyes Karral, a Füleki Melódia Női Karral, az Ózdi Vegyes Karral, a rimaszombati Blaha Lujza Vegyeskórussal, a Tiszaföldvári Vegyes Karral, a ragyolci Jázmin Női Karral, a Losonci Ozvena Vegyes Karral és legújabban a Jászberényi Vegyes Kórussal.
Mit kapott a kórustól a hangjáért cserébe?
Elsősorban egy zárt, de az ide érkezők részére egy nyitott közösséget, amelyet a zene szeretete tart össze. A kórusban igaz barátokra leltem, akik az évek során lelki közelségbe kerültek hozzám. Felejthetetlenek számomra azok a sikerek és az ezt követő örömök, amiket egyes jelentősebb szereplések után átéltem. Az évek során fokozatosan kialakult egy kapcsolat köztem és a kórus között, amely az évek múlásával még inkább elmélyült. Fiatalon kerültem a kórusba. Az elmúlt majdnem ötven év alatt szinte már teljesen kicserélődött a kórus tagsága. Hála Istennek még, ha nehéz is újabb tagokat verbuválni, mindig jöttek újak. Az idősek, akikre példaképekként felnéztem, már a mennyei kórust erősítik. Elmondhatom, hogy a kóruséneklés számomra a szabadságot jelenti, szebbé teszi mindennapjaimat. Betanulni új zeneművet, majd koncerten ezt előadni és részesévé válni egy új harmónia születésének csak az tudhatja, aki tagja a kórusnak. Ezek az élmények adják nekem a kóruséneklés szeretetét.
