Nagypénteken, Jézus halálakor sötétség támadt az egész földön, a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, és sziklák repedtek meg. Jézus kereszthalála akár a Sátán győzelmének is tűnhetne, pedig éppen a Megváltás diadalmas pillanata. A katolikus templomokban épp ezen a napon nincs harangozás, hogy a sír csöndje után a diadalmas harangszó emlékeztessen a Feltámadásra.
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége emlékező harangszóra kért fel minden Kárpát-medencei egyházközséget és gyülekezetet. 2020. június 4-én 16 óra 30 perckor 100 másodpercig szóljanak a templomok, imaházak harangjai mementóként Trianon százéves évfordulójára,
majd ezt követően mondjanak el egy Miatyánkot a magyar nemzet egységéért és hitünk védelméért, így kapcsolódva a nemzeti összetartozás évéhez.
Szép gondolat, csak ne a temetési hangulatot idéző lélekharang szóljon, hanem diadalmas, győzelmi harangzúgás töltse be a teret. Vesztesként gyászoltunk eleget. Talán épp száz évet. De tíz éve már tudatosítjuk, hogy ezen a napon örülni is van okunk.
1920 elején, a békefeltételek miatt gyászba borult az ország. Sokan meg voltak győződve, hogy ilyen feltételekkel életképtelen lesz, ami megmarad, de amikor kiderült, hogy érdemben nem tudnak változtatni az ítéleten, nem engedték, hogy a gyász megbénítsa őket. Mi se engedjük.
Ők akkor bizonyítani akarták, hogy mégis élni fogunk. Mi vagyunk az élő bizonyíték, hogy sikerült. Megtapasztaltuk a halálos sebet, de megéltük a feltámadást. Győzelemről zúgjanak tehát a harangok. A sok évi szétszakítottság után felemelő ezen a napon a nemzeti összetartozást ünnepelni. Örülhetünk, mert – „megfogyva bár, de törve nem” – nemcsak az anyaország, hanem a magyar nemzetrészek is élnek. Élnek, bár naponta meg kell küzdeniük, hol saját megosztottságukkal, hol a többségiek beolvasztási nyomásával.
A mi ünneplő harangszónk nem irányul senki ellen. Nem legyőzni szeretnénk a szomszéd nemzeteket, hanem meggyőzni őket arról, hogy sem a területükön élő magyarok, sem az anyaországiak nem ellenségeik, hanem együttműködésre kész társaik. Az akkori ítélet igazságtalanságával szomszédaink is tisztában vannak. Mi más magyarázná, hogy olykor még a történelmi tényektől, akár egy régi térképtől is félnek és támadással reagálnak? Bennünk is vannak görcsök, nehezen nézünk szembe azzal, hogy a száz éve kialakult helyzetért nekünk is van részfelelősségünk.
A harangszó reményt is jelent. Reménykedjünk abban, sőt tegyünk is azért, hogy a múlt romjain egy békés, együttműködésre épülő Közép-Európa jöjjön létre, amelyben mindannyian boldogulni tudunk, akár gazdasági nehézségekkel, akár tömeges migrációval, akár ismeretlen járványokkal kell megküzdenünk.
A hajdan példaképnek tekintett Nyugatot elárasztó lélekrombolással szemben, nekünk, közép-európaiaknak közös felelősségünk az értékvesztés megállítása. Erre pedig – a múlt hibáinak megvallása és a sérelmek kölcsönös megbocsátása után – csak közösen leszünk képesek. Június 4-én tehát a harang együttes munkára is hív.
A Charta XXI megbékélési mozgalom nevében,
Budapest, 2020. május 20-án.
Dr. Surján László