Ennek az összefüggésnek a bizonyítására számos kutatás indult és tanulmány született, melyek független munkákként kivétel nélkül arra az eredményre jutottak, hogy a protestánsok magasabb bizalomszinten élnek és dolgoznak, mint mások.
R. Inglehart amerikai „boldogságkutató” 1999-ben végzett már kutatásokat a bizalom, a jólét és a demokrácia közötti összefüggésekről (Inglehart, R. (1999). Trust, well-being and democracy. BIZALOM, JÓLÉT, DEMOKRÁCIA – In Warren, M. (Ed.), Democracy and trust, New York and Cambridge UK: Cambridge University Press, pp. 88-120.). A sort E. M. Uslaner 2002-ben folytatta, aki a bizalom morális alapjait térképezte fel (Uslaner, E.M. (2002). The moral foundations of trust. Cambridge University Press, Cambridge, UK.). Aztán jött L. Guiso és munkatársai csapata 2003-ban, akik döntően tették kérdésessé a kommunista tézist: a vallás a nép ópiuma.
Kutatásaikban a vallás és a gazdasági attitűdök közötti hatásmechanizmusokat vizsgálták (Guiso, L., Sapienza, P., & Zingales, L. (2003). People’s opium? Religion and economic attitudes. Vallás és a gazdasági viselkedésformák – Journal of Monetary Economics, 50, 225-282.). Majd J. Delhey és K. Newton 2005-ben azt vizsgálta, hogyan érvényesül össznemzeti szinten a szociális bizalom, s hogy ez globálisan érvényesülő minta-e vagy az északi országok és (a jobbára protestáns) népek kivételes sajátossága? (Delhey, J., & Newton, K. (2005). Predicting cross-national levels of social trust: Global pattern or Nordic exceptionalism? European Sociological Review, 21, 311-327.)? C. Bjornskov 2007-ben pedig azzal foglalkozott behatóan, melyek a meghatározói és jellemzői az általános bizalomnak vagy közbizalomnak (Bjornskov, C. (2007). Determinants of generalized trust: A cross-country comparison. Public Choice, 130, 1-21.).
A protestáns többségű országok voltak az éllovasok 1991-ben a bizalom – össznemzeti termék pozitív kapcsolatában
A vizsgálatok alapján újra megerősítést nyertek Weber tételei, témánk vonatkozásában az, hogy a bizalom és a becsületesség jelentős tényezők a gazdasági növekedésben. Az erős nemzeti termelés és a bizalomszint kölcsönhatását 1991-es mérések alapján 25 európai országban kutatták. (La Porta et al. (1997). Világos és pozitív az összefüggés a magasabb bizalmi szintű országok és a gazdagabb gazdasági teljesítmények között.
Mit látunk? Azt, hogy a bizalmi szint növekedésével arányosan emelkedik egy adott országban a nemzeti össztermék értéke.
A legmagasabb bizalmi szintek a 0.6-0.8-as zónában a hagyományosan protestáns országok esetében találhatók: Norvégia, Svédország, Finnország, Dánia, Hollandia, ezeknek az össznemzeti termék értékük egy főre vetítve 20 000-35 000 USA $ között mozog.
A 0.4-0.6 pontos bizalmi szintű zónában ilyen országokat találunk: Írország, Anglia, Izland, Svájc. A nemzeti össztermék egy főre vetítve 13 000-35 000 USA $ között mozog.
A 0.2-0.4 pont közötti bizalmi zónában javarészt hagyományosan katolikus országok láthatók, Spanyolország, Itália, Belgium, Ausztria, Franciaország, Ausztria, Portugália, Lengyelország, Magyarország, de akadnak itt vallásilag vegyes, vagy inkább ortodox többségű államok is, mint például Ukrajna, Észtország, Fehéroroszország.
Ennek a tömbnek a felső részében, a 0.3-0.4 bizalmi szinten van Németország. Ott a legmagasabb a nemzeti össztermék, egy főre jutó hányada 25.000 USA $, viszont a szintén ebben a csoportban található Magyarország mindkét mutatóval az „alsóházban” maradt, 0.25-ös bizalmi mutatóval és 1991-ben 5 000 USA $ egy főre eső össznemzeti termékkel.
Nálunk is gyengébb kategóriában három ország volt: Lettország, Szlovákia és legmélyebben Románia. Itt az egy főre eső nemzeti össztermék aránya: Lettországban 2 500 USA $, Szlovákiában 2 000 USA $, Romániában 1 200 USA $ volt. Ezekben az alsóbb szinten található csoportokban párhuzamosan alacsonyabb a bizalmi szint és a nemzeti össztermék egy főre eső aránya…
Katolikus kutatók is igazolják az összefüggéseket
Idézzük még fel Benito Arrunada katalán professzornak, a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem (2010) közgazdász tudósának kutatásait. Nagy nemzetközi összehasonlító munkájában kitért arra is, hogy a különféle vallási csoportok milyen választ adnak erre a kérdésre:
„Általánosságban szólva, mit gondol, hogy az emberek az egymással folytatott kereskedésben, üzletelésben inkább bizalommal viselkednek vagy óvatosak?”.
A válaszok összehasonlításakor azt találta Arrunada, hogy
a protestánsok szívesebben adtak megerősítő választ a kérdésnek arra a részére, hogy inkább a bizalom a fontos a jó üzlethez, mint az óvatoskodás.
Ezt erősítette meg Luigi Guiso és munkatársainak a kutatása is (2003), akik felhasználták a Világméretű Értékfelmérés (World Value Survey) adatait, s ezek alapján kimutatták: a protestánsok magasabb bizalmi szinten „működnek”, és kevésbé hajlanak a törvényszegésre, a korrupcióra.
Sokan vizsgálták azt, hogy a gazdasági fejlődésben a bizalomnak mennyire van jelentős szerepe az ok-okozati összefüggésekre, a kooperációs készségre és hajlandóságra. Például E.L. Glaeser és munkatársai a bizalom mérhetőségéről, módszereiről értekeztek (Glaeser, E.L., Laibson, D.I., Scheinkman, J.A., & Soutter, C.L. (2000). Measuring trust. MÉRHETŐ BIZALOM Quarterly Journal of Economics, 115, 811-846. ), Zak és Knack a bizalom és a gazdasági növekedés kapcsolatáról (Zak, P.J., & Knack, S. (2001). Trust and growth. BIZALOM ÉS NÖVEKEDÉS Economic Journal, 111, 295-321. ), G. Tabellini a kultúra és a szervezetek, intézmények kapcsolatát vizsgálta az európai gazdasági fejlődés aspektusából (Tabellini, G. (2010). Culture and institutions: Economic development in the regions of Europe. Journal of the European Economic Association, 8, 677-716. ). Algen és Cahuc szintén a bizalom és a gazdasági növekedés összefüggéseit kutatta (Algan, Y., & Cahuc, P. (2013). Trust and growth. Annual Review of Economics. 5, 521-549 ). A La Porta és munkatársai már 1997-ben feltérképezték a bizalom szerepét a nagy szervezetek hatékony működésében (La Porta, R., Lopez-de-Silanes, F., Shleifer, A., & Vishny, R.W., Trust in large organizations. American Economic Review, 87, 333-338.).
Ezeknek a kutatásoknak egyöntetű megállapítása: a bizalom az egyik fő útvonala a protestantizmus, protestáns többségű országok hosszú távú gazdasági eredményességének.
Protestáns intolerancia az adócsalással szemben
Benito Arrunada, Luigi Guiso (ők katolikus tudósok) kimutatták azt is, hogy a protestánsoknál nemcsak a bizalom magasabb szintjét lehet megfigyelni, hanem azt is, hogy mások és önmaguk hibáiról is őszintén és becsületesen szólnak.
Úgy találták, hogy a protestánsok szembetűnően intoleránsak az adócsalással szemben, és kevésbé szívesen bújtatják, fedezik vádlott ismerőseiket, mint mások.
Robert Woodberry arra is rámutatott értekezésében a szabad demokrácia missziói gyökereiről (Woodberry, R.D. (2012) The missionary roots of liberal democracy. American Political Science Review, 106, 244-274), hogy azokban az országokban, illetve ezek lakosai között, ahol protestáns misszionáriusok működtek századokon át, szembetűnően alacsonyabb a korrupció aránya, mint más országok esetében, ahol nem protestánsok működtek döntő többségben.
Yuyu Chen és munkatársainak a kutatásai 2014-ben arra a következtetésre vezettek, hogy (Chen, Y., Wang, H., & Yan, S. (2014). The long-term effects of Protestant activities in China. Working paper, available at SSRN 2186818 ) Kína jelenleg tapasztalható gazdasági fellendülésében szerepet játszanak azok a protestáns szociális értékek, melyeket nyugati protestáns misszionáriusok terjesztettek el a lakosság körében. („In fact, Yuyu Chen and co-authors (2014) attribute part of China’s recent economic success to disseminations of Protestant social values by western missionaries”).
A minima dignitas – a minimális emberi méltóság megmentése és megőrzése fajunk földi fennmaradásának kulcskérdése
Lám, a hit, a protestáns munkaetika, a puritán, nem élvezetközpontú, és nem csak a mának élő erkölcsi szemlélet és közösségi gyakorlat, értékrend századokon át belső lelki energiaként és felhajtó erőként jelent meg sok európai ország kiemelkedő gazdasági teljesítménye emberi előfeltételeként.
Valójában Európa ezredévnyi gazdasági fejlődésében is ott volt a hit és a teljesítmény kapcsolata, amit keresztyén/keresztény őseink – katolikusok és protestánsok – hasonlóan fejeztek ki, adták át a nevelésben nemzedékről nemzedékre: orando et laborando – imádkozva és dolgozva…
Hogy ez a spirituális belső vezéreltség hogyan kezdett el süllyedni a mindennapi bérviszonyok abszolút külső irányítású alkotásaiban, bérvitákban, sőt bérharcokban, s ez az értékvesztő, emberi megbecsülést, mert isteni dimenziót elveszített, a lelkiséget hovatovább már fel sem tételező, nem is értő egyoldalúan durva és alacsony szintű szemlélet újabb kutatások témája kell legyen…
Éppen az „emberi tényező”, a humán erő jövőbeni értékmegőrzése, az ember mint alkotó erő tiszteletének és minima dignitasa, minimális méltóságának megőrzése, megmentése, fenntartása érdekében! Ez nemsokára – amint látjuk, nemcsak Európában, hanem már Kínában is – a jövő alapvető, to be or not to be/ lenni vagy nem lenni, lenni vagy vegetálni, lenni vagy látszani kulcskérdése lesz…
