Csak sejthettük, de nem tudhattuk pontosan, hogy 1989. novemberében új világ kezdődik számunkra. Történt pedig, hogy az év nyarán egy csoportnyi teljes szívvel-lélekkel igaz magyar felvidéki összegyűlt a szklabonyai Mikszáth-ház udvarán és megfogalmazódott bennük a gondolat: társaságot kell alakítaniuk. Olyan társaságot, amelynek hivatása lesz a környék gazdag irodalmi, kulturális magyar hagyományainak felkutatása, felmutatása és megőrzése. Az itt élt és alkotott nagyságok szülőhelyének, iskolájának megjelölése, emlékjelek állítása.
Tudták, ha mindezt hamarosan nem teszik meg, egy-két év múlva esetleg már késő lesz, hiszen a szocializmus évei így is annyi, de annyi emléket, örökségünk annyi, de annyi szegletét mosták ki az emlékezetből, döntötték porba, ítélték pusztulásra.
Z. Urbán Aladár a Nagykürtösi járásban levő Nagyzellő szülötte, évtizedeken keresztül az ipolyvarbói alapiskola pedagógusa, a község kulturális életének mozgatója, ma ipolybalogi lakos és néhány lelkes, egyetértő társa akkor alapította meg a Palóc Társaságot. Az évek során lelkesedésük nem lankadt és eredeti terveiket sorra-rendre megvalósították.
Az ötven taggal működő társaság a Szövetség a Közös Célokért társaság tagszervezete, szellemiségben, célkitűzésekben, küldetésben teljesen azonosak egymással. Z. Urbán Aladár társaival
az alapszabályukban legfőbb hivatásuknak jelölték meg térségük nagyjainak, név szerint Balassi Bálint, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, de a többi Palócföldön élt és innen származó művész, alkotó emlékének megőrzését, műveik népszerűsítését,
ugyanakkor a mostani ifjúság felkarolását, tehetségük kibontakoztatásának segítését is, valamint az Európában fellehető, a magyarsághoz kötődő emlékhelyek felkutatását, megjelölését is.
Ők indították el a tanulmányírói pályázatot, amely idén 24. alkalommal valósult meg. Ennek eredményhirdetésére a Magyar kultúra napja alkalmából Budapesten a Magyarság Házában kerül sor. Az idén például az egész Kárpát-medencéből mintegy száz pályamű érkezett. Ez is igazolja, hogy meg lehet szólítani a gyerekeket, fiatalokat is, ha az érdeklődésüknek megfelelő témát jelölnek ki számukra.
Az 1996 és 2019 között meghirdetett pályázatokra összességében 2460 munka érkezett.
Az idei kiértékelés még megtörtént, de a rovásírás verseny döntőjére a koronavírus-járvány miatt már nem kerülhetett sor. Ezt az ősz folyamán szeretnék pótolni, az idén Nagymácséd adna otthont a szintén nagy sikernek örvendő eseménynek. A társaság elnöke és tagjai, a verseny szervezői ezzel az ősi írásmóddal, annak megismertetésével és elfogadtatásával az igaz magyar múlt megismertetését kívánják szolgálni a hamis történelmi ismeretekkel szemben. Évente más és más iskola fogadja be az eseményt és jóleső érzéssel látják, hogy egyre több a hívük, egyre többen érdeklődnek az ősi írásmód iránt. Ezért már körzeti döntőket is szerveznek. A döntő pedig mindig eseménnyé nemesedik, hiszen hol egy facsemete elültetésével, hol egy kopjafa állításával, hol színvonalas előadással teszik még színesebbé.
Megalakulásuk óta, eredeti szándékuknak megfelelően emléktáblákat, emlékoszlopokat, szobrokat állítottak térségük nagyjainak.
Így kapott többek között közreműködésükkel emlékjelet Zsélyi Aladár, Balassi Bálint, Kubányi Lajos, Madách Imre, Pajor István, Sajó Sándor, Mikszáth Kálmán, Böhm József, Krúdy Gyula, Badiny Jós Ferenc, Gyürky Antal, Kubinyi Ferenc.
Az évek során Honismereti barangolások címmel Erdélybe, Csehországba, Olaszországba, Szlovéniába, Kárpátaljára, Dalmáciába indítottak kirándulásokat. Szerveztek továbbá számos író-olvasó találkozót, előadásokat, emlékülést. Kiemelten foglalkoznak Badiny Jós Ferenc életével és munkásságával, aki hosszú ideig Argentínában élt, itthon általánosan nem sokat tudtunk róla, de ugyancsak érdemes foglalkozni vele, hiszen ő a magyar őstörténet kutatásának szorgalmazója, kiemelten a palócmagyarság kutatója.
Z. Urbán Aladárral azt is megvitattuk, miként hatott működésükre a koronavírus-járvány. Elmondta, hogy az elmaradt rendezvényeiket majd pótolják, mint ahogy a már említett rovásíró verseny döntőjét is. Az idén Törökországba terveztek egy tartalmas kirándulást magyar emlékek nyomában, ez azonban elmaradt. Elkészítették azonban a Várak Felvidéken kiadványuk újabb darabját. Ez a kifestő rendkívül népszerű a gyerekek körében, A3-as kivitelben készül, Simon Veronika illusztrációival, Szőke Atilla verseivel és Z. Urbán Aladár szövegével.
A Palóc Társaság működése immár itthon és a határon túl is közismert. Aki egyszer is ott volt a rendezvényeiken, elismerően szól arról a nemes küldetésről, amelyet identitásunk megőrzése, gyökereink megismerése, összetartozásunk erősítése érdekében tesznek. Remélhetőleg még sokáig teszik is!
