Papp Sándor az Ipoly-partján, Kalondán él. Korábban évekig polgármesterként tevékenykedett, immár húsz éve pályázatírással és menedzseléssel foglalkozik. Jól ismeri megroggyant közösségünk helyzetét, s állítása szerint a kiútkeresésben is vannak elképzelései.
„Van a Nagy Feró vezényelte Bikini zenekarnak egy dala, „Ki csinál szódát?!” címmel, beszédes szöveggel. Vérfrissítésre szorul a közösségünk, az MKP pedig hatványozottan. Egy év alatt el kell kezdeni egy sokkterápiát. El lehet kezdeni félni, mert fájni fog” – kezdi beszélgetésünket Papp Sándor, választ adva arra a kérdésre, hogy miért indul az MKP elnöki székéért.
A Magyar Közösség Pártja új elnökeként azt a hagyományos munkamódszert vezetné be, amely a normális életben használatos: célok – munka – felelősök – kiértékelés.
Mint mondja: „egy pék megsüti a kenyeret és eladja. Ha jó a termék, mindenki elégedett és a pék is sikeres. Az MKP-ban jelenleg se liszt, se élesztő, se pék, de februárban hatalmas plakátokon hirdettük, hogy nekünk van a legjobb kenyerünk! Ez így tovább nem mehet, az emberek nem hülyék!” – szögezi le Papp Sándor.
Hozzátette, amíg mi a procedurális kérdésekkel szöszölünk a legalsóbb szinteken is, azóta mások már elvégezték a saját munkájukat. „A Csemadok esetében nagyon jól működik ez a munkamódszer, egy párt esetében ez a halálához vezethet. A módszer egyszerű, kell egy nagyon karizmatikus és nagyon erős vezető és kell egy olyan menedzsment, aki rugalmasan végzi a feladatokat” – véli.
Szerinte „kiütést kapnak már a helyi szervezeti tagok, amikor megkapnak 2 tonna tollat, meg hűtőmágnest, hogy időnként azt osszák szét az embereknek. Tollakkal akarjuk kiszúrni az emberek szemét, miközben fogalmunk sincs, hogy mit kellene kezdeni egy-egy térségben a rohamos asszimilációval” – mondja kritikusan.
Kifejtette, nem szeretne utánozni senkit.
„Illetve igen. Nézzük meg a ma győztes pártok politikusait, mindegyik önmagát adja. Emberszagú politizálásra van szükség. Olyanra nincs szükség a csúcsvezetésben, akinek a mondata közben elalszik a nyugdíjas választónk a fotelben, de nekünk még olyanjaink is vannak, akik a saját mondatuk közben ők maguk alszanak el. Tehát új retorikát kell bevinni a közéletünkbe. Nem alpári stílusra, vagy üres demagógiára, esetleg folyamatos bohóckodásra gondolok, hanem fel kell kapaszkodni az egyszerű embereink szintjére. Szándékosan mondom, hogy FEL!”
– magyarázta.
Arra a kérdésünkre, hogy mely pártokkal képzeli el az együttműködést, s azt milyen formában, a következő történet jut eszébe.
„Bizonyára ismerik az olvasók azt a vicces történetet, amikor egy naplóban leírja valaki, hogy hosszú napokon át hol a partizánok kergették ki a nácikat az erdőből, hol a nácik a partizánokat, aztán mindezt megunta az erdész és mindenkit kikergetett az erdőből…
Szívem szerint bezárnám az egész felvidéki politikai elitet egy dohos pincébe, kenyéren és vízen tartva őket és csak akkor engedném ki őket, ha egy olyan egyezséggel rukkolnak elő, amelyben a magyar nép van az első helyen, és amelynek részese MINDENKI.
Én anno támogattam a Matovič-féle koalíciós ajánlatot, hogy megmentsük a pártunkat a szégyentől a Trianon 100 évében, de talán jobb is így. Most bár romok vannak, de a törmeléket is fel lehet használni az építkezésre.
Én egy erős és domináns MKP-t akarok. Ezt várja a 110 ezres „kemény mag”, akik tíz éve kitartanak a Csapat mellett. Nekem ők az elsők” – fejtette ki.
Ugyanakkor elmondta,
„az MKP nem lehet egy Csemadok2.0, nem az a dolga, hogy kizárólag szórakoztató programokat szervezzen és belefulladjon a rengeteg gulyásba”.
Úgy gondolja, semennyivel sem lett több magyar ennek a „koncepciónak” a mentén.
„Fordítva ülünk a lovon. A ló jó irányba halad, csak mi vagyunk rajta nevetségesek. Én olyan programot hirdetek majd, amelyikben komolyan vesszük önmagunkat” – ígéri Papp Sándor, akit az MKP Losonci járási konferenciája jelölt az országos elnöki posztra.
