Vasárnap adtunk hírt róla, hogy a Magyar Közösség Pártja szombati Országos Tanácsát követően Cziprusz Zoltán és Papp Sándor is bejelentkeztek a párt elnöki posztjára. Kalonda volt polgármesterével, a pályázatíró, közösségszervező Papp Sándorral készített interjúban többek között arra kerestük a választ, mi motiválja, mit szeretne elérni és hogyan.
Beszélgetésünk során súlyos állításokat fogalmazott meg a jelenlegi felvidéki magyar politikai elitről és a magyar közösséggel kapcsolatban. Politikusainkról úgy nyilatkozott, eljárt felettük az idő.
A felvidéki magyar közösséget szerinte a dekadencia, egy beteg állapot sújtja. Ahogy a legtöbben ismerik, Papp Sándort, elindítója és koordinátora szeretne lenni a felvidéki magyarok öngyógyításának. Véget akar vetni a megélhetési politikusok korának, még akkor is, ha ezzel újra céltáblája lesz az őt gyűlölőknek.
Papp Sándor állítja: formabontó eszközökkel indul az elnöki székért, hangsúlyozva, nem öncélúan, hanem mások javára. Kizárólag csapatban gondolkodik, és ennek hiányát tartja az MKP egyik legnagyobb hibájának. Interjúnkból kiderül, miért tartja magát az első Malina Hedvignek.
Miért szeretne pártelnök lenni és mennyire lehet Önt komolyan venni?
Komolyan gondolom. Úgy érzem, a bennünket képviselő politikai elit meg van bénulva. Ezért döntöttem úgy, hogy elindulok az elnöki posztért. Klasszikust idézek: nincs hova hátrálni, nincs hova átállni (Menyhárt József volt MKP elnök énekelte egy dalában).
Elegem van abból, ami zajlik szinte minden bennünket érintő területen. És nemcsak nekem van elegem, de szinte mindenkinek. Ez a lényeg. Az az érzésem, hogy a politikusainknak fogalmuk sincs arról, milyen a való világ. A politika és a valóság közti világot összekötő pallón nem tudnak átjárni. Nem értik, és nem érzik a népet, amely szétesőben van. Már nem nevezhetjük magunkat közösségnek. Úgy látom, a mostani politika nem tudja megoldani a felvidéki magyarok gondjait. Pedig megoldások vannak például az asszimiláció lassítására, illetve megállítására, akár megfordítására is. Azért indulok az elnöki posztért, hogy ezeket a megoldásokat előterjesszem, bemutassam. Bár ezt már volt alkalmam bemutatni a politikusaink előtt, akik rendre meghallgattak, megdicsértek, majd kértek egy szendvicset.
Nem azért jelöltetem magam, hogy lázítsam az embereket, hanem azért, hogy elinduljon egy társadalmi vita. Ma már sokan vitát sem akarnak. Mert akkor kérdések merülnek fel, melyek általuk megválaszolatlanok maradnak. Persze ez is egyfajta válasz.
Az MKP igyekezete nem vonható kétségbe. Több alkalommal is bizonyította, hogy nyitott a függetlenek, vagy akár a fiatalok előtt. Ez miért nem működik?
A kudarcot kudarcra halmozó és elhasználódott felvidéki magyar politikusok felett eljárt az idő, nem érzik, hogy egészen máshogy kell már politizálni. Nem éri el a szavuk az embereket, és nem hallják meg a nép hangját. Formabontó leszek, de még véletlenül sem öncélúan. Egyébként meg a fiatalítás magában semmit nem jelent. Ha 20-30 éves emberek megtanulják a megélhetési politizálás technikáját, attól azok még nem lesznek jó politikusok. Olyanokra van szüksége a társadalmunknak, akikben benne van a spiritusz és a józan ész kombinációja, meg azokra, akik ténylegesen eredményes munkát végeztek. Senki nem akar defenesztrációt, de erkölcsi megtisztulást és szakmai megújulást igen.
Elnöki programjának része a „potyautasok és megélhetési magyarok kiiktatása a morálisan romlott és szétesett közéletből”.
Most inkább úgy fogalmazok, hogy a trenddel van a baj, azzal, hogy ez lett az irányvonal: pénzhez jutni és felélni a pénzt. Az eredménytelenség után pedig nincs elszámoltatás. Évtizedek óta pozícióátmentések vannak, véleményem szerint több esetben középszerű politikusok éldegélnek a politikából. Őket nem érdekli a magyar jövő, pedig véleményem szerint a gyermekeinkért, unokáinkért kell dolgozni.
Tavaly szeptemberben sokunk nevében fogalmaztam meg az aggályaimat, hogy nem lesz ennek jó vége.
Miért tartotta fontosnak kiemelni, hogy az elnöki fizetése legfeljebb a szlovák minimálbér összege lesz majd?
Azért tartom fontosnak kiemelni ezt az összeget, mert amíg nincs eredménye a munkámnak, addig nem érdemelhetek többet. Nagyon sok mindent nem tudunk az MKP működéséről, ami úgy érzem nem átlátható. Az emberek egyszerűen nem tudnak a politikusaikról. Eltelnek évek, hónapok úgy, hogy az emberek nem látnak élő magyar politikust a falujukban, legfeljebb a választások előtt.
Menyhárt József elnökségét azzal kezdte, hogy kelettől nyugatig végigjárta a magyarlakta településeket.
Ez igaz, természetesen elismerésem érte, ez azonban mégsem csupán az elnök dolga. A régiókban való munkához egy csapat szükséges. Nem kell, hogy egyedül az elnök kapjon gulyásmérgezést, mire elér Pozsonytól Bodrogközig.
Épp azt látom az MKP-ban problémának, hogy nincsen csapat. Én magam csak addig szeretnék a párt elnöke lenni, amíg nem történik meg egy olyan átváltozás, amely létrehozza ezt a csapatot.
Az MKP szavazóbázisa jelenleg 120 ezer fő. Nagyon fontos azonban, hogy meg tudjuk szólítani a másik 100-200 ezer szavazót, aki már nagyon régen nem szavazott magyar pártra, vagy egyáltalán nem jár el szavazni. Ugyanis ezek nélkül az emberek nélkül nem fog működni a felvidéki magyarság megmaradása. Ezért azt gondolom, hogy más szemszögből kell nézni a dolgokat.
Hasonlóképpen a Most-Hídhoz?
Egyáltalán nem. De meg kell érteni, hogy a fent említett emberek lelkivilága teljesen más, mint a koszorúzós, kopjafaállítós magyaroké, akik közé magamat is sorolom. „Traktoros Józsi” nem azzal kel és fekszik, hogy megmaradjon magyarnak. De ha eléri őt a magyar élettér, akkor esetleg annak része lesz. Viszont ha nem, akkor végleg elveszik a számunkra. Véleményem szerint a magyar élettér bővítése a legfontosabb dolog.
„Legyen vége a dekadenciának” – írta posztjában, amelyben bejelentkezett a pártelnöki helyre. A szó hanyatlást, beteges állapotot jelent. Ez a politikumra értendő?
Nem a politikára értettem, mert az már csak a leképezése, tükörképe a társadalmunknak. Maga a felvidéki magyar társadalom beteg, amit gyógyítani kell. Fel kell állítani a diagnózist, amire eddig képtelenek voltunk. Ezt követően a gyógymódot kell kitalálni, ha kell, szakemberek bevonásával. Majd el kell kezdeni a gyógyítást, gyógyulni pedig a betegnek is akarnia kell. Sok eszköz van ehhez. Csak ezt is ki kell beszélnünk.
A magyar közösségért felelősen gondolkodó, aggódó emberek csoportját kell elsősorban létrehozni. Sok tenni vágyó, ügyes embert ismerek, akikre számítok ebben, akik eddig nem kaptak teret. Lehetne a neve Felvidéki Nemzeti Tanács.
Ehhez hasonló kezdeményezés már létezik.
Igen, csak az nem működik. Ez működne.
Melyik járás jelöltjeként indul?
Még nem tudom.
Még az is előfordulhat, hogy nem fogják Önt jelölni, és már a járási konferencián megbukhat Papp Sándor elnöki ambíciója?
Előfordulhat. Sokan vannak, akik szeretnek, és sokan, akik nagyon nem. Utóbbiak nem szeretnék, hogy induljak. De azoknak innen üzenem: nem ők döntenek majd, hanem a küldöttek.
A családja mit szólt a döntéséhez?
Nem örülnek neki, mert volt már több olyan közéleti szerepvállalás az életemben, ami a család rovására ment. A habitusom miatt nem tudok másképp élni, csak őszintén. Szóval, nem lelkesek, sőt. Megvan rá az okuk. Vittem én már őket a megkérdezésük nélkül csatákba komoly túlerővel szemben. Nincsenek jó emlékeik…
Az 1996-ban történt eseményekre gondol, amikor Kalonda polgármestereként megtámadták?
Akkor a Slota-féle SNS hatalmával szálltam szembe. Darázsfészekbe nyúltam, felemeltem a szavamat a csalásaik, lopásaik ellen. Nem volt más választásuk, minthogy megfélemlítsenek, engem és a családomat. A saját házam udvarán, a gyermekeim szeme láttára vertek meg… még ennyi év után is nehéz erről beszélnem. Akkor két hétig bujdostam a családommal, kisgyerekekkel. A súlyos testi sértésről szóló látleletet kiállító orvost is megfenyegették, aki ennek hatására enyhítette a nyolc napon túl gyógyuló sérüléseimet könnyű testi sértésre. Furcsa lehet, mégis én voltam az első Malina Hedvig, csak akkor még nem volt világháló, erre kevesen emlékeznek.
Mit csinált ezt követően?
Visszaültem a polgármesteri székbe és tettem tovább a dolgomat. De ekkorra már mindenki elfordult tőlem. Még a hozzám közelállók egy része is, akik megijedtek attól, hogy a személyem veszélyt jelenthet rájuk. Aztán a választók is elpártoltak. Persze, biztosan követtem el én is hibákat, de az emberek jobb szeretik a konszolidált polgármestereket, nem a „forradalmár” polgármestereket.
Ha jól értem, a családja attól tart, hogy újra céltáblává válik. Mégis akkor miért vállalja ezt?
Mindig késztetést éreztem, hogy segítő kezet nyújtsak azoknak, akikkel baj történt. Így volt ez a nádszegi tanár, Agócs Béla esetében is. A családjával együtt meghívtuk magunkhoz az Ipoly-völgyébe saját költségünkre, több napos kirándulásra. Nem vertük nagydobra, mert úgy gondoltuk, hogy megérdemlik. Amikor Malina Hedviget bántalmazták, felkerestem őt levélben és felajánlottam neki, hogy szeretettel várjuk. Legnagyobb meglepetésemre felhívott, és elfogadta a meghívásunkat, méghozzá azért, mert egy magához hasonló egyszerű felvidéki magyartól kapta az ajánlatot. Eljöttek, azóta ugyan ritkábban, de meglátogatnak és jó a kapcsolat közöttünk.
Most pedig úgy gondolom, az MKP választóinak kell kinyújtani a kezem. Nem azért, hogy én húzzam ki őket a csávából, de hogy általam foghassák meg egymás kezét. Ha elindítója és koordinátora tudok lenni a felvidéki magyarok öngyógyításának, akkor már jó munkát végeztem.
