Veszélyben a sajtószabadság és a független sajtó Magyarországon! Ezért a kormány felelős – kürtölik tele a világot egy internetes portálnál történt belső ügyek miatt. Sőt, nálunk is az értelmiségiek egy csoportja a következő szöveget írta alá: „Mi, szlovákiai magyar újságírók kiállunk az Index szerkesztősége mellett. A magyar sajtószabadság mindannyiunk közös ügye! Szabad és független tájékoztatást!”
Amikor legutóbb megnéztem, 138-an írták alá. Nemcsak újságírók. Nem tisztem kommentálni a névsort, de maradjunk annyiban, nem lepett meg. Igaz, találkoztam olyanokkal is a listán, akik megleptek. De azután észbe kaptam. Ugye, mindenkinek van munkáltatója. Nem akar az utcára kerülni, akkor inkább aláír.
Ez is bizonyítja, nálunk is van mit félteni! Azon viszont elgondolkoztam, tudják az aláírók, mi mellett álltak ki?
Többször előfordult már, hogy emberek olyasmit írtak alá, amiről fogalmuk sem volt.
Kedvenc példám Amerikából származik. Valamikor a 40-es években egy kolléga fogadást kötött a szerkesztőségben, hogy egy abszurd petíció alá megszerzi a város jeles személyiségeinek aláírását. Jócskán a megadott időpont előtt nyerte meg a fogadást! A település illusztris képviselői aláírták azt a folyamodványt, mely kérvényezte az elnöktől, hogy a szenátussal szavaztassa meg a nyugdíjat az ismeretlen katona özvegye számára.
Vagy emlékszik még valaki, hogy a rendszerváltás küszöbén az Új Szóban tiltakozást közöltek a Panoráma műsora ellen olyan személyek részéről, akik ezt nem írták?
De tiltakozni kellett a Karta 77 és Szolzsenyicin könyvei ellen is a munkahelyen. Azzal nem lehetett visszautasítani, hogy kérem, nem olvastam, nem tudom, mi van benne. Ugyanis a válasz erre az volt, hogy ha olvasta volna, akkor még inkább tiltakozna! Vagy, hogy a párt értékítéletében meg kell bízni. Az ember meg féltette az állását.
Nézzük röviden a történetet, mert fölösleges nagy feneket keríteni az ügynek.
Legalábbis azt a részét, amely nyilvánosságot kapott. Egy külsős tanácsadó átalakítási tervet készített a hatékonyabb működés céljából. Az igazgatóság azt nem fogadta el, ám a lap főszerkesztője mégis átállította az Index szabadság-barométerét veszélyben lévőre és a történetet kiszivárogtatta. Üzleti titkot tétetett közzé, amivel kárt okozott a cégnek. Mégsem menesztették, csupán az igazgatóságból tessékelték ki. Sajnos, büntetőjogi következményei egyelőre nincsenek ennek az öngyilkos baklövésnek.
A laptulajdonos alapítványának vezetője kérte a főszerkesztőt, állítsa vissza a barométert előbbi állapotába, hiszen semmilyen politikai nyomás nem áll a háttérben. Ez árt a cégnek, mert elriasztja a hirdetőket. A főszerkesztő nem engedett, lapján keresztül üzengetett a tulajdonosnak, ami meglehetősen meghökkentő megoldás.
Ezután az üzengetőt a laptulajdonos menesztette, aki egyébként hosszú évek óta a lap ügyvédjeként tartja a hátát, amikor számot kellett vetni a hamis hírek közléséért.
A vezérigazgató és az igazgatóság két új balliberális tagja tárgyaltak volna a szerkesztőséggel. Annak tagjai nem éppen kultúrember módján fogadták őket és követelték, a laptulajdonos vegye vissza a főszerkesztőt. Erre az nem volt hajlandó, így végül vagy kilencvenen felmondtak.
Legalábbis ennyi tudható.
Van aki ebből arra következtet, hogy a magyar kormánynak az a távlati célja, hogy minden ellenzéki hangot elhallgattasson. Ugyan már. Az internet korában!? Naponta kapok kéretlen cikkeket a postaládámba…
Ez a történet a sajtószabadságról szólt volna, de egészen más vonatkozásban!
Kivételesen Szanyi Tibor baloldali politikussal értek egyet, aki azt nyilatkozta, a lap a kapitalizmus áldozata lett. Tehát a „mindenható” pénz az úr!
A pénz és a mögötte meghúzódó érdek teszi tönkre a sajtót.
Lassan száznegyvenen aggódnak nálunk a magyarországi sajtószabadság miatt. Biztos a későbbiekben még többen lesznek. A rossz példa ragadósabb.
Csakhogy mi köze van a sajtószabadságnak egy olyan laphoz, amelyik örömmel hozta nyilvánosságra a hamis hírek garmadáját? Az valahogy nem zavarta az ügyeletes aggódókat? Pedig az ilyen gyakorlat szintén a sajtó sírját ássa.
A tisztességes újságírásnak amúgy is leáldozott! Nálunk is.
Ez nem a sajtószabadság védelme, hanem a tisztességtelen anarchiáé. Azért kiállni, hogy bárki bármit leírhasson, akár alpári stílusban is, nem tisztességes. Aki a kollégák közül ilyet akar, önmagáról árul el olyasmit, amit sohasem vallana be a nagy nyilvánosság előtt! De ma már ez sem biztos. Valaki érdemnek tartja. Akaratlanul is kibújik a szög a zsákból! Köszi.
Az egyik lapunk számos munkatársa írta alá ezt a nyilatkozatot, amely évekkel ezelőtt Duray Miklós ellen közzétett egy tiltakozást névjegyzékkel együtt. Közben azt csak egy személy írta alá és faxolta a szerkesztőségnek a többiek tudta nélkül.
Duraynak igaza volt, habár az időzítés nem volt a legjobb. A lap ellenőrizetlenül tette közzé a nyilatkozatot. A másik oldalon igaz, hogy csak az egyik személy tiltakozott, közölve, beszéltek erről, de senki nem írt alá semmit.
Készségesen egy szlovák „testvérlap” is bekapta a nokedlit. Az sem ellenőrzött. A többiek kussoltak. Ez is hozzátartozik az egykori pártlap nem éppen dicső történetéhez. Ennyi év után, lehet, egyszer valaki ezt tényként fogja közölni tanulmányában.
Bőséges tapasztalatom van a csúsztatásokkal személyemet illetően is.
Sokszor nem került sor helyreigazításra. Így aztán néhány lappal megszüntettem minden együttműködést. Bizonyára véletlen, de mind baloldali vagy liberális lapok voltak egy kivételével.
De elővehetjük a cirkuszt a Népszabadság körül is.
Itt a példányszámcsökkenés és a veszteség nyomott a latban. Magyarán, a lap hitelét vesztette és ezért egyre kevesebben olvasták. De szégyen is volt, ez az egykori pártlap ilyen sokáig tudott a rendszerváltás után létezni.
Itt is azután sokan félreverték a harangot, hogy vége a sajtószabadságnak. Ez négy éve történt és milyen csönd van körülötte azóta!
A tiltakozók úgy tesznek, mintha nem tudnák, sajtószabadság egyszerűen nincs! Egy lapnak van tulajdonosa, aki megszabja az irányvonalat.
Miért vásárolnak egyesek lapokat? Hogy befolyásolják a közvéleményt! Szócsövet szereznek. Aki nem alkalmazkodik, annak fel is út, le is út!
A TA3 is azt a hamis információt közölte, hogy amiatt kellett a lapot megszüntetni, mert a legkeményebben bírálta a kormányt. Valaki elhiszi, hogy Orbán Viktor ilyen merényletet követne el önmaga ellen?
Ezzel is igazolni tudja, hogy a sajtó szabad, mert bírálhatják. Az olvasók meg eldöntik, ki ír valóságot és ki rémmeséket.
Úgy hírlik, hogy a honlapot a Momentumtól a Demokratikus Koalíció szerezte meg. Ez a harc állt a háttérben. Azért tartott a Momentum törzsi utcabált Budapesten. Hogy e két pártnak mi köze van a Fideszhez, azon lehet terméketlenül merengeni.
Ha ez igaz, a tiltakozás akkor lenne jogos, ha Gyurcsány Ferencnek címeznék!
