A romániai helyhatósági választások közeledtével elfogott a kíváncsiság. Ugyan hogyan működik most a saját maguk, azaz a magyarok által politikailag szétdarabolt erdélyi/romániai magyar közélet?
Némi keserű élményem és tapasztalatom van a felvidéki/szlovákiai magyar politikai élet szétroncsolásával kapcsolatban, hiszen ez is főleg a helyi magyarok bűne, a szlovák politika csak benyomult az általunk okozott repedésekbe.
A Felvidéken már a rendszerváltoztatáskor darabolódtunk és nyolc évig tartott, mire sikerült egységesülni, aztán tíz év múltán kezdődött az újabb szétesés, amit azok idéztek elő, akiknek akadoztak a közben felépített anyagi érdekeik. Ugyanis nem a közérdek vezette őket a közélet útján, hanem az önérdek.
Az erdélyi/romániai magyarság csaknem húsz évig egységes tudott maradni és ebben az időben az egyik legsikeresebb települése Székelyudvarhely volt, az anyaváros, amit tizenkét éven át Szász Jenő igazgatott polgármesterként. Ezért is voltam kíváncsi arra, hogy a korábbiakban sikeres város most hogyan készül a polgármestercserére.
Kissé megdöbbentem a politikai megosztottságon, noha a Felvidéken már hozzászokhattam volna. Nem tartom jó megfontolásnak, sőt, inkább megfontolatlanságként ítélem meg, hogy az RMDSZ és az MPP nem tudott összefogni, de nem vonom kétségbe, hogy a jelöltjeik nemcsak nevükben magyarok, hanem szellemükben is. Ha csak ketten versengenének a polgármesteri székért, nem is lenne baj. Csakhogy van egy harmadik magyar nevű jelölt is, Gálfi Árpád, akinek a nevén kívül inkább szépséghibái vannak. Igaz, hogy számomra csak kettő látható. Az egyik az, hogy a Magyar Polgári Párt kizárta soraiból, noha az MPP színeiben választották meg őt négy évvel ezelőtt a város élére. A kizárásának nagyon súlyos okai lehettek, hogy a közelgő választások ellenére ezt megtették.
A másik nyilvánvalóan az előbbi okban gyökerezik: egy román, pontosabban egy magát román–magyar vegyespártnak mondó politikai csoportosulás színeiben, illetve támogatásával akarja elérni újraválasztását.
Egy magát vegyespártnak tartó politikai formáció esetében felmerül több kérdés is. Az egyik az, hogy nem is vegyes, hanem zagyva. Ez lenne a kisebbik gond. A lényeg azonban abban keresendő, ha vegyes, akkor mi célból.
A leggyakoribb kimondatlan oka az, hogy akik megalakították, nem kellenek sem itt, sem ott, de szeretnének helyzetbe jutni, hogy érvényesíthessék saját, egyéni érdekeiket.
Ezzel van némi tapasztalatunk a Felvidéken. Amikor 2009-ben megalakult a Most-Híd szlovák–magyar vegyespárt, sok lelkes szlovák választópolgár is támogatta. Kormánypárt lett egy ideig, sikerült működtetnie az anyagi javakat lenyúló gépezetét, majd amikor a támogatói erre rájöttek, kivonultak mögüle és mára szinte mérhetetlenné zsugorodott.
Viszont tízéves működése elegendő volt arra, hogy szétzilálja a felvidéki magyar közéletet.
Ha belegondolok, hogy Székelyföld egyik szimbolikus településének élére egy ilyen politikai támogatást élvező embert válasszanak polgármesternek, borsódzik a hátam. Ráadásul ezt a támogatást ő választotta magának. Egy ilyen embernek, akit ugyan Gálfi Árpádnak hívnak, csak a neve magyar, gondolkodása sehonnai.
