A Csemadok Nagybalogi Alapszervezete idén a kialakult járványügyi helyzet miatt virtuálisan emlékezett a málenkij robot áldozataira az alábbi sorokkal:
„A naptár ekkor 1945. január 18- át jelzett. A borzalmak földjére indulás dátuma ez. Mindenki szívében, emlékében gyásznap. A megpróbáltatások, a megalázások, a rabszolgaság kezdete.
Hat, jól felfegyverzett katona kísérte a nagybalogi „málenkij robotra” kiválasztottak csoportját.
…mindent hó fedett, rendkívül zord idő volt. … A balogi határ többek lelkéből mély sóhajtást csalt elő. Sokan már a tavaszi munkákra, vetésre, ültetésre gondoltak. Tervezgettek… Senki sem gondolta, hogy három vagy öt évnek is kell eltelni a viszontlátásig.
Alkonyodott, amikor Bátkába értek…
– Itt éjszakázunk! – hangzott az utasítás.
Másnap estig el kellett érni Putnokra. Ott megszálltak egy éjszakára… Hóesésben indult másnap reggel a csoport Miskolc felé. Amerre elhaladtak, mindenütt sajnálkozó tekintetekkel találkoztak. Többen kiabáltak feléjük:
– Oroszországba visznek! Ott maradtok örökre!
– Szökjetek meg!
– Vegyétek el a puskát a senkiháziaktól!
– Szaladjatok szét!
1945. január 31-e a bavagonírozás napja. A vaslemezből lévő vagonok falán sütött a hideg. Összebújva… kabátokba csavargózva védték magukat a kihűléstől. Az utazás tizenhetedik napján …megérkeztek a nagybalogiak az ismeretlen jövőt rejtő Vorosilovkára…
A „málenkij robot” rövidebb ideig tartó, kis munkát jelölt. Legalábbis így gondolták azok, akiket meggyőztek, kényszerítettek, hogy ott legyenek. Nem így történt, a kis munkából 3- tól 5 évig tartó nagy munka lett…” – eddig a visszaemlékezés.
A fenti részlet Koós István Nagybalogi tragédiák című könyvéből való. A könyv beszerezhető a Csemadok Nagybalogi Alapszervezeténél Pál Gabriellától.
Fotó: Csemadok Nagybalogi ASZ
A könyv olyan történelmi tényekre épülő helytörténet, ami zömmel a túlélők elbeszéléseiből és életük legtragikusabb időszakából származó dokumentumokból állt össze.
„A málenkij robot utolsó nagybalogi túlélője, Gesko Andrásné Simon Ilona 2020. január 25- én, 94 éves korában hunyt el. A többi 135 nagybalogi elhurcolttal együtt nyugodjanak békében! Tisztelettel emlékezünk rájuk!” – írta megemlékezésében a Csemadok Nagybalogi Alapszervezete, mely minden esztendőben a temetőben felállított emlékműnél koszorúzással, majd a gyülekezeti teremben, templomban vagy az iskolában előadással idézi fel a málenkij robot borzalmait.
