Az év januárjának első napjaiban, számos újságban és hírportálon jelent meg az MTI közleménye: „Emléktáblát avattak Karády Katalin tiszteletére New Yorkban, a színésznő egykori lakóházának udvarán, amely mostantól a Katalin Karády Memorial Courtyard nevet viseli. Az alkotást Baráth Fábián szobrászművész készítette Karády Katalin (1910-1990) születésének 110., halálának 30. évfordulója alkalmából. Karády Katalin, a két világháború közötti magyar kulturális élet meghatározó alakja New York egykori magyar negyedében, a 2. sugárút és a 80. utca kereszteződésében található házban élt 1990-ben bekövetkezett haláláig.”
2012-ben feleségemmel New Yorkban jártunk, s mi is elzarándokoltunk a híres magyar énekesnő házához, az egykori magyar negyedbe. Kísérőnk Krénusz József barátom volt, aki gyakran találkozott Karádyval, az úton sétálva részletesen mesélt a művészről.
Megismerkedésükre így emlékezett: „Jó barátságban voltam Nagykovácsi Ilona sanzonénekesnővel, akit a magyar közönség a Tengerész, ó szívem tengerész című népszerű matrózdalával zárt szívébe. Férje, Polgár Tibor szintén kiváló zenész és karmester volt, a könnyű- és komolyzene minden területén otthonosan mozgott. A házaspár Kanadában élt, és gyakran rándultak át New Yorkba, ahol rendszeresen felkerestek. Egyszer Tibor megemlítette, hogy megadta a telefonszámomat egy ismerősének, aki hamarosan hívni fog, és ezt az ismeretséget nem fogom megbánni. Néhány hét múlva, egy vasárnap délután megcsörrent a telefonom, s egy mély búgó hang Karády Katalinként mutatkozott be. Azt hittem, hogy népes baráti köröm egyik tagja ugrat, de néhány szó után kiderült, hogy valóban magával a művésznővel beszélek. Egy találkozót írtunk be a naptárba, akkor még az 59. utcában, egy hotelben lakott, itt kerestem fel. A beszélgetés első része természetesen a közös ismerősökről és a zenéről szólt, majd megkérdezte, hogy tanítanám-e angolra.”
Krénusz a Metropolitan Operában dolgozott, s sok magyarnak segített jegyhez jutni a világ első operaházába. Az angoltanítások szünetében gyakran beszéltek zenéről, a művésznő kalapszalonjában egész nap a WQXR klasszikus rádióadó szólt.
Karády amerikai évei alatt kerülte a nyilvánosságot, de szerette az operákat. Krénusz ezt úgy segítette, hogy a főpróbákra vitte el. Mikor előadásra hívta meg, akkor mindig a lámpák eloltása után csempészte be az utolsó sorba, s a felvonás vége előtt már el is hagyta a nézőteret.
A művész halála után barátom segített a test hazahozatalában, és utolsó útján szomorú feladatként nehezedett rá, hogy a Farkasréti temetőben a család nevében köszönjön el a színésznőtől.
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
