Április 12-e a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja. Április 12-én arról a több mint 100 ezer felvidéki magyarról emlékezünk meg, akik a Beneš-dekrétumok következtében állampolgárságuktól, közösségüktől, vagyonuktól megfosztva szülőföldjük elhagyására kényszerültek.
Az 1947-ben megkezdett kitelepítés 1948 őszén elérte a nagykaposi és környékbeli magyarokat is. 1948 szeptemberében tizennégy kaposi család kapta meg az „áttelepítési cédulát“: az Agárdi, Asztalos, Danyi, Hegedűs, Kiss Köblös, Köblös, Lengyel, Papp, Pellei, Rindó, Simkó és Szőlősi család.
Az áttelepítés során minden család magával vihette a bútorait, mezőgazdasági terményeit, kisebb gépeket és háziállatokat.
A családokat ingóságaikkal együtt Kaposon és Vajánban vagonírozták be. Október 8-án indították őket útjukra, amikor nemcsak a vonat távolodott a jól ismert tájtól, hanem nekik is búcsút kellett inteniük otthonaiknak, eddigi életüknek.
1948-ban a sors hozta kényszerből további kilenc család hagyta el Nagykapost és a környéket, és települt át Magyarországra, név szerint a Juhász, Kropok, Lobó, Pápai, Bellák, Csanálosi, Galgóczy, Ladányi és Hadházi családok.
És hogy mi lett a családokkal? Hét családot Elekre, egy román határ menti, többnyire sváb nemzetiségű mezővárosba irányítottak, három családot Békéscsabán hagytak, a többieket a Békéscsaba környékén elszórt tanyák valamelyikébe vitték. Szülőföldjükről kitaszították őket, új lakóhelyükön pedig idegennek, betolakodónak érezték őket. Időbe tellett a beilleszkedés és elfogadás.
1998-ban, a kitelepítés 50. évfordulójára emlékezve Nagykaposon emléktáblát avattak emlékezetükre. A Ferencz György helyi fafaragó által készített emléktábla ma a Magyar Közösségi Ház belső falán található.
Minden év áprilisában ez előtt az emléktábla előtt tartjuk megemlékezéseinket. Idén a koronavírus-járvány okozta körülmények miatt a megemlékezés az online térbe szorul, de így is fontosnak tartjuk a táblába vésett üzenetet, miszerint: „Emlékezzünk azokra a nagykaposiakra és környékbeliekre, akiket a hatalom (…) elűzött szülőföldjükről, városunk mindig szeretettel várja egykori honfitársait és utódaikat.”
(Vályi Edit/Felvidék.ma)
