Portálunkon már foglalkoztunk a Párkányi TV ügyével. Most Tárnok Balázs, a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem (NKE) Európa Stratégia Kutatóintézetének tudományos segédmunkatársa jelentetett meg egy, a jelenségek mélyére ásó cikket az Index és az NKE közös felületén, a Ludovika Blogtéren, ebből idézünk. 

A Párkányi TV 

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) hat év után formai okokra hivatkozva elutasította Pereszlényi Gyulának, az egykori Párkányi TV-t működtető Servis TV-Video tulajdonosának keresetét a párkányi televízió 2013-as megbírságolása ügyében.

A Párkányi TV egy egykor Párkány környéki regionális televízió (2018 szeptemberében függesztették fel az adást), mely 2012. július 6-án beszámolt egy közlekedési balesetről, ahol két magyarul nyilatkozó szemtanút is megszólaltattak.

A rövid megszólalásokat nem feliratozták, bár a szlovák jogszabályok (a Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvény) értelmében a közmédia kisebbségi anyagain kívül a tévé- és rádióadásokat közzé kell tenni szlovákul is (feliratozva, vagy meg kell ismételni az adást államnyelven).

Nem foglalt állást a nyelvtörvény ügyében a strasbourgi bíróság

„Érthetetlen döntés”

Tárnok Balázs érthetetlen nevezte a döntést, hiszen az EJEB formai okok miatt már egy év után el szokta utasítani a keresetet, nem várnak hat évig. Tárnok idézi Fiala-Butora Jánost, a felperes jogi képviselőjét is:

„A nemzetközi kisebbségvédelmi szervezetek 30 éve nem bírnak áttörést elérni a kisebbségi jogok terén. […] Sokan emiatt csalódtak a nyugati intézményrendszerekben, és most a strasbourgi bíróság is beállt ebbe a sorba.”

Tárnok Balázs így fogalmaz: „Ezzel az alibista döntéssel újabb, immár sokadik méltatlan pofont kapott a felvidéki (és áttételesen minden határon túli) magyar közösség egy európai intézménytől, ezúttal az Európa Tanács keretein belül működő Emberi Jogok Európai Bíróságától.”

Az okok

A szerző leszögezi, az Európa Tanács gazdag joganyaggal rendelkezik kisebbségvédelem terén (Nyelvi Karta és a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény), azonban mindezekből hiányzik a szankcionáló mechanizmus. Emellett pedig több európai ország – Franciaország, Belgium, Görögország, Bulgária, a balti államok – nem is írták alá a dokumentumokat, így rájuk nem vonatkoznak.

Tárnok Balázs hozzáteszi, az utóbbi években több ajánlást és határozatot fogadtak el a témában, viszont ezek jogi kötőerővel nem bíró dokumentumok. „Az Európai Unióban mintegy 50 millióan tartoznak valamely nemzeti kisebbséghez.

A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta a kisebbséghez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása az EU deklarált alapértéke. Egy ugyanolyan alapértéke, mint a sokat emlegetett jogállamiság” – fűzi hozzá.

Az NKE munkatársa szerint viszont nincs olyan uniós jogi aktus vagy irányelv, amely a nemzeti kisebbséghez tartozó polgárok védelmére szolgálna. Ezt szerette volna orvosolni a Minority SafePack kezdeményezés. Mint ismert, a Magyarországon is népszerű kezdeményezés mellett 1,1 millió aláírás gyűlt össze, ezzel pedig az uniós intézmények elé került. 2021 elején az Európai Bizottság elutasította a kezdeményezést, a kilenc pont közül egyikben sem indult uniós jogalkotási eljárás.

Az Európai Bizottság cserbenhagyta az EU nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó 50 milliónyi polgárát

Kisebbség 

Tárnok leszögezi, a nemzeti kisebbségek mostohagyerekek a kisebbségek között. A Bizottság több akciótervet elfogadott kisebbségek ügyében (rasszizmus ellen, genderügyben, LMBTQ-közösségek ügyében és romastratégiát). Ugyanez a szervezet pedig a nemzeti kisebbségek védelmét teljes egészében elkaszálta, fogalmaz Tárnok Balázs.

Magyarország május 21-én vette át az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának soros elnökségét.

Ezen időszak kiemelt prioritása a kisebbségvédelem előmozdítása, azonban a szerző figyelmeztet, a kötöttségek miatt kár lenne „készpénzre váltható eredményeket várni,” azonban ez az időszak alkalmas lehet az európai partnerek és a közvélemény figyelmének felhívására.

Írása végén Tárnok Balázs leszögezi, hogy a kisebbségben élő magyarok rájöttek, nem bízhatják magukat területi államuk jóindulatára, ugyanakkor Magyarország érdekérvényesítő képességére sem, hiszen az sajnos véges kapacitású.

„Mi, határon túli magyarok, hinni akarunk Európában, hiszen egy – területi államokra nézve kötelező, érvényesíthető, így a nemzeti kisebbségek helyzetét ténylegesen javítani képes – európai/nemzetközi garanciarendszer csökkentené közösségeink aktuális politikai változásoknak való kitettségét. Egyre nehezebb azonban hinnünk Európában az elmúlt évek tapasztalatai és a folyamatos pofonok miatt” – zárja gondolatait az NKE munkatársa.

(LB/Ludovika Blogtér/Felvidék.ma)