A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége 31 éve alakult. Mint ahogyan arról beszámoltunk, Magyarország Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjban részesítette a szervezetet. Ádám Zitával, a szervezet tiszteletbeli alelnökével beszélgettünk, akinek Fekete Irén országos elnök Rimaszombatban személyesen megköszönte a szövetségben kifejtett munkáját.
Melyik időszakban tevékenykedett a pedagógusszövetség élén?
1999-2002 között voltam a szövetség elnöke, amikor leköszöntem, akkor kaptuk a Pro Probitate – A helytállásért díjat, amelyet már az új elnökkel Pék Lászlóval közösen vettünk át. Ez előtt s az után is állandó alelnöke voltam a szövetségnek, úgy szoktam mondani, hogy mint egy leltári bútordarab. Mert ugye az ember tapasztalatai nyomán keletkezett tudásra, önbecsülésre szüksége van a szervezetünknek.
Fotó: SZMPSZ
Mit jelent Önnek az SZMPSZ?
Ez nem titok, hogy nekem az életemet jelenti. A gyakorlatban eltöltöttem 25 évet, dolgoztam a kutatóintézetben, a járási oktatási hivatalban, a módszertani osztályon. Ez utóbbi helyen éreztem magam a legjobban, mert az volt az én területem. S aztán a szövetségben mindent megtaláltam, és szakmailag kiteljesedtem. Azt szoktam mondani, hogy a feladat 360 fokban körülért bennünket, s azokat ki kellett találni. Nagy tanulási időszak volt, amikor a semmiből meg kellett tervezni azt, amiből mindenkinek szakmai haszna lehetett, s szellemileg építkezhetett. Megtapasztalhattuk, hogy milyen nagyszerű dolog alkotni. És nem egyedül. Én mindig csapatban szerettem dolgozni.
Szakmai sikereiért tavaly Németh László-díjban részesült.
A díjat a közoktatás szereplőinek, tanárainak adományozzák, évente Kárpát-medencei viszonylatban 15 embernek. Így ez végtelenül nagy kitüntetés volt számomra, mert ezzel a szakmai ismereteket, a szakmai tudást díjazták. S külön öröm számomra az, hogy Németh Lászlót, mint írót, mint pedagógiával foglalkozó szakembert, mint polihisztort nagyra tartottam és máig példaképem. Egy ilyen díjat megkapni az kötelez.
Fotó: SZMPSZ
Hogyan értékeli, hogy Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjjal tüntették ki a pedagógusszövetséget is?
Úgy gondolom, hogy az elmúlt három évtized alatt a szövetség látványos dolgokat vitt végbe a szlovákiai magyar pedagógusok és iskolák életében. Erre a tevékenységre az egész Kárpát-medencében felfigyeltek. S az, hogy ezért a szövetség kitüntetést kap, az már csak hab a tortán.
A szövetségben mindenki örömmel dolgozik, s ez visz előre bennünket, s ez hívta belőlünk elő azt a kreativitást, a fontosságot, a megfelelésigényt, ami a munkánkat jellemzi. Hangsúlyozom, az ember nem a kitüntetésért, hanem magáért az örömért, a munka hasznosságáért dolgozik. S én is örömmel végzem itt a munkám még 76 évesen is.
Fotó: SZMPSZ
Legutóbb mikor látta kollégáin ezt a munka adta örömöt?
Szövetségünkben a nyár folyamán műhelymunkák valósulnak meg. Rimaszombatban 14 pedagógus dolgozott két műhelyben. Az egyik a Bátka és környéke értékeivel, a másik pedig a magyar nyelv és irodalom tanításának problémakörével foglalkozott. Mindkét műhelynek lesz kimenetele. Bátka és környéke értékeit egy kiadványban próbálják feldolgozni; a magyar nyelv és irodalom műhely keretében feladatbankot gyűjtünk, s szövegértés és alkotás kiadványt szerkesztünk.
Amikor vége volt a műhelynek, megkérdeztük a résztvevőket, hogyan érezték magukat, és mit visznek haza magukkal. S nem egy kolléga mondta, hogy itt öröm volt dolgozni, holott nem tudták, mi az, hogy műhely, mert várták az előadót. A meglepetés pedig az volt, hogy meg kellett tanulni, a műhelyben mindenki egyénileg fontos, hogy kinek milyen problémalátása van. Jó volt hallgatni a pozitív visszajelzéseket, mert ez azt jelenti, hogy fontos pedagógusainknak a szakma ismerete, hogy a magyar iskolában jól teljesítsen, és maga is fel legyen vértezve tudással.
Fotó: SZMPSZ
Komáromban is megvalósultak a nyár elején műhelyek. Arról mit kell tudni?
Tavaly találtuk ki ezeket a szakmai műhelyeket, amelyeknek a hatékonysága nagyon nagy, mert nem passzív hallgatóként ülnek ott a résztvevők, hanem nagyon is aktívak, mert rajtuk áll a műhelynek a hatékony munkája. Az elmúlt évben a szlovákiai magyar pedagógusok oktatási stratégiáját dolgoztuk ki, s ennek alapján idén a cselekvési tervet készítettük el.
Ennek a cselekvési tervnek melyek lesznek a legfontosabb ismérvei?
A stratégiánknak hét olyan alappillérét határoztuk meg, amellyel foglalkozni kell. Ezekhez rendeltük a cselekvési tervet feladatokkal, felelősökkel, időpontokkal. Kiemelném ezek közül az iskolavezetést, a tehetséggondozást, s nem utolsósorban a szlovák nyelv oktatását is.
Fotó: SZMPSZ
A rimaszombati irodában milyen új tervekkel vágnak neki az új tanévnek?
Mindig ellenőrzöm magam, hogy ide való vagyok-e még, a pályán maradhatok-e még, vagy már be kell fejeznem, de még mindig olyan visszajelzéseket kapok, hogy kell, hasznos az, amit az ember művel. A szövetségben kiteljesedtem azáltal, hogy nagyon szép feladatokat oldottunk meg, és ezek a feladatok a mai napig is élnek, ugyan más szinten, más módon megfogalmazva, más embereknek, más kihívásokkal szembenézve, de a megfelelés és a kihívás továbbra is benne van. Az út még mindig tart, s ha rajta vagyunk, akkor mindig látunk valamit, értékes gyöngyöket, kagylókat, köveket, amit berakok a tarisznyámba, s megmutatom másoknak, hogy mások is gyönyörködjenek benne.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
