Miért legyek én tisztességes, kiterítenek úgyis?
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
József Attila
Gyönyörű szavai vannak édes anyanyelvünknek az emberi jellem kinyilvánítására.
S lassan már nemcsak e szavakkal nem élünk, de már nem is gyakoroljuk, kiveszik énünkből, mindennapi életünkből a sok-sok biblikus, emberi jellemet kifejező szó, mint: tisztesség, becsület, üdvösség, alázat, tisztelet, szeretet, megértés, lelki együttérzés, igazmondás, s megannyi gyönyörű kifejezése a mi drága anyanyelvünknek.
Nemhogy e szavak eltűnnek, de azok az emberek is, akikre legalább ebből 2-3 jellemző lenne. Mindegy milyen társadalmi rétegbe, és életkorba tartozik valaki, de mindezt a hiányt igazoló vírus már rég megtámadta az emberiséget, maradjunk csak a mi népünknél, fajunknál, szülőföldünknél, lakhelyünknél.
Mert a szeretetlenség ott van minden kocsmaasztalnál, templomainkban, dalainkban, imáinkban, magányunkban, egyedüllétünkben, a divatos elektromos kütyükben, negatív hobbijainkban, vagy éppen mindent faló életmódunkban.
Pedig nemcsak vágyunk rá, de adni sem tudunk szeretetet, vagy nem jön ki abból a mélységből, ahol ott van bennünk, de valami nem engedi a felszínre jönni. Talán az egó, a sikerhajhászás, a pénzmánia, vagy a majd ha ő, akkor én is filozófia vagy a sértődés? Vagy a rangkórság? Ki vagyok én, és ő ki hozzám képest? A lebecsülés, a ranglétra alsó és felső foka közti különbség tételünk? S itt eszembe jutnak Weöres Sándor szavai, melyek mindenkire, s örökre érvényesek, mindannyiunknak elérhetőek: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra!”– írja „ A teljesség felé” c. könyvében.
S majd valahol így folytatja: „Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát. E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd. Az itt következők nem újak, nem is régiek: Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyane virágokból szedi csokrát.”
Vissza az emberi lélekhez, mely mindabból tevődik össze, amit felsoroltam, s persze sok jó tulajdonságból, ezek alapfogalmai is benne vannak a felsorolásban. A mindennapi döntéseinket is vagy ez, vagy az, határozza meg, mielőtt cselekszünk, kérdeznénk meg magunktól a József Attila-i hexameter fenti két sorát (a bevezetőből), mert legtöbbször kérdezés nélkül cselekszünk, élünk, sértünk, és megalázunk, ütünk, és fájdalmat okozunk, társunknak, párunknak, családunknak rokonnak, ismerősnek, barátnak.
Vagy annyira lettünk mindent evők, hogy ami jön fentről és lentről, mindent beveszünk, cselekszünk, elhiszünk, ölünk és gyilkolunk mások lelkét, majd végül magunkat. Csak felfelé nem nézünk a Mindenhatóra, aki ha ráfigyel, mindig megadja a választ! (persze annak, aki közel van hozzá.)
Mindezen mindennapi lelki kínjainkat fontolgatva, megint idézem a költőt, Weöres Sándort:
„Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre. Mikor a szeretet válogatni kezd: már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége.”
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
