Ötvenkettedik alkalommal szervezi meg a Csemadok a Szenczi Molnár Albert Napokat Szencen és a környékbeli településeken. Október 1-jén Szenczi Molnár Albert köztéri szobránál koszorúzási ünnepséggel vette kezdetét a rendezvénysorozat, ahol Édes Ákos, Deáki református lelkésze mondott beszédet.
Az ünnepséget Metzner Dóra szavalata nyitotta meg, aki Garai Gábor Magyarul című versét mondta el. Majd Korpás Árpád moderátor köszöntötte a vendégeket és felkérte Édes Ákos lelkészt, hogy tartsa meg ünnepi köszöntőjét.
„Hiszem, hogy nekünk protestánsoknak október elsején mindig egy kicsit hevesebben dobban a szívünk, hiszen a reformáció havába értünk. (…) Hiszem, hogy önöknek, szencieknek is hevesebben dobban a szívük ilyenkor, hiszen már több mint egy fél évszázada emlékeznek meg a szenci születésű magyar ajkú reformátorról, Szenczi Molnár Albertről”
– kezdte beszédét a lelkész. Szenczi Molnár Albert munkájának jelentősége hatalmas, hatása megkérdőjelezhetetlen, zsoltár fordításai a magyar irodalomtörténet mérföldkövei, számos szépirodalmi mű alapjául is szolgáltak, a mai napig a magyar református élet élő és aktív elemei is. Szenczi nemcsak fordító, hanem egy jól képzett költő és művész is volt egyben, mindenekelőtt azonban hívő, keresztény ember.
Édes Ákos kitért arra is: azt látjuk, hogy a nyugati világ egyre távolabb kerül a keresztényi értékektől és az évszázadok alatt felépített bástyáinkat le akarják bontani. Merre tart a világ? – tette fel a kérdést a lelkész. Ha Kálvin János vagy Szenczi Molnár Albert itt lenne köztünk, az ő szívük is hevesebben dobogna, de nem az örömtől, hanem a bánattól. A keresztyén hitet, keresztyén értékeinket el akarják tiporni. Isten szava ma is aktuális, amelyhez vissza kell térnünk: szót kell emelnünk az ige igazságáért. A szentírásban is az szerepel: az eltévelyedettek térjenek vissza az isteni útra.
Az ünnepi beszédet koszorúzás követte, majd a program a kultúrházban folytatódott Korpás Éva és népi zenekara Szívharang című előadásával. A koncerten elhangzottak többek között zoboralji dallamok, de több közismert magyar és szlovák népdal dallamai is felcsendültek, többet a közönség együtt énekelt az énekesekkel.
Megszokhattuk, hogy a Szenczi Molnár Albert Napok kezdőnapján kiállítást is megnyitnak, az idén két kiállítással kedveskedtek a közönségnek, Szilva József: Van Gogh megidézése és Görföl Jenő: Megtartó Felvidék című tárlatával.
Szilva József elmondta: Vincent van Gogh több mint száz önarcképet festett, ez motiválta, hogy impressziókat, variációkat hozzon létre. Egy évben születtek Csontvári Kosztka Tivadarral, mindketten valami üstökösök a művészet égboltján és a művészet történetében – mondta el Szilva József. Most 15 olajfestmény került kiállításra – ami megtekinthető a szenci kultúrház labirintus kiállítótermében.
Görföl Jenő képeinek kiállítását Böröndi Lajos nyitotta meg. „Görföl Jenő fotográfiái megemelik a lelket, s növelik a fájdalmat. Tágítják a szép fogalmát, amely nem a szemből táplálkozik, hanem inkább a szívből. Megemelik a fájdalmat, átélve a veszteséget, a nap mint nap átrajzolt múlt szépségét. (…) Mit tud visszaadni egy fotótárlat abból a gazdagságból, ami még megmaradt, ami elvehetetlen? Nem sokat. Hisz a készítőjében embert megtartó az a Felvidék, amit megsebzett a történelem, amit átír a mindennapi politika. De megtart-e valójában bennünket, akik nem benne élünk, csak kívülről szemléljük? Akik több emberöltőnyi felejtésre ítéltettünk. Megéljük-e elődeink keserűségét, vagy csak mentjük fotókba, emlékkönyvekbe azt, amit még lehet? Halljuk a deáki harang kondulásában a Halotti beszéd sorait? Föl tudjuk idézni őseink álmait?” – ismertette a költő, tanár a kiállítást.
Böröndi a tárlatról elmondta: „Kőre követ, földet az eltemetettre, anyaföldet, ahogyan magyarul mondjuk. És magyarul álmodunk, mert az álom nyelve is megtart bennünket. A pozsonyi vár, a koronázó templom, Felvidék összes magyar emléke őseink álmát is közvetíti, kezük nyomát érezzük az ódon falakban, ha megérintjük köveit. S csak le kell hunyni a szemet, hogy a látás nyelve helyett a tapintás nyelvén tanuljuk meg a múltat. S érezni fogjuk A megtartó Felvidék csodáját. Amelytől eztán nem tudunk egy életen át sem megszabadulni.”
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
