A pipázás rejtelmeibe is beavatta a közönséget Novák Mezőlaky Margaréta lévai Reviczky Házban tartott pipatörténeti előadása. A Reviczky Társulás helytörténeti szakosztálya által szervezet előadáson a pipatörténeti ismeretek mellett különleges pipákkal is ismerkedhetett a hallgatóság.
Novák Mezőlaky Margaréta, a lévai Barsi Múzeum nyugalmazott szakembere, régésze a bevezetőben elmondta: a pipával és annak történetével a véletlen hozta össze 2007-ben, amikor az első pipakiállítást szervezték a Barsi Múzeumban. A pipa nemcsak egyszerű használati eszköz, sokkal több annál.
„A pipának nagyon sok vetülete lehet, a pipázás mellett művészeti tárgyként, régészeti kutatási leletként igen hasznos információkkal szolgál a szakembereknek”
– fogalmazott az előadó. Mint hozzátette: a pipázás és a pipagyűjtés újra reneszánszát éli napjainkban.
Az előadásnak a lévai Reviczky Ház adott otthont (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az előadás végigvezette a hallgatóságot a pipázás és a dohány történetén. Mint a régész elmondta, a pipázást már a vaskorban ismerték. Ekkor őseink még nem dohánnyal töltötték meg a kezdetleges pipákat, különféle egyéb növényeket használtak erre a célra.
A dohány az amerikai kontinensről az ezerötszázas évek elején először dísznövényként érkezett Európába. Az angol Walter Relight, Erzsébet királynő hajósa hozta be Angliába az első füstölésre használt dohányt. A pipázás hamarosan igen népszerűvé vált a török kultúrában. A történelmi Magyarországra is részben innen érkezett a dohány és a pipázás.
Míves tajtékpipák (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az első pipák is a török birodalomból származtak, de hamarosan elkezdődött Magyarországon is a pipakészítés. A legnívósabb műhelyek Selmecbányán és Körmöcbányán voltak.
Selmecbányán mintegy kétszáz esztendőn keresztül készültek a míves darabok, egészen az 1950-es évek végéig
– vázolta fel röviden a pipázás történetét az előadó. A pipakészítés egyik legjelesebb mestere a selmecbányai Zachar Pál volt.
A pipák hasznos információkkal szolgálnak a régészek számára (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Népszerűségének csúcsa a 19. század második felére, valamint a 20. század első harmadára tehető. Ebben az időben a legrangosabb társadalmi rétegek tagjai is előszeretettel pipáztak. A férfiak mellett meglepően sok hölgy is pöfékelt.
A pipatörténet mellett a pipafajtákat is ismertette. Különféle alapanyagból készülhetnek a pipák. Agyag, kerámia, fa mellett fémből, de akár kukoricacsutkából is készült egyszer használatos pipa. Egyes darabok igazi műalkotások – jegyezte meg. Ide tartoznak a tajtékpipák. Egy új tajtékpipa vakítóan fehér, majd a használat során fokozatosan megsárgul, majd megbarnul. Ezek a pipák igazán míves kivitelezésűek. „A szobrászat miniatűr remekei” – fogalmazott Novák Mezőlaky Margaréta.
A lévai múzeum nagylelkű mecénása pipával (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A gyümölcsfából készült pipáknál sokkal tartósabbak a hangagyökérből faragottak. Napjainkban is igen kedvelt ez a típus.
Helytörténeti előadás lévén az előadó igyekezett a pipázással kapcsolatos lévai emlékeket is megosztani. Elmondta, hogy a lévai vár környékén végzett ásatások során számos pipa került elő. Ezek segítik az adott kor beazonosítását is. A leletegyüttes jelentős része a Barsi Múzeum tulajdonába került.
Az állandó kiállításban is számos szép példány tekinthető meg, köztük porcelán-, hangagyökér-, illetve tajtékpipák.
Ezek egy része Kreik Jenő igazgatósága alatt került az akkori városi múzeum, a jelenlegi múzeum elődjének a birtokába.
Novák Mezőlaky Margaréta évek óta pipázik (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Ugyancsak pipázott a múzeum egykori jeles mecénása, Nécsey József. Pipázós portréja megtekinthető a Barsi Múzeum előadótermében. Az egykori Bars hetilap lefotózott hasábjain megelevenedtek a századelő dohányárú-hirdetései.
Novák Mezőlaky Margaréta szólt a pipakonferenciákról is. Mint már írtuk, a pipa sokkal több használati eszköznél. Erre a szemléletre alapozva szervezik meg kétévente a szakmai találkozót. Történészek, művészettörténészek, régészek számolnak be a pipatörténet egy-egy érdekes fejezetéről, vagy egy adott pipáról. A szakmai találkozóknak a Barsi Múzeum ad otthont.
Rögtönzött pipabemutató (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Végezetül felvázolta a lassúsági pipaszívó verseny lényegét. A Nyitrai Pipaklub aktív tagjaként számos országos, európai bajnokságon vett részt, s a világbajnokságra is eljutott. A verseny menetéről, az elért eredményekről is szólt. A Barsi Múzeum kiállítótermeiben idén májustól volt látható a klub gyűjteményéből és ereklyéiből összeállított tárlat.
A pipázás igen népszerű napjainkban is. Az előadást követően többen érdeklődtek a pipázás módozatairól, többeknek felkeltette az érdeklődését.
A pipázás egy különleges életérzés, egy kellemes időtöltés kellemes baráti társaságban, avagy meghitt magányban a gondolatainkba mélyedve
– fogalmazott végezetül az előadó.
Az egyik legkülönösebb pipa a gyűjteményben (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
