Jobb címet nem is adhattak volna a szerzők a második világháború utáni időszak történetét bemutató könyvnek. A Klemen Terézia és Oláh Kálmán szerzőpáros közérthetően foglalta össze a Beneš-dekrétumok következményeit és Beneš, Masaryk és a többi politikus szerepét. Közérthetően, azok számára is emészthetően írták le a történelmi tényeket, akik nem szakmabeliek, és akik nem érdeklődnek olyan intenzíven a múlt iránt.
Nagyon sok könyv, kiadvány látott napvilágot a témában, a Kitaszítottak mégis más, rövid szakaszokra tagolva közérthetően írják le a szerzők az eseményeket, ismertetik azokat a politikusokat, akik a kialakult helyzetért felelőssé tehetők.
A felvidéki magyarság sorsát befolyásoló évekről mindig beszélni kell, akkor is, ha fáj, hiszen minden családot érint, vagy a kitelepítés, vagy a deportálások, vagy a reszlovakizáció miatt. Köztudott tény, hogy a második világháború után el akarták távolítani a német mellett a magyar nemzetiségű lakosokat is Csehszlovákiából.
(Fotó: Klemen Terézia, Facebook)
Azt már kevesebben tudják, hogy céljuk elérése érdekében – már a világháború alatt – az emigrációban élő szlovák politikusok fokozatosan szinte az összes nagyhatalmat megkörnyékezték, több ország vezetői jóváhagyásukat is adták, végül a két országra bízták az ügy elintézésének módját.
Magyarország ellenállt, több jegyzéket is küldött, amelyben a magyarság sorsának rendezését kérték, és sérelmezték az embertelenséget. Az állampolgárságától megfosztott magyarság teljesen ki volt szolgáltatva a hatalom kényének. Az enyhülést – de akkorra már a magyarság nagy részét áttelepítették – a kommunisták hatalomra kerülése hozta meg, mivel a szovjet érdekszférába tartozó országok között nem volt megengedhető az ilyen konfliktus. A felvidéki magyarság értelmiségi rétegét azonban ekkorra már lefejezték.
Ennek a könyvnek az erőssége az, hogy mindenki számára emészthető, s a történelmi tények ismertetése után a túlélőket is megszólaltatják, s mind a két felet, nemcsak azokat, akiket kényszerrel vittek el, hanem azokat is, akik önként jöttek a „szlovák anyácska” hívó szavára Magyarországról Szlovákiába.
De olyan személy is megszólal, aki szlovákként a Magyarországon maradást választotta, ő is Benešt okolta a kialakult helyzetért, és nemtetszésének adott hangot, hiszen megbontották a magyarországi szlovákság sorait is, nekik is rosszabb lett a helyzetük a lakosságcsere következtében. Az ő családjaikat is szétszakították. Elmondható, olyan volt a lakosságcsere, mint a háború, igazi győztese sem a háborúknak, sem ennek az embertelen tettnek nem volt.
Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki meg akarja érteni a történelmi eseményeket, valamint azt, hogyan jutott oda a szlovákiai magyarság, ahol most tart. A száraz történelmi tényeket a szerzők közérthetően, olvasmányosan írták le. Ott a helye minden könyvespolcon, hogy bármikor olvasható legyen.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
