A Kassa-oderbergi Vasútvonal százötven éve

Hétfőn, május 23-án kora délután a kassai pályaudvaron gyülekeztünk abból az alkalomból, hogy 150 éve, 1872-ben épült meg a Kassa-oderbergi Vasútvonal (KsOd), mely ma Szlovákia egyik fő vasúti ütőere. A 19. sz. közepén még az egykori Észak-Magyarországot a vasút nem érintette. Ezt a magyarországi közvélemény, mind a vállalkozók, mind az értelmiségiek és politikusok is számon tartották, s a helyzet komolyságával tisztában voltak.

Kassát Miskolccal 1860. július 5. óta kötötte össze vaspálya. Végül a trzynietzi (ma: Třinec) vasgyár számára volt fontos, hogy a Szepességben és Gömörben kitermelt vasérc gyorsabban és hatékonyabban érkezzen hozzájuk, másrészt a sziléziai szén eljusson Magyarország északi és keleti részébe. Előnyösnek mutatkozott a vasút megépítése a fa-, állat- és élelmiszerszállítás szempontjából is, nem beszélve a felvidéki fürdők és a Magas-Tátra könnyebb megközelíthetőségéről.

Az alkalmi bélyeget természetesen meg lehetett vásárolni (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

A munkálatok 1867. október 15-án kezdődtek meg, ám az anyagi háttér bizonytalansága miatt néha megszakadtak. Miután az Angol-osztrák Bank vette kezébe az építkezést, a munka teljes lendülettel megkezdődött. A rendszeres közlekedés Oderberg és Kassa között 1872. március 18-án indult meg. Kassa így bekerült az ország vérkeringésébe, ami akkor a gazdasági fejlődés elengedhetetlen feltétele volt.

Ebből az alkalomból adott ki a Szlovák Posta alkalmi bélyeget, melynek avatására ezen a napon került sor.

Jaroslav Kmeť mérnök, a Közlekedés- és Építésügyi Minisztérium államtitkára elmondta, a bélyeg, mely mint költségtérítő igazolás indult 1840-ben útjára, művészeti alkotás lett, s túlélte a legújabb kihívásokat is. A vasút Kassát összekapcsolta a világgal és elősegítette a fejlődését. A város jelentős vasúti csomóponttá fejlődött. A modernizáció teljes mértékben még a vasutat Zsolnától keletre nem érte el, de a következő öt évben ezzel a kihívással is szembe kell nézniük.

Az egyik boríték az elpusztított szép vasútállomásra emlékeztetett (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

Korotnoky Lajos röviden ismertette a Kassa-oderbergi Vasútvonal történetét. Ezt hiányosnak tartottuk, mert állandóan Szlovákia vasúthálózatáról beszélt, holott akkor ez még semmilyen módon sem kerülhetett szóba. A magyarországi vasúthálózat központja Pestbuda lett, onnan indultak a vonalak a szélrózsa minden irányába. Kassát először Miskolccal, majd Sziléziával közötte össze a vasút. Az időpontokat nem tudták betartani. Összességében 16 561 szakmunkás – ezek között 432 kőműves – dolgozott az építkezésen. Nem egészen három év alatt épült meg, ami tiszteletet érdemlő teljesítmény volt. Később kiépültek a szárnyvonalak is. A KsOd története ma is inspiráció forrása lehet.

Milan Kubiček, a Szlovák Köztársaság Vasúttársaságának vezérigazgató-helyettese a posta és a vasút kapcsolatáról beszélt. A vasúti postafuvarozás ma már a múlté, így kevesen emlékeznek rá. Szlovákiában 2000-ben állt le, Csehországban egy évvel korábban. A posta volt az első vásárló. Egykor a küldeményeket csak a meghatározott irányok szerint válogatták szét. A vonaton került sor a részletes válogatásra. Ma a küldeményeket gépkocsikon szállítják, de nincs kizárva, ha a vasúton való szállítás gyorsabb lesz, újra visszatérnek rá. Pozsonyból öt vasúti korridoron át lehet eljutni Kassára. Ezek fokozatos modernizálása a következő feladat.

Mgr. Martin Vančo a Szlovák Posta képviseletében elmondta, polgári kezdeményezésre egy kocsit visszaalakítottak olyanná, mint amikor postai küldeményeket szállított. Ez majd egy vándorkiállítás otthona lesz, mely a besztercebányai Postamúzeum tulajdonát képezi. Majd bemutatta a felavatott postabélyeget. Tervezője Dušan Kállay festőművész, egyetemi tanár, metszője a cseh Jaroslav Tvrdoň. A Cseh Köztársasággal együtt adták ki 50 000 példányban. A bélyeget azután harmadmagával – Kmeťtel és Kubičekkel – régi vasúti jegyeket szórva rá, keresztelték meg.

A rendezvény megvalósításáért elismerő oklevelet kapott harmadmagával Buday Ernő nyugdíjas vasúti alkalmazott.

A második emeleten a néhai dr. Ján Gašpar képeslapgyűjteménye várta az érdeklődőket, ahol megnézhették az egykori vasútállomás épületét, melyet Huber József (1846–1916), budapesti műépítész tervezett. Róla nem árt tudni, hogy a bajmóci várat ő építette át mai formájába. Erről a tárlatról Miroslav Gerec mérnök, filatelista számolt be, a kassai bélyeggyűjtők ugyanis oroszlánrészt vállaltak e rendezvény megvalósításában.

Az érdeklődőket vasúti témájú képeslapok, csehszlovák, szlovák és cseh bélyegek várták. Az egyik képeslapot, melyet a vasúti posta révén kézbesítettek Budapestre, Ibrahim pasa őexelenciájának címezték. 1914. július 4-én írták neki: „A jó tátrai levegő nem bizonyulván elegendőnek, 2 napja vígan iszom a «Krännchen»-t (con late!) [helyesen: con latte – tejjel], amitől úgy látszik tényleg a javulás útjára léptem (legalábbis a torkom; – egyben szalmaögyvertől [szalmaözvegytől] egyelőre ez is elég -. hát nem?) Egyébként üdv és szalusi [?]! Ölel Reisner” A másik lapot a nagyreményű Tagányi Árpusnak címezték a budapesti Cserhát utcába 1900. szeptember 11-én. Az ember meg elgondolkozik, vajon a hozzá fűzött nagy reményeket beváltotta-e?

Martin Vančo, Milan Kubiček és Korotnoky Lajos (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

Az első emeleten és földszinten később egy érdekes kiállítást nyitottak meg, mely a vasúti jelző- és biztosítóberendezések száz évét mutatta be. A megnyitón Kmeť államtitkár elmondta, az alapelvek egy évszázad alatt nem változtak. Kassa jelentős vasúti csomópont, így megérdemli, hogy ez a kiállítás itt valósuljon meg.

Ondrej Maciak mérnök, a Betamont igazgatóságának tagja röviden összefoglalta a jelző- és biztosítóberendezések történetét. A vasútnak az a jellegzetessége, hogy a mozdonyvezető nem tudja megállítani a szerelvényt az általa áttekinthető távolságon belül. A biztonságot a kezdetekkor a telegráf és szemafor jelentette. Tehát mechanika és fényjelzés. Amikor Bell feltalálta a telefont, új fejezet nyílt ezen a területen, elektronikus úton lehetett az információt továbbítani. Az elektromágnes feltalálása ismét új távlatokat nyitott. Majd jött az elektronika. A biztonság megkerülhetetlen érték – szögezte le beszéde végén.

Kubiček vezérigazgató-helyettes a feladatokat vette sorra. Még mindig használják a száz éve alkalmazott berendezéseket. Itt kell előrelépést elérni. Végül prof. Jozef Jandačka mérnök, a zsolnai egyetem rektora arra hívta föl a figyelmet, hogy jövőre emlékezünk meg arról, hogy hetven éve alapították Prágában a Vasúti Műszaki Főiskolát, melyet 1960-ban Zsolnára helyeztek és új nevet vett fel, Közlekedési és Telekommunikációs Főiskola lett.

Ezután következett a tárlat ünnepélyes megnyitása, mely június végéig tekinthető meg.

(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)