Jelsőc, egy pici palóc falu Nógrádban, a Losonci járásban. Fáradt, ezerszer elismételt statisztikai adat, amely nagyon sok kis falura ráillik az Ipoly völgyének „ezen” az oldalán: 1910-ben 96% magyar, 2021-ben 8 % élő sikoly a mának. Egy élhető kis palóc falucskából ma szlovák nyelvű cigányok gettója lett, és itt a gettón van a hangsúly. A helyi önkormányzat már csak nyomokban tartalmaz magyart, hiába van kétnyelvű falutábla, esély sincs a magyar nyelv életterének a fellelésére.
Jó harminc évvel ezelőtt még a felszínen maradással küzdő kis közösség volt a település, de a kommunisták építkezési tilalma a környék falvaiban, itt is megadta már jóval hamarább a kegyelemdöfést a falunak.
Minden életrevaló fiatalt tereltek a losonci lakótelepek szocialista olvasztótégelyeibe. Meg is lett az eredménye, minden eltört.
A családi házakból kihalt nagyszülők, szülők után a házak is eladósorba kerültek és a gettósodás folyamata ismert a számunkra sok hasonló történetből. Ami a legszívszorítóbb, az a templom állapota. Kár minden szóért, a mellékelt felvételek mindent elmondanak.
Amikor a felvételeket készítettem, soha nem éreztem még ilyet. Bent a templom hajójában, keresztet vetve a csupasz falaknak, olyan érzésem támadt, mintha egy háborúba csöppentem volna, és megriadt gyermeki énemmel csak kapkodtam a fejem, és az járt a fejemben, Istenem, hogy történhet meg ilyen a XXI. században velünk!?
Márpedig megtörtént és most kereshetjük, hogy ki tehet róla. Nem kell messzire mennünk, csak a tükörig, igen, mi tehetünk az ilyen élethelyzetekről, mi, mindannyian.
Az a 28 megmaradt jelsőci magyar vajon mit gondol rólunk, Felvidék Megmentőiről? Talán semmit nem gondol, mert nem is tudja, hogy vannak „megmentőik”, hiszen sosem látta őket, hiszen sosem jártak arra…
A 28 megmaradt jelsőci magyar talán egy dologra kell még, amíg megvannak: szavazóknak.
Nem tudom, hogy a harangok ott vannak-e még a toronyban, de ha a forró nyár zivatarainak szele átfúj a torony ablakain, lehet, hogy kondulnak egyet. Nekik, a jelsőci palóc magyaroknak.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké.
Ámen
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
