A közel 110 éves múltra visszatekintő ipolysági Szondy György Gimnázium igazgatói posztját augusztus elsejétől Gajdács Mónika tölti be. Az új vezető számára nem ismeretlen az oktatási intézmény, hiszen egykor a diákja volt, közel húsz éve itt oktat, s kétévnyi oktatási misztériumban végzett tevékenység után tér vissza egykori alma materébe.
A Felvidék.ma kérdésére terveiről, ambícióról, a térség oktatási helyzetéről, az intézmény fennállásának közelgő 110. évfordulójáról is beszélt Gajdács Mónika.
Augusztus elsejei hatállyal vette át a Szondy György Gimnázium vezetését. A pályázás során milyen koncepcióval készült?
Augusztus elsejével vettem át a gimnázium vezetését, a kinevezés öt évre szól. Az igazgatói koncepcióm két alapvető célra épül.
Egyik a minőségi nemzetiségi oktatás biztosítása az intézményben. A másik célom a pezsgő diákélet megteremtése, ez nagyban függ az előttünk álló időszak esetleges járványügyi helyzetétől.
A koncepcióm emellett rövid és hosszú távú célokra bontódik. A rövid távú céloknál említeném az órarend szabályozását. Szeptembertől a végzős évfolyamban tömbösített tanítás kezdődik el, több tantárgyat blokkban fogunk oktatni. A végzős diákok már nagyon közel állnak az egyetemi, főiskolai élethez, így megpróbálunk minél több tantárgyat tömbösítve tanítani. A diákjainknak így naponta maximum három-négy tantárgyuk lenne. A tanár kevesebb osztályban fordul meg, sokrétűbb oktatást tud folytatni. Ez a szabályozás a felsőbb évfolyamokban működhet, a többieknél a projektalapú oktatást vezetnénk be. Ez segíti a csoportban való munkálkodást, az anyaggyűjtést és a közös prezentálást.
Milyen újításokkal készülnek?
A modern kor kihívásaira reagálva újraindítanánk az iskolaújságot online formában. Erőteljesebben jelenünk meg a közösségi médiafelületeken. A gimnázium Facebook-oldala mellett hamarosan beindul az Instagram-oldal is. A már említett pezsgő diákélet értelmében újraalakulna gimnáziumunk röplabdaköre és angol hetet is szervezünk idén. Természetesen felmérjük a diákság igényeit. Akár iskolazenekar és irodalmi szakkör is szerveződhet az intézmény falai között. Ezzel a helyi közéletben is be tudunk mutatkozni az eseményeken, megemlékezéseken.
Több szálon is kötődik az intézményhez. Ez mennyiben határozta meg a hozzáállását, az iskolára való rálátást?
Alma materem volt négy évig, az egyetem elvégzése után matematika–kémia szakos tanárként kerültem vissza. Tizenkilenc évig tanítottam itt. Nyolc évig az iskolatanács elnöke voltam, s jelenleg szülőként is belelátok az iskola mindennapjaiba. Minden tekintetben picit formált. A minőségi oktatás és pezsgő diákélet tanárként és szülőként is prioritás számomra és nagyban diákként is érintett. Ez több szálon összetevődik, melyből igazgatóként is meríteni tudok.
Miben látja a Szondy György Gimnázium potenciálját?
Nagy múltra tekintünk vissza. Jövő ősszel száztíz éves lesz a gimnáziumunk. Ha a körülmények megengedik, szeretnénk majd méltóképpen megünnepelni a jeles évfordulót. A gimnázium egy jelentős múltú, jó hírnevű tanintézmény. A jelenben egy tettre kész, szakképzett tanári karral rendelkezik. Színvonalas intézmény vagyunk, és szeretném, hogy így is maradjon!
Az oktatási intézményeinknél meghatározó tényező a diáklétszám. Miként alakult ez az ipolysági intézmény esetében?
Nagyrészt a Nagykürtösi járásból érkeznek a diákjaink. A helyi alapiskola mellet a Lévai járás egyéb alapiskoláiból is többen választanak minket. Úgy néz ki, hogy a diáklétszám megmarad az évfolyamonkénti húsz főnél. Természetesen mindezt befolyásolják egyrészt a demográfiai változások, valamint az, hogy a fenntartó 17 diákban határozta meg intézményünk számára a felvehető diákok számát.
Milyen kihívásokkal kellett szembesülnie, illetve milyen problémákat kell áthidalnia igazgatóként?
A legnagyobb kihívás a megfelelő pénzügyi háttér megteremtése. A normatív támogatásból nagyon nehéz a kisiskoláknak gazdálkodni.
Sok esetben kell pénzbeli támogatást kérnünk. Szerencsére Nyitra megye tudatosítja, hogy a kis diáklétszámú iskolákra is szükség van, így támogatja az intézmény fennmaradását.
Ennek köszönhetően tudjuk fedezni a működéshez szükséges kiadásokat (rezsiköltség és bérköltség).
Iskolabarát társaság kialakításán is gondolkodunk. A tagok támogatnák az intézmény tehetséges és hátrányos szociális helyzetű diákjait, illetve a diákság eseményeit. Minden egyes segítség – anyagi, eszmei, tárgyi – segíti a megfelelő iskolai környezet biztosítását és előrehaladását.
Az elmúlt két esztendőben az oktatás minisztérium nemzetiségi oktatásért és az élethosszig tartó tanulásért felelős főigazgatóság igazgatójaként tevékenykedett. Az államigazgatásban szerzett tapasztalatait tudja kamatoztatni iskolavezetői funkciójában?
Rengeteg mindent tanultam, sok tapasztalatra tettem szert a szakminisztériumban. Mindez segít az oktatásügybeli rálátásra. Merészebben és bátrabban állok a kihívások elé, idézhetném: „Hűséggel és bátorsággal.” Ott voltunk és részt vettünk az oktatásügyi törvények novelizációjánál, így most gyorsabban tudok reagálni az egyes dolgokra. Nem elhanyagolható a kialakult kapcsolatrendszer sem, mely most is támogatást nyújt.
Miként fogadta a kinevezést a tantestület és a környezet?
A gimnázium pedagógusainak jelentős részével már korábban együtt dolgoztam, sőt volt tanáraim is vannak a tantestületben. Nagyon pozitívan álltak a kinevezésemhez, a kollektíva támogatásáról biztosított. A gimnázium volt igazgatónője (Petrezsél Zsuzsanna) és igazgatója (Szkladányi Endre) szintúgy támogatnak, mellettem állnak. A környezettől hatalmas pozitív impulzust kaptam. A kételkedőknek pedig szeretném bebizonyítani, hogy szívvel-lélekkel, legjobb tudásom szerint fogom vezetni az intézményt.
Mit jelent önnek a Szondy György Gimnázium?
Mindig is úgy beszéltem róla, hogy ez az én iskolám. Több mint munkahely. Életem több mint felét töltöttem e falak között. Számos bensőséges kapcsolat fűz a gimnáziumhoz. Legendás tanáraink voltak. Remélem, hogy ránk is így fognak gondolni a gimnázium diákjai. Amit én kaptam az iskolától, azt szeretném továbbadni a diákságnak. Ha elégedett a tanuló, akkor elégedett lesz a szülő, s akkor elégedettek leszünk mi is, mint intézmény.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)