Milyen érdekes, hogy a három napkeleti bölcs, a három mágus tudta, hogy az emberiség Megváltója hol és mikor születik majd meg, hiszen Jézus Urunk emberkénti megszületésekor ott voltak! Ott voltak az újszülött mellett, s átadták hódolatuk jeléül az ajándékokat. S mi ebben az érdekes? Az, hogy a farizeusok és írástudók, akik viszont a ma Ótestamentumként ismert bibliai könyveket olvasták, tanulmányozták, kutatták, nem ismerték fel Jézus születésének helyét és idejét, nem hódoltak neki, nem mentek Betlehembe köszönteni az emberiség Megváltóját, pedig az Írásokban olvashatták: „De te, efratai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett…” (Mikeás 5:1)
Naponta tanulmányozták az Írásokat, de nem vették észre azt, ami megíratott…
Nekünk is megvannak e szent könyvek, az Ószövetség, sőt, az idők folyamán a Biblia még az Újszövetség ihletett irataival is bővült, melyet a saját anyanyelvünkön olvashatunk. De vajon tesszük-e, s vajon felismerjük-e a Szentírásban lévő igazságokat? Vagy érdektelenek és felületesek vagyunk?
E kultúrkörben, melybe beleszülettünk, december 24-én ünnepelik Jézus születését. Azonban Jézus Urunk nem december 24-én született! De még csak nem is 25-én vagy 26-án. Jézus Urunk nem decemberben született!
Ha valaki utána akar számolni, a Biblia pontosan meghatározott időpontjai alapján ki lehet számolni, hogy mikor született Megváltónk. És az nem december.
De van ennél egy fontosabb tényező és szempont is, amit szintén szemügyre kéne venni. Egyáltalán akarja és kéri tőlünk Jézus Urunk, hogy megemlékezzünk emberkénti születésének időpontjáról? Nem! Sehol az Írásokban nem szerepel ilyen kérés, parancs vagy felszólítás. Jézus Urunk nem kéri, s ezek szerint nem is akarja, hogy emberkénti megszületésének időpontját ünnepeljük – főleg nem rossz dátumon…
Viszont kért mást, és parancsolt mást: például, hogy emberi életének értünk való feláldozására emlékezzünk! Íme:
„Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa. Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” (Máté 26:17-19)
Ezt tegyétek az én emlékezetemre! Ez Jézus Urunk kérése, sőt, parancsa! Hogy hálaadással és köszönettel megemlékezve vegyük magunkhoz a darab kenyeret és a pohár bort, lélekben hálákat adva az Ő áldozatáért. Ez parancs! Tesszük ezt? Avagy a saját kívánságainkat követjük, fittyet hányva az Ő akaratára? És miért tesszük azt, amit soha nem kért?
„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen. Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.” (Lukács 9:23)
A „keresztet felvenni” a mindennapokban azt jelenti, hogy Jézus akaratát és parancsát követni ebben az életben, bármi nehézséggel is jár az. Valamint az Ő erkölcsi mércéjéhez szabni életünket, bármilyen lemondással jár is az. Tesszük ezt? Mert ez az Ő akarata!
Visszatérve Jézus Urunk születése napjára. Miért ünnepeli azt az egyház a téli napfordulóhoz (december 21.) gyanúsan közeli időpontban, mely dátum az évezredek folyamán mindvégig a pogány napkultusz ünnepének időpontja volt?
A római pogány ünnep, a saturnália időpontjára helyzeték önkényesen Jézus Urunk születésének napját, hogy ezzel összemossák a pogány hagyományokat a kereszténységgel. Az időpont, december 24-25. tehát nem véletlen, a pogány napkultusz lett álcázva „Jézus születésével”, a karácsonnyal.
Istenünk és Teremtőnk viszont óv minket a pogány szokások és időpontok követésétől. Nézzük, hogyan szólt Isten Jeremiás próféta által: „Így szól az Úr: Ne tanuljátok el a pogányok szokását, és az égi jelektől ne rettegjetek, mert csak a pogányok rettegnek azoktól! Bizony, a népek bálványai hiábavalók. Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben, a mesterember keze készíti el baltával. Ezüsttel és arannyal díszítik, szögekkel és kalapáccsal rögzítik, hogy ne inogjon. Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek, hordozni kell őket, mert menni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tudnak ártani – mint ahogy jót is hiába várnátok tőlük!” (Jeremiás 10:2-5)
Igen, bálványoknak nem áldozunk, pogány hiedelmeket nem követünk. Akkor mégis, mikor született meg emberként itt a földön Jézus Urunk?
John J. Parson tanulmánya alapján tudjuk, hogy Zakariás főpap (Keresztelő János édesapja) a második szabath napján szolgált a templomban, Sivan hónapban (ez a Gergely naptár szerint május-június), amikor Gábriel főangyal megjelent neki a szolgálat közben, és bejelentette, hogy felesége fiúgyermeket szül majd. Az idős Zakariás a templomi szolgálat után hazament, és valóban, idős felesége, Erzsébet fiúgyermeket fogant. Amikor aztán Gábriel Máriának jelentette be, hogy a Szentlélek által gyermeket fogan majd, akkor Gábriel Máriának azt is megmondta, hogy Erzsébet már a hatodik hónapban van. Innen tehát tudjuk, hogy Keresztelő János és Jézus Urunk fogantatása között hat hónap volt.
Keresztelő János Nisán hónap 15-én született, Jézus Urunk születését pedig ebből kiszámolhatjuk, ha hat hónapot ehhez hozzáadunk: így a héber kalendárium Tishri hónapjához érkezünk, ami a ma használatos Gergely naptár szerint az augusztus közepétől október közepéig tartó időszak. Ebben az időszakban született meg emberként Jézus Urunk, Megváltónk.
Kérem tekintse meg kisfilmjeimet YouTube-csatornámon, melyek a Biblia alapján választ adnak emberi létünk legfontosabb kérdéseire, és útbaigazítanak az ügyben, hogyan éljük mindennapjainkat Isten akarata szerint. YouTube-csatornám címe: „A hit próbája: a mindennapok”.
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
