Június hónapja, Jézus Szentséges Szívének, a Megváltó szívének szentelt hónap, melynek ünnepét IX. Piusz terjesztette ki az egyházra. A főünnep napja a pünkösd utáni második vasárnapot, úrnapját követő péntek, az idei évben június 16-a.
Jézus szívének tisztelete dogmatikailag a Szentíráson alapul: Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma.
Jézus szívének átszúrása és oldalának megnyitása jelképezte a szeretet végtelenségét, a Szentlélek elküldését és a szentségek forrását, erejét. Magát az Istenembert ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte.
Köztudott, hogy ezt az áhítatot azok a jelenések táplálták, amelyekben a 17. században élt Alacoque Szent Margit Mária, francia szerzetesnő életében részesült, és amelyekben azt a küldetést kapta, hogy Jézus Szent Szíve ünnepét vezessék be a liturgikus naptárba. Látomása alapján Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, valamint gyónást és áldozást kért a hónap első péntekjén. Alacoque Szent Margit látomásai nyomán terjedt el Jézus szívének következő ábrázolása: megnyitott, lángoló szív, melyből kereszt nő ki a szeretetből vállalt halál jelképeként.
Alacogue Szent Margit a Jézus Szíve ábrázolással (Fotó: Wikipédia)
Egy másik népszerű ábrázolás pedig Szent Fausztina nővér látomásaiból született: az Irgalmas Jézus képén fénysugarakként árad az irgalmasság és a szeretet Jézus szívéből.
Az egyházatyák a Jn 7,37-38-ra hivatkozva – „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki, aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élő víz folyói fakadnak majd belőle” –Jézus szívét az élő víz forrásaként jelölték meg.
Az ünnephez kapcsolódó ima a Jézus Szíve litánia, melyet XIII. Leo pápa (1878–1903) 1899-ben hagyott jóvá. Az imában Jézus szívének tisztasága, engedelmessége, türelme, békéje, hűsége és nyugalma példaként és egyben védelemként szolgál, arra ösztönözve, hogy váljunk hasonlóvá Jézus Szent Szívéhez és hűséges szeretettel hódoljunk előtte.
„Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a te Szíved szerint!” – ezzel a kéréssel fejeződik be a litánia.
Páli Szent Vince (1581–1660) kézikönyvében olvasható az ima, mely kifejezi az oltalomkeresést Jézus Szent Szívében:
„Ó, Jézus, add nekünk szívedet, szereteted zálogát, menedékünket, hogy benne biztonságot és nyugalmat találjunk életünkben, és édes vigasztalást halálunk óráján. Megváltóm, rejts el a te szent szívedben, amíg az élet vihara elvonul. Ámen.”
Lőrincz Sarolta Aranka palóc hagyományőrzőt is megihlette az ünnep:
Lőrincz Sarolta Aranka: Szíved közepén c. verse
Forrás: Magyar Kurír
(Berényi Kornélia)
