A jelek szerint az Európai Unió a tagállamok utolsó lyukas garasáig kitart Ukrajna fegyverekkel való támogatása mellett, miközben a béke, a tárgyalásos megegyezés szándéka egyre elérhetetlenebb távolságba, illetve szóba sem kerül.
Bár hogy rögtön pontosítsak, azért szóba kerül, méghozzá a békemechanizmus kifejezésben, mely azonban természetesen a béke elérését kizárólag fegyveres úton tartja elképzelhetőnek. Ezt látszik megerősíteni az EU legújabban kiszivárgott őrült terve, melynek lényege, hogy bár csődbe juttatták az uniót és a tagországokat, azért évekig öntenék még az adófizetők pénzét az Ukrajna nevű feneketlen kútba „békemechanizmus” címén.
A Politico megbízható, belső forrásra hivatkozva nyilvánosságra hozta az Európai Unió új pénzügyi alapjának a tervét, miszerint minimum négy éven át finanszíroznák az ukránok katonai képzésének és eszközbeszerzéseinek egy részét, mi több, a 20 milliárd eurós alapból származó pénz ráadásul még csak nem is közvetlenül Kijevbe menne, hanem olyan országok költségeit fedezné, melyek fegyvereket és képzést biztosítanak az ukránoknak. A Politico hangsúlyozza:
az összeg jóval tetemesebb, mint amit korábban hasonló célokra költött az unió. Mint írták, az EU eddig 4 milliárd eurót fordított az Ukrajnát segítő országok támogatására, az új alapban ezt az összeget az ötszörösére emelnék.
A lap kiemeli, hogy az alap létrehozása éles váltást jelent az Európai Unió eddigi politikájában: az unió „békeprojekt”-ként jellemezte, ami annyit jelent, hogy Ukrajna felfegyverzése a tervek szerint egy „Európai Békemechanizmus” nevű, fából vaskarika rendszeren keresztül valósul majd meg.
És ha ez még nem lenne elég: a katonai segítségnyújtás mellett az Európai Unió további 50 milliárd eurót biztosítana Ukrajnának nem katonai jellegű kiadásokra is.
Nos, tisztáznunk kell valamit. Ebben a konfliktusban az orosz fél az agresszor, mely a háborút kezdte, a felelőssége tehát vitathatatlan. Ugyanakkor sajnos egyre súlyosbodik mindazok felelőssége is, akik nem a fegyveres konfliktus békés, tárgyalásos, akár kompromisszumos rendezésén fáradoznak,
hanem a vérontás, a pusztítás végtelenségig történő elhúzásán, miközben a háború továbbterjedését, még a harmadik világháború kitörését is kockáztatják. Márpedig a fegyverek, köztük az újabb veszedelmes precedenst teremtő kazettás bombák nem a békét szolgálják, használja őket akár orosz, akár ukrán. A fegyver – csomagolják bár a békemechanizmus feliratú, színes szalaggal átkötött díszdobozba – pusztít, öl, méghozzá válogatás nélkül katonát, civilt, gyereket, asszonyt, öreget.
Nincs jó célra szolgáló, csak gyilkos fegyver. Ez a dolog emberi oldala, a másik az anyagi. A háborúhoz pénz kell, méghozzá sok. Ez a háború már eddig is annyi pénzbe került, hogy annak a következményeit, ha egy harmadik világháború el nem pusztít bennünket, még az unokáink, sőt, az ő unokáik is viselni fogják.
Az EU-t dicső és korrupt vezetői csődbe vitték, Szlovákia jelenlegi miniszterelnöke pedig, akinek beiktatása után első dolga volt, hogy Szlovákia további támogatásáról biztosítsa Ukrajnát, kifejtette, nincs pénz az önkormányzatok energiatámogatására, sőt az is lehet, hogy év végére nyugdíjakra és egészségügyi ellátásra sem lesz (bár ő taktikusan úgy fogalmazott, hogy akkor nem lenne, ha most kisegítenék az önkormányzatokat, de várjuk ki a végét…).
Szóval a fegyverszállítás eddig is csak a pusztítás elhúzódását és egyre durvábbá válását, sok-sok emberélet kioltását, mérhetetlen károkat és szenvedést eredményezett, nem kéne hát végre a felelősöknek elszakadniuk a számítógépes játékok illúziójától, ahol a hősnek ha egyet elveszített, marad még néhány élete szinttől függően, és felmérni végre, hogy hová is vezetett, illetve nem vezetett ez a felelőtlen, elhibázott politika?
Minek kell még történnie, hogy észre térjenek végre? S vajon az eszmélés, a megvilágosodás nem lesz-e kései, lesz még egyáltalán visszaút, ha az ember mindent felperzselt maga mögött?
(NZS/Felvidék.ma)