Január első vasárnapja az Úr megjelenését, epifániáját ünneplő napot követő első vasárnap az újesztendőben a katolikus és a protestáns világban. A világkeresztyénség ortodox része pedig a szent karácsonnyal kapcsolja össze ezt a napot.
A földkerekségen ezen a vasárnapon mintegy 294 millió ortodox hívő szívébe ragyog bele az epifánia örömhíre: „Megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Titusz 2,11). Több órás liturgikus ünneplésben, éneklésben élik át a hívők a világtörténet egyetlen nagy szabadító jó hírét: „Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete” (Titusz 3,4), az idők teljességében megszületett az Úr Jézusban.
Újszövetségünk epifánia szavának gazdag jelentés tartalmát ízlelgessük most mi is, mert az üdvtörténeti jelentés keretén túl (Isten »megjelent testben« – 1Tim 3,16) rámutat ez a szó nem csak a világkeresztyénség indító pillanatára, Jézus Krisztusunk születésnapjára, de a parúziára is, amikor Megváltó Urunk visszajön mint a villám (Lukács 17,24). S ez a visszajövetel személyes üdv váradalmaink és hitünk beteljesülését is hozza majd, hiszen mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt mi is megjelenünk dicsőségben (Kol 3,4). Ő üdvösséget hoz azoknak, akik várják őt üdvösségükre (Zsid 9,28). Mert amikor megjelenik hitünk és életünk egyetlen Főpásztora, elnyerjük a dicsőség hervadhatatlan koronáját (1Pét 5,4). Így az üdvtörténeti többdimenziós jelentéstartalom jótékony és ózondús üdvösség-ősrengetegként borul életünk fölé, kezdetektől az utolsó szívdobbanásig. Ezentúl még az epifánia szónak van egy földi ittlétet fejtegető, értelmező, segítő jelentésösszefüggése is.
Felismerés-iskolázás, megismerés-kultúra
Az epifánia szónak gazdag jelentétartalmából úgy meríthetünk, mint valami bővízű, tiszta, frissítő, éltető alpesi hegyi forrásból. Jelentheti azt, hogy valami megmutatkozik, megmutatja igazi valóját a jelenségek mögött, amelyek álarcként takarják el a valót. Olyasmi ez, mint amikor egy szobrot lelepleznek, s leemelik a valós domborműről vagy szoborról a leplet. Azaz megjelenik az, ami alatta valóban van. A való lét, a valódi arc. Kiviláglik a dolgok, az összefüggések igazi rendszere. Megtanít ez a szó arra, hogy ügyeljünk, figyeljünk a mélyebb összefüggésekre, ne essünk a látszatok csapdájába. Korábbi időkben, mondjuk 50-60 évvel ezelőtt az akkori generáció tagjai megtanultak olvasni a sorok között. Ezt a felismerési, megismerési, tanulási folyamatot sem egykor, sem ma nem szerencsés megkerülni.
Rilke, a rózsák költője jegyezte le: „Rettenetes dolog, hogy a tények miatt sosem tudhatjuk meg a valóságot”. A tények, a számok, a statisztikák jelentik a leplet, az álarcot. Mindazonáltal a mögöttes valóság egyszer csak megjelenik, kitűnik, kiviláglik. Mit látnak a pásztorok a kis újszülöttben? Egy gyermeket. Látták Őbenne a világ Megváltóját? Vagy hittek az angyali örömhírnek vagy nem. Pedig ott a jászolbölcsőben már az az Úr Krisztus pihengélt, aki majd az Atya trónján ül, s eljön ítélni élőket és holtakat. Vagy mit láttak a római katonák, a zsidó Nagytanács tagjai, de még a tanítványok is, amikor Jézust, reményeik Királyát vérben és izzadságban elgyengülve nézték a kereszten?
Mindenki a maga Názáretijét látta. Dávid királyi utódját, aki megszabadítja majd népét minden idegen szolgaságtól, vagy lázadót, aki fellázítja a zsidókat. Sőt a legnagyobb káromlást mondja, amikor magáról azt állítja: Ő Isten Fia. Micsoda küzdelem látszat és valóság, emberi és isteni létezés-olvasatok között! Ez az, amikor az orrunk előtt lévő dolgokat és jelenségeket, a tények világát összekeverjük a valósággal. Pedig a tények csak ritkán jelentik a valóságot is.
Újesztendei szentlecke: Türelmes epifánia olvasás
Életében többször beszélgettem Pilinszky János költő-filozófus zsenivel. Többször kitért arra, mennyire fontos lenne megtanítani az embereket a keresésre, a tények mögötti valóság és a mondatok, a politikai jelszavak, ideológiák mögötti tényleges tartalom és szónoklás olykor megrettentő hátterének meglátására. 1973-74 táján elmélkedte, töprengte át az összefüggéseket, rövid „spirituális szösszeneteiben”, párperces miniremekléseiben (A Könyvek Könyve; A munka dicsérete; Néhány sorban). Intése ma is tanulságos: „Az időt egy örök kéz írja… az univerzum mégis csak abécés-könyv, csak bevezetője annak, ami a sorok mögött van”.
A türelmetlen emberek, a többség, nem várja be az idő lapozását. Ők kíváncsian, olykor szemtelenül szeretnének „beletúrni a mindenség lapjaiba”. Pilinszky hagyta, hogy az álarcok lehulljanak, hatalom-, és szónoklatálarcok, s inkább a lényeghez jutás olvasásmódját igyekezett tanítani „népünknek”: „Meg kell tanulnunk olvasni a világot. Mert más élni a világot, és megint más olvasni benne. Az öregkorral egyre inkább olvasmányossá válik a létezés…Az öregkor a grammatikáé, a lét szerkezeti elemeinek fölfedezése, s ezen is túl, a struktúrákon túli Valóságnak a megsejtése”.
A számoktól az összefüggések epifániájáig globálisan
Így év elején a nemzetközi vallási és keresztyénséggel összefüggő statisztikákat, infó-grafikákat jó évtizede előszeretettel lapozgatom. Kiváló intézetek, pl. a brit Gordon Cornwell Intézet elképesztően precíz, egyben száz éves trendeket összevető jelentései ezek. A mai kor keresztyénségéről és a világvallásokról. A számok epifániája, ami mögött egyetlen nagy kéz ír és dolgozik. Amint az Ige mondja, revelálja: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (János 5,16). Íme a tények közül csak néhány, amelyeken áttűnik, kirajzolódik a valóság domborműve vagy mozgóképe.
Az emberiség lélekszáma mára, ami ugyan percenként növekszik, de 2023 évközépre vetítve: 8,118 milliárd, ami az 1900-as 1,619 milliárdnak csaknem hétszerese. Ebből az emberiség-tömegből 7,225 milliárd valamilyen világvallás híve, követője. A keresztyének száma 2,631 milliárd, ami az 1900-ban jegyzett 559 milliónak ötszöröse. A második legnépesebb vallási közösség az iszlámé, 2,029 milliárd muszlimmal. Az ő növekedésük a legszembetűnőbb, az 1900-ban mért 200 milliónak majdnem a tízszerese. Ma az emberiségnek 32,4%-a keresztyén, ez az 1900-ban mért arányhoz képest (34,5%) némi csökkenést mutat. Mind a katolikusok, mind a protestánsok számaránya hasonló a növekedést illetően: az 1900. évihez képest 5-5,2-szeres.
Tízszeres viszont a növekedés a keresztyén gyülekezetek számát illetően. Ez 1900-ban 400 ezer volt, mára 4,200 millió. Kontinenseket, illetve a Föld északi felét a déli féltekével összehasonlítva elképesztően nagy ugrást látunk. A déli féltekén 1900-ban 98,4 millió keresztyén élt, ma ennek csaknem húszszorosa. A legnagyobb mértékű kontinentális keresztyénné formálódást Afrika mutatja. 1900-ban 9,640 millió keresztyén élt a kontinensen, ma 734,2 millió. Európa szerény növekedést mutat, 1900-ban Oroszországgal együtt 380,64 millió, ma 564,73 millió keresztyén él az öreg kontinensen. Ugyancsak nagy ugrást mutat a nemzeti missziós társaságok misszionáriusainak a száma. 1900-ban 2,1 millióan fáradoztak az evangélium terjesztéséért, ma a számuk 13,5 millió. Csaknem hatszoros itt is a növekedés. A hitükért mártíromságot vállalók száma is jelentősen megugrott, ami a vallási, felekezeti türelem kölcsönös beszűkülését vagy éppen hiányát jelzi. 1900-ban 344 000 mártírt tartottak számon, ez 2023 közepén 445 000 körül volt tízéves periódusra számolva. A különféle keresztyén célokra történő adakozásnak is megnőtt a mértéke, az 1900-ban rögzített adakozási összeg dollárban, világösszefüggéseket tekintve 8 milliárd dollár, ez 2023 közepén 1 304 milliárdot tett ki. Megdöbbentően nagymértékű növekedést mutat az egyházak és egyházi személyek elleni bűncselekmények számának drasztikus emelkedése. 1900-ban világméretekben 300 ezer „ekklezsiális bűntettet” rögzítettek. Ez a múlt év közepére 86 millióra nőtt. Érdeklődéssel várom, várjuk a minden év január közepe táján megjelenő OpenDoors vallásszociológiai szervezet világkeresztyénséggel kapcsolatos legfrissebb adatait és grafikonjait. Van, lesz miről elgondolkodnunk mélyolvasással!
(Dr. Békefy Lajos)
