Taktikai játékot igen, gólokat viszont egyet sem láttunk a Nagyszombat elleni megyei rangadón. Jobban akartuk a győzelmet, de ez önmagában még nem volt elegendő ahhoz, hogy a több mint ötezer fős publikum gólörömben törjön ki.
Három győztes tétmeccs – két bajnoki és egy kupamérkőzés – előzte meg a nagyszombatiak elleni, nagy érdeklődéssel várt rangadót, melyet a vendégcsapat a tabella ötödik, Xisco Muñoz együttese pedig a harmadik helyről várt. A két csapat között mindössze kétpontnyi különbség mutatkozott.
A mérkőzést egyperces gyászszünet előzte meg, Bús Károlyra, csapatunk nemrégiben egy tragikus kimenetelű autóbalesetben elhunyt szurkolójára emlékeztünk. A baleset másik két sérültjének pedig egy drapival kívántak mielőbbi felépülést a B-középből.
A meccs első tíz perce a miénk volt. Gyors letámadással igyekeztünk meglepni az ellenfelet. Elsősorban Ramadan jó helyzetfelismerő-képességét illeti a dicséret, de sajnos a befejezéseknél nem voltunk kellően pontosak. Így aztán fokozatosan kiegyenlítődött a játék. A két szurkolótábor közben sportszerűen buzdította a sajátjait. A vendégbe is érkeztek szép számmal, így igazi rangadó hangulat uralkodott a MOL Arénában.
A találkozó addigi legnagyobb lehetőségét Trusa hagyta a ki a 22. percben. Andzouana távoli indítását szelídítette meg, a védőjét is lerázta, de végül csak oldalhálót talált. Igazi taktikai harc folyt a pályán, egyik csapat sem engedett sokat a másiknak. Precízen összerakott stratégiát állított fel mindkét edző, s egyre inkább úgy tűnt, igaza lesz a spanyol mesternek, aki a hétközi kupameccs után fogalmazott: „apró részletek fognak majd dönteni a rangadón.”
Csípős lövéssel indította a második félidőt a Spartak: Kratochvíl lökete kis híján leborotválta a felső lécet. Az 55. percben pedig a vendégek kapuja maradt érintetlen, pedig Trusa, majd Andzouana is közel járt a gólhoz, de mindkettejük elől üggyel-bajjal tisztázott a védelem. Később Trusa tesztelte Frelihet, a rövid sarkot vette célba, ám a kapus még időben leért. Mi voltunk a kapura veszélyesebben játszó csapat – ezt igazolja Redzic és Ramadan közeli helyzete is a 70. percben – de a befejezéseink nem sikerültek. A ráadás perceiben Vitális mehetett volna a mennybe, ha szabadrúgását nem üti vissza a mezőnybe a kapus. Így kénytelenek vagyunk elkönyvelni, hogy egy jó hangulatú, ám gól nélküli rangadón vagyunk túl. Szurkolóink az egy pont ellenére is a „Szép volt, fiúk!” rigmussal köszönték meg a mai teljesítményt.
Megmaradt a kétpontos különbség a két csapat között, miután mindkét oldalon érintetlen maradt a háló. Több alkalommal is közel álltunk a gólszerzéshez, de akaratunkat ma nem koronázta siker, a Spartak pedig megőrizte veretlenségét ebben a szezonban. A folytatásban ismét otthon játszunk, jövő vasárnap a Zsolnát látjuk vendégül a MOL Arénában.
Edzői értékelés:
Xisco Muñoz (DAC 1904): „Jó teljesítményt nyújtottunk, kontrolláltuk a játékot, mi domináltunk a mérkőzésen. A két csapatból csak az egyik akart igazán nyerni. Nálunk volt többet a labda, próbáltunk támadni. Az ellenfél sokat szabálytalankodott, előttünk sok lehetőség adódott. Az elmúlt 21 nap során egy nap sem pihentünk, és az utóbbi 15 nap alatt 5 mérkőzést játszottunk, ami elég sok. Ennek ellenére jó adatokat produkáltunk még a meccs végén is. Gratulálhatok a fiúknak, mert teljesítették azt, mit elvártunk tőlük. Felfogták, mit kell az ilyen kiélezett rangadókon figyelembe venni. Ilyen a labdarúgás: nem mindig jön össze a győzelem, de a teljesítményünket tekintve elégedettek lehetünk.”
Michal Gašparík (Nagyszombat): „Mindkét fél részéről kiegyenlített volt a játék. Nem volt a pályán olyan játékos, aki ma kiemelkedett volna a mezőnyből, és többet vállalt volna magára a társainál. Hosszú idő után játszott gól nélküli döntetlent egymással a két csapat. A második félidőben több volt a kontra mindkét oldalon. A védekező játékosok pedig jobban oldották meg a feladatukat a támadósornál, ezért zárult a találkozó 0:0-s végeredménnyel.”
Lövések: kapura: 3:0, mellé: 6:2
Szabadrúgás: 19:15
Szöglet: 5:1
Les: 0:1
(dac1904.sk/Felvidék.ma)