A II. világháborús emlékhely felavatásának 30. évfordulójára emlékeztek Várhosszúréten

Minden falu életében vannak rendkívüli és meghatározó pillanatok. Ilyen pillanat volt 1994. október 23-a, amikor 50 év után Várhosszúréten végtisztességet adhattak a Magyar Hadsereg egyéni és tömegsírban eltemetett katonáinak, akik a II. világháborúban, 1944 telén, Várhosszúréten és környékén, a Szilicei-fennsíkon haltak hősi halált. Ez a nap egyúttal Nagy Ferenc ibrányi honvéd, jelenlévő sírjának köszönhetően, Várhosszúrét község és Ibrány város testvérkapcsolatának is 30 éves évfordulója.

A templomkerti megemlékezés Badin Ádám versmondó szavalatával kezdődött. Őt követően Ulman István fafaragó, az emlékmű egyik alkotója mondta el emlékeit, hogy hogyan is jött létre ez a párját ritkító emlékhely Várhosszúréten: „Ezek a katonák 1944 telén másfél hónapig tartó harcban estek el és ezek a harcok sok áldozatot követeltek, nemcsak katonákat, hanem civil lakosságot is.”

Beszélt a háború kegyetlenségéről és a több mint száztíz elesett katona sírhelyéről. Mint elmondta: „A háború után azt gondoltuk itt, Gömörben és mindenütt a világon, hogy ránk köszönt a béke. Hát ezt a békét osztogatták, nekünk magyaroknak nem jutott belőle. Mert itt, a Felvidéken elkezdődött a hontalanítás, a magyarok kitelepítése. Nekünk a magyar katonákról nem lehetek megemlékezni. Ennek ellenére mindig voltak emberek, akik a sírokkal törődtek. Ezt a száztíz magyar katonát ma csak mi ünnepeljük, ők a mi halottaink, de emlékezünk a hozzátartozók nevében, emlékezünk egy nemzet nevében, mert a magyar hazát szolgálták és magyar földön haltak meg.”

Faragó László, Magyarország Kassai Főkonzulátusának konzulja üzenetében az emlékezésről és a hősi tettekről beszélt: „Háború még sohasem épített, a háború csak hősi halottakat és élő roncsokat teremt, bár a háborús hősöket tisztelik, mégis egy anya sem akart még hőst a fiából.  Soha senki nem vágyta a háborút, aki a saját bőrén érezte, két szemével látta azt.

Azok, akikért ma itt vagyunk, bár a második világháborúban váltak hőssé, de tettük mindenkor a jelenben visszhangzik. Ezen emlékünnepség ékes szimbóluma a Kárpát-medence népei közös sorsának, szívélyes viszonyának, egymásrautaltságának, mert évszázadok alatt eggyé vált a vérünk.”

Szűcs Sándor, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Kormányhivatal Ibrányi Járási Hivatalának hivatalvezetője ünnepi beszédében a város fejlődéséről beszélt, hangsúlyozva a települések között kialakult kapcsolatrendszert. Kiemelte dr. Nagy Ferenc a Felvidéki harcokban hősi halált halt édesapja sírja utáni kutatását, mely a testvértelepülési megállapodás megkötéséhez vezetett. Beszélt a rendszerváltozásról, megjegyezve, hogy „és újra lehetett beszélni összmagyarságról, újra át lehetett élni az összetartozás érzését. A kedvező történelmi helyzet mellett azonban elengedhetetlenek voltak azok az emberi kapcsolatok, melyek megalapozták a települési megállapodásokat. Az emberi kapcsolatok kovásza Várhosszúrét és Ibrány tekintetében, melyben – végzetes és visszavonhatatlan változás állt be –dr. Nagy Ferenc volt és mellette mindazok, akik önzetlenül segítették kutatómunkáját.  A kialakult személyes és települési kapcsolatok kiállták az idő próbáját. Az alapok erősek voltak és a kulturális értékek kölcsönös átadásával az utódok méltó módon építik azt tovább.”

Nagytiszteletű Vass László református lelkész imádkozott az elesett hősökért, ezt követően a hős katonák hozzátartozói, közöttük Nagy Ferenc családja koszorúkat és csokrokat helyeztek el a két emlékműnél és a külön eltemetett katonák sírjánál. A koszorúzás alatt az Andrássy Dénes Férfikar énekelt. A megemlékezésen közreműködött a Gyöngyvirág énekkar, valamint a Várhosszúréti Labyrynt és az Ibrányi 4484 zenekarok közös műsort adtak elő.

A templomkerti megemlékezést követően a Buzgó Fogadó közösségi termében egy II. világháborús tárlatot mutattak be, amelyet Nagy György alpolgármester, Kassa megye önkormányzati képviselője nyitotta meg.

A kiállítás után a falu kultúrházában Várhosszúrét község és Ibrány város testvérkapcsolatának 30 éves évfordulója alkalmából szervezett ünnepi önkormányzati ülésre került sor.

Az ünnepi ülés utánVáry Fábián László Halottak napja című verse hangzott el, majd felolvasásra került a Magyarok Világszövetségének 30 évvel ezelőtt megfogalmazott üzenete.

Gebe Iveta polgármester megemlékező beszédében az elmúlt 30 év települések közötti történéseit osztotta meg a jelenlévőkkel. „1994 októberében templomkertünkbe az emberek egyszerre hozták el lelkükben a gyászt és az örömöt. Ott, akkor egyszerre fájt minden. A hős magyar katonák szenvedése és halála, az otthon marad özvegyek és árvák zokogása, a remény és az öröm is karon fogott bennünket, ott, akkor a fejfák árnyékában, mi várhosszúrétiek és ibrányiak őszinte kézfogásainkban és öleléseinkben éreztük, hogy egymásra találtunk. Emberek a Rétközről a szőke Tisza mellől, emberek a Palócföldről Gömörországból sorközösséget vállaltak abban, hogy létrehozzák a két település közötti testvérkapcsolatot” – fogalmazott.

Trencsényi Imre, Ibrány város polgármestere ünnepi gondolataiban a két település kapcsolatának jelenéről és jövőjéről beszélt. „Ahhoz, hogy értékelni tudjuk mindazt, amit elértünk és ahová eljutottunk, ismerni kell a múltunkat és azt az utat, amely elvezetett idáig. Igaz ez közös történelmünkre, a két település helytörténetére és közös harmincéves múltjára is. Ez a múlt nagyon szilárd alapokon nyugszik. Azt tapasztaltam, hogy Várhosszúréten öntudatos, hagyományaikra és magyarságukra büszke emberek élnek, s amire a legbüszkébbek lehetnek, az pedig az, ahogyan az elesett magyar katonák emlékét ápolják. A jelen és a jövő nemzedékének ez a legfontosabb feladata, hogy emlékezzen és emlékeztessen. Emlékezni a múltunkra és a jelenben élni, hogy bízzunk a jövőben.”

Ibrány város és Várhosszúrét község testvérkapcsolati egyezményét 30 éve Berencsi Béla és Soltész Sándor polgármesterek kötötték meg. 2011 júniusában a testvérkapcsolatról Berencsi Béla és Klárik Gábor polgármesterek együttműködési alapokmányt írtak alá. Most pedig sor került ennek az alapokmánynak a jelenlegi polgármesterek által való megerősítésére.

Trencsényi Imre, Ibrány város polgármestere, valamint Gebe Iveta, Várhosszúrét község polgármestere kézjegyükkel erősítették meg az együttműködést.

A kultúrműsorban az ibrányi református iskola diák citerazenekarának dalcsokrát, majd a várhosszúréti iskolások köszönőbeszédét követően az 1994-ben Nagy Imre dokumentarista 30 évvel ezelőtti eseményekről forgatott filmje került levetítésre. Ünnepi fogadással zárult az ülés.

A szerző felvételei.

(Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)