„Egykoron az Ipoly mentén is nagy hagyománya volt a lucázásnak. Számos településről gyűjtöttek be népi mondókákat, köszöntőket a Luca napjához kötődve” – nyilatkozta a Felvidék.ma megkeresésére Jámbor Mónika.
Manga János és Csáky Károly alaposan felkutatták ezt a térséget. A begyűjtött népszokások, köszöntők számos kötetben jelentek meg. Van mihez hozzányúlni – magyarázta a nevelőnő.
A mai alkalommal a másodikos fiúk kistúri, pereszlényi és ipolykeszi, Luca napjához kötődő köszöntőt mondtak el az egyes osztályokban.
„Dicsértessék a Jézus Krisztus, szabad-e lucázni?” – kérdezték kopogtatás után az osztálytermek ajtajában. A lucázók végigjárták az alsó tagozat összes osztályát.
Az ilyenkor elmondott köszöntők jókívánságokat tartalmaznak. A Középső-Ipoly mentén és a Börzsöny tájékán a Luca-napi szokások közül szinte napjainkig él a reggeli lucázás. Egykor az iskolás gyermekek már a hajnali órákban megkezdték szokásos falujárásukat. Volt ahol ketten, másutt többen is jártak egy csoportban.
Minden házhoz elmentek: szerencsét, bő termést, áldásos szaporodást kívántak, ezután pedig leheveredtek a földre – folytatta a mesélést Jámbor Mónika.
A perszlényi köszöntő így hangzik:
„Vas legyen fazekatok, cin legyen tálatok, ólom legyen kanalatok, csikózzon meg a lovatok, bornyazzon meg a tehenetek, malacozzon meg a disznótok! Adj Isten gazdának bort, búzát, gazdasszonynak tyúkot, lúdat, menyecskének egy kas gyereket! Igy heverjenek a tyúkok e!”
A nap folyamán a gyerekekkel beszélgettek a régi szokásokról, a Luca napjához kötődő számos hagyományról.
Mindezek mellett délután Luca-napi búzát vetettek a gyermekek. Mint Jámbor Mónika elmondta: „Luca napján egy agyagcserépbe, vagy tálkába búzaszemeket vetnek, és ha azok karácsonyig kikelnek, akkor jó termés lesz a földeken, a leány férjhez megy és az állatok egészségesek maradnak. A lucabúzával a templomi oltárt is díszítik, karácsonykor égő gyertyát állítanak a búzatövek közé.“ A búza zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte. Az elvetett búzát az iskolaszünet kezdete előtt hazaviszik a gyerekek, otthon figyelhetik, kikel-e szentestére.
A tanulók nagyon élvezték a felkészülést, a köszöntést. Örömmel vették fel a régi időket idéző öltözéket. Mindezzel hozzájárulunk hagyományos értékeink ápolásához, őseink örökségének továbbadásához – mondta végzetül az alapiskola nevelőnője.