Molnár Zsuzsa fontos személyisége, szervezője volt a gömöri és a nógrádi magyarságnak. Hiányát nehéz pótolni, emlékét őrizzük, s meg nem élt 70. születésnapján felidézzük életútját.
Molnár Zsuzsa életének 63. évében július 3-án hunyt el. Búcsúztatására 2018. július 12-én került sor Ragyolcon. Temetésén Fábián Péter atya a gyászmisében kiemelte,
Zsuzsa szeretetének nemcsak egy morzsányijával ajándékozott meg minket, hanem egész életén át a szeretet útját igyekezett járni.
Ugyanott, az azóta már szintén elhunyt Böszörményi István úgy fogalmazott,
„Zsuzsa nagybetűs Ember volt, becsületes magyar ember, a szűkebb és tágabb közösségért felelősséget érző, annak érdekében tevékenykedő ember, aki egész életében küzdött és bízva bízott.”
A Csemadok ragyolci alapszervezete volt elnökeként, haláláig aktív tagjaként is vitte a fáklyát, tette nem csak azt, amit lehetett, de azt, amit kellett. Igazi közösségi ember volt, minden munkahelyén, minden önként vállalt tisztségében a közösséget szolgálta. Azt tette a Magyar Közösség Pártja tagjaként, tisztségviselőjeként, rimaszombati járási titkáraként a Szövetség a Közös Célokért losonci, később rimaszombati munkatársaként, de beszélgetőtársként, polgártársként, együttérző barátként is.
Molnár Zsuzsa 1954. december 29-én született Csákányházán (Losonci járás). A füleki gimnáziumban 1974-ben kitüntetéssel érettségizett, majd egy évig könyvtárosként dolgozott Füleken. Ezt követően húsz éven át az iskolaügynél nevelőnőként volt állásban. Közben 1980-ban távúton szerzett képesítést Losoncon a Pedagógiai Szakközépiskolában. 1995-ben pályázat útján kinevezték a Ragyolci Kultúrotthon igazgatónőjének, mely funkcióban hét évet töltött el. Innen állt 2002 januárjában a Szövetség a Közös Célokért társulás szolgálatába, előbb a losonci területi irodában, majd 2004 októberétől a rimaszombati területi irodában intézte a Magyar Igazolványokat 2012-ig. Közben 2009-től a Magyar Közösség Pártja Rimaszombati járási titkáraként dolgozott haláláig.
2014-ben átvette a Nógrád Közművelődéséért-díjat, 2019-ben posztumusz Példakép-díjban részesült.
„Zsuzsát mindannyian nagyon kedveltük, áldozatkészsége és segítőszándéka határtalan volt” – jegyezte meg Kiss Beáta, a Femine Fortis – Erős Nők polgári társulás alelnöke.
Az elismerést Auxt Ferenc, az akkori Magyar Közösség Pártja Rimaszombati járási elnöke vette át, aki kilenc éven át volt közvetlen munkatársa. Úgy fogalmazott: „Igazi támaszom volt, mindig lelkesített. Ő volt az a nógrádi, aki a legtöbbet tudott a gömöriekről. Ugyanúgy szerették Gömörben, mint idehaza. Egy nagyon értékes embert veszítettünk el benne, s a mai napig egy nagy űr van a lelkünkben és szívünkben, innen is azt kívánom, hogy nyugodjon békében. Nagy szeretettel gondolunk rá” – mondta akkor Auxt Ferenc.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
