Elérkeztünk ehhez a vasárnaphoz is. Virágvasárnaphoz. 2025 nagyhetének indító napjához. De hogyan indulunk a nagyhétre? Hogyan indulnánk a Feltámadott Úr, az Élet Fejedelme nélkül? A Legyőzhetetlen Feltámadottba vetett hit nélkül? Egyáltalán: hogyan lehet Őnélküle indulni nagyhétre, fekete péntekre, fénylő húsvétra? Olyan sivatagi porfelhőt hord szemünkbe, szánkba, sőt lelkünkbe a napok porvihara, hogy ember legyen a talpán, aki nem csak állja ezt, de még derűsen tud készülni az ünnepre. Rég nem látott járvány hazánkban, tele gazdajajjal. Mindez beszórva napi szóporral, ami csak úgy csikorog a fogunk alatt, meg a lelkünkben. És a politikai tornádók anyanyelvtörő szócsatája. Meg az ukrán háború, az EU beltengerének morajlása. Ilyen krízishelyzetben mit várhatunk? Lehet így készülnünk húsvétra?
A Feltámadott Úr jelenléte által más lesz minden
Felsejlik bennem ma az ének, mert megtanítottak erre hitoktatásban, vasárnapi iskolában. Magam is erre az életben tartó bölcsességre, igazságra tanítottam családom ifjabb tagjait: „Az Úr szeretete által jó lesz minden,/Ha övé vagy, szólj így bátran: Jó lesz minden”.
Igen, csak így, sehogy másképp! Vagy a régi magyar kifejezéssel élve: ha nincs éltető, a mélységek, szakadékok fölött átemelő Krisztus-hitünk, Isten-hitünk, bizony legyőznek a körülmények – akkor sanyarú hét vár ránk. Megsanyargatnak az emberi szavak, az indulatok, a járványhírek, a háborús hírek, a vámcikázások, az árhullámok.
Ha nincs a halálon győztes Feltámadottba vetett hitünk, már eleve elveszítünk minden csatát. Vagy csüggedten feladunk mindent. De ha a világfordító húsvét éjszakának a Feltámadottjában, az egész emberiségnek örök jólétet ajándékozó csodájában tudsz hinni, minden, de minden átértékelődik. Krisztus örök életfényében. A hajnalfényben, ami mindig új reményt hoz.
Ha a húsvét fényözöne felől tekintünk a nagyhétre, benne az eseményekre, megértjük, hogy akkor és ott Jézussal és Jézusban miattunk, érettünk, helyettünk történt minden. Ekkor olyan erőnyalábot áraszt belénk ez a felismerés, hogy egyetlen kegyelem-fényvillanásra elkezdünk másként gondolkodni mindenről.
Átértelmező Krisztus-fényben virágvasárnap
Már a kezdetet átrajzolja a feltámadás fényáradása. Így virágvasárnap nem azt látjuk, hogy a korabeli néphangulat által várt politikai Messiás megérkezik-e az ünnepre, a vallás fesztiválos forgatagába, hanem hogy eljön-e az Ember Fia, aki ugyan Dávod Fia, de nem trónkövetelő. Nem olyan Király, akinek az országa ebből a világból való.
A szabadító Jehósua nem tart kortes beszédet, nem ígérget, nem ünnepelteti magát. Szamárháton érkezik. Pompa nélkül. Mint aki Isten tanácsvégzését ismeri, így előre azt is, mekkora kínok és megaláztatások között kell népéért, a vallási, politikai megigazultakért és jövőbeli nemzedékek helyre tett életéért fizetni a saját életével. Mert a vallási, politikai, sors téveszmék leleplezésére gyúl majd ki a húsvéti fény egyszer s mindenkorra.
Akik befogadják, azoknak üdvösségre, akik nem, végzetükre. Virágvasárnap a sors-, és céltudatos küldetésvállalás csendes ünnepe.
Még talán a szamárnak is százszor súlyosabb lehetett a rajta ülő Jézus, Aki lelkében már mindent lejátszott, végiggondolt. Malomkőként zuhant rá a következő napok előre látása.
Átértelmező feltámadás-fényben a sorskeresztek
Nagyhetet népnyelvünk a sanyarú, sanyargató jelző mellett gyászhétnek is elnevezte. Gyászol majd a kereszt alatt Mária, Jézus édesanyja, testvérei, a hű tanítvány, János, és sokan. Férfiak és nők, akik nem hisznek a szemüknek. Mi már tudjuk, amit aztán három nap múlva ők is átélnek: Él az Úr. Akkor mit keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt (Lukács 24,5).
Üres a kereszt, üres a sír, Arimáthiai József „kölcsönsírja”. Itt szeretnék egy rövid szemlélődő pillantásra megállni a velem tartó spirituális zarándoktársakkal, olvasókkal együtt. Felidézni a református hit szülőföldjén, Svájcban reneszánszát élő református lelkész, költő, bibliafordító, esztéta, gyülekezeti pásztor, Josu Boesch fantasztikus acél-ikonjait. Kiváltképpen egyet, aminek ez a címe: Az üres kereszt (1974). Krisztus testének még ha oly’ leheletszerű ábrázolása hiányzik erről az ikonról. Ezt látjuk: a Feltámadott teste előbb még ott volt, most meg már nincs. Miről üzen ez?
Arról hogy Istennek van hatalma arra, hogy még a legsúlyosabb helyzetből, vasszögekkel keresztre vagy változhatatlannak ítélt helyzetekhez rögzítő emberi ítéletekből, ténymegállapításokból is tovább vigyen. Solus Deus! És a Feltámadott Fiúval, aki resurrexit tertia die. Vele, aki megnyitotta előttünk a kiüresíthető, a megsemmisíthető emberi szenvedés lehetőségét. Ez bennünk a Feltámadott által átváltozik via resurrectionissá. A feltámadás útjává.
Végre valami úgy lesz üres ezen a földön, hogy mérhetetlen gazdagság, teljesség, másság, továbblépés, mindent átragyogó lelki telítettség lép a helyére.
Josua Boesch tiszteletes művész testvérünk egész Svájcot lenyűgöző Feltámadás útja (Auferstehungsweg) ikonsorozatában ábrázolta ki az emberi üresség és az isteni telítettség, a Krisztussal átváltoztatható üresség páratlan gazdagságát.
Nemzeti és egyéni ürességünk, keresztre szorító helyzeteink közben ránk derül utunkon egy kis öröm: a feltámadott Lelkének tiszta ragyogása töltheti be egész valónkat.
Az üresség metamorfózisa, átváltoztatása, felrangosítása következik be Jézus tette, jelenléte által. Igazzá lesz a régi bölcs, hitbeli tanítás: in confusionem hominis – Dei providentia – az emberi zűrzavarban Isten előrelátása segít tovább. Ő a Győztessel, Feltámasztott Fiával segítségünkre jön, azoknak, akik hisznek. Ahogyan a fémikonok lelkész-művésze megfogalmazta:
„Szépséget és harmóniát sugároz, áraszt rá a világra a Feltámadott. Ez kiengesztelő, megbékítő fényharmónia. E Krisztus-fény képes arra, hogy mindent más fényben tüntessen fel sorsunkban és a világmindenség történetében. Ez a tökéletes istenharmónia képes megváltani a világot.”
Krisztussal telítődő ürességek
Virágvasárnap a megváltozhatatlannal történő, Isten szerinti szembenézés óráit jelenti Jézusnak. És nekünk? Sokkal több van abban a bevonulásban, mint amit olykor felületesen belelátunk. A kereszt Krisztus-formájú, de testetlen üressége azóta nyitva áll előtted, hogy belehelyezd magad és feltöltekezz. Beleállhatsz Krisztus sziluettjébe, úgy, amint vagy. Üresen vagy roskasztó fájdalmakkal. Hálásan vagy kétkedve. Ott átváltozik minden.
E református ikonokon Krisztus hajszálvékony, világokat átfogó karja vár. Ő segít, ha beállsz istenléte földi keretébe. Ott átváltozik minden: a Vele megosztott fájdalom fele fájdalom, a Vele megosztott öröm meghatványozódik. Az üressé lett, a halálfáról Isten Lelkével leemelt Fiú a keresztet életfává változtatja. Sorsodat is. Fásultságból gyökeres változás felé emel: Őbenne feltáruló új értékrendek, távlatok, társaságok, közösségek, feladatok felé. És az otthagyott kendők, leplek a húsvét hajnali sírboltban neked is üzenik: ne ragaszkodj életed lim-lomjaihoz, még ha olyan kedvesek is számodra. A múlt nem takarhatja el a lényeget, az igazi jövőt.
A kendő, a lepel nem ejtheti fogságába a lelkedet. Síron, elmúláson, befaló múlton, megkötöző anyagokon túlra tekints. Ott, a Túlnaniban kezdődik el igazi jövőd! Új lelki világra, új életre, az üresen hagyott kereszt után a kereszten túli, a lepleken, cuccokon túli valóságban. Jézus él!
Ő összehasonlíthatatlanul többet ad ma is, mint amit veszteségeid, takarásaid, lepleid, földi helyzeted jelent.
Krisztus-kereszt Őnélküle – jeruzsálemi sírbolt Őnélküle – ez a virágvasárnappal kitárulkozó új és örök távlata életünknek, életednek. Induljunk bátran az új távlatok felé, emelkedő lélekkel, minden napra elérhető, kicsiny, de biztos örömökkel. „Rám-rám derül ismeretlen/Utamon egy kis öröm:/Azt is a te véghetetlen/Jóságodnak köszönöm.”
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
