Gárdonyi Géza szellemisége nyomában

A rimaszombati Pósa Lajos Társaság szervezésében valósult meg a Légy lámpás est újabb eseménye 2024. június 5-én, a Csillagházban. Az est középpontjában Gárdonyi Géza életművének szakrális dimenziója állt, amelyről Cs. Varga István irodalomtörténész tartott könyvbemutatóval egybekötött, gondolatébresztő előadást.

A vendégeket Pósa Judit, a Pósa Lajos Társaság elnöke köszöntötte, kiemelve az est jelentőségét az értékalapú magyar irodalom bemutatásában és továbbadásában.

A bemutatott kötet, „Gárdonyi Géza: Álmodozó szerelem”, a szerző kevéssé ismert, lírai hangvételű írásait tárja az olvasó elé.

Fotó: Gecse Attila/Felvidék.ma

A válogatásban olyan művek kaptak helyet, amelyek Gárdonyi belső vívódásait, a hithez és a szerelemhez fűződő viszonyát mutatják be – egyszerre emelkedetten és emberien.

A kötet betekintést enged a nagy írónak abba az érzékeny, spirituális világába, amely mély erkölcsi alapokra és istenkeresésre épül.

A könyvet Cs. Varga István szerkesztette és látta el utószóval, aki hosszú évtizedek óta kutatja Gárdonyi életművét, különös figyelemmel annak szakrális és filozófiai vetületeire.

Az est díszvendége Keller Péter, Gárdonyi Géza dédunokája volt, aki személyes történeteken és családi relikviákon keresztül tette még közelebbivé az írót a közönség számára.

A résztvevőknek lehetőségük volt a könyvet dedikáltatni, így emlékként is magukkal vihették a találkozás élményét.

Gárdonyi Géza – az „egri remete” – a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, aki nemcsak az „Egri csillagok” szerzőjeként ismert, hanem mély gondolatiságú, morális kérdéseket boncolgató esszéi és vallásos ihletettségű írásai révén is. Visszavonultsága mögött nem zárkózottság, hanem intenzív szellemi és lelki élet húzódott. Írásai ma is aktuálisak: a hit, a szerelem, az emberi lélek mélységei iránti érzékenysége időtálló üzenet.

Gárdonyi Géza és Pósa Lajos kapcsolatát kölcsönös tisztelet és a magyar nyelv, valamint a keresztény értékrend iránti elkötelezettség jellemezte.

Bár életútjuk és írói stílusuk különbözött – Gárdonyi inkább a belső világ és az emberi lélek mélységeinek kutatója volt, míg Pósa a gyermekirodalom és a nemzeti érzés letisztult hangú képviselője – mindketten hittek abban, hogy az irodalomnak erkölcsi tartást kell adnia az olvasónak. Találkozásaik, levelezéseik és a közös szellemi tér, amelyben mozogtak, tanúsítják, hogy nemcsak kortársak, hanem rokon szellemek is voltak – a magyar irodalom szellemi építőmesterei.

Az est így méltó tisztelgés volt Pósa Lajos és Gárdonyi Géza öröksége előtt, és inspiráló találkozás azok számára, akik a magyar irodalomban a lélek és az igazság nyomait keresik.

HE/Felvidék.ma