A Magyarország Szlovákiai Nagykövetsége és a Liszt Intézet – Pozsonyi Magyar Kulturális Központ rendezésében immár 11. alkalomal kerül sor a Több mint szomszéd kulturális hétre, amely idén is számos figyelemre méltó eseményt tartogat. A Tenorok a női szívekért gála után érdekfeszítő beszélgetésben és kiállításban volt része az érdeklődőknek.
Venyercsan Pál, a Liszt Intézet igazgatójának bevezetője és köszöntője után Szabó G.László újságíró, a színház- és filmtörténet avatott hazai szakértője bemutatta a rendezvény két vendégét, Milka Vášáryová és Zuzana Kronerová művésznőket, akiket nem véletlenül hívtak meg erre az alkalomra.
Törőcsik Marit, a 90 éve született, máig a legnagyobb művészt, a magyar film- és színházművészet örökérvényű alakját idézték meg visszaemlékezéseikben, no és azzal a kiállítással, amelynek összeállítását Kornya Istvánnak, Somogyi Zsuzsannának és a beszélgetés vezetőjének köszönhetjük.
Szabó G. László a beszélgetés elején megjegyezte, hogy mindenkiben él legalább egy Törőcsik Mari kép, annak alapján, hogy melyik filmje, alakítása volt hatással ránk leginkább.
(Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Van akiben több is, hiszen hat évtizedes pályafutása alatt mintegy 180 filmben, tévéjátékban, számos színpadi darabban szerepelt.
Van, akiben a legmélyebb nyomot első filmje, a máig feledhetetlen és a magyar filmgyártás fenomenális darabja, a Körhinta hagyott,
éppen a főszereplőnek köszönhetően. De említhetnénk a Vasvirág, a Sikátor, az Édes Anna, a Szerelem, a Déryné hol van vagy az egyik utolsó filmjét, az Aurora Borealis – Északi fény címűt.
(Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
No és ilyen a Szent Péter esernyője, amelyet mindkét vendég művésznő felemlegetett a Törőcsik Marival való első találkozásuk kapcsán. Milka Vášáryová elmondta, hogy máig élő emléke ez a forgatás. A film jeleneteit ugyanis Selmecbányán, családjuk lakóhelyén készítették, és mivel édesapja jól beszélt magyarul, felkérték a munkálatokban való közreműködésre, tolmácsolásra, mert a filmet két nyelven, magyarul és szlovákul vették fel, és a színészeknek a szerepüket mindkét nyelven meg kellett tanulni. Rá egy nyúlfarknyi szerepet bíztak, amelyet népviseletben játszott és egyetlen mondatot kellett elmondania.
A forgatáskor, 1958-ban 15 éves volt és csodálattal bámulta a színészeket, ott sürgött-forgott körülöttük. Törőcsik Marival később Budapesten a Csehszlovák Filmnapokon találkozott és később is figyelemmel követte pályáját.
(Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Szépségén, bájosságán, remek alakításain kívül elismeréssel szólt arról a szerénységről, alázatosságról, természetességről, amely őt jellemezte. Az életben semmi megjátszás, semmi sztárallűr, semmi fennhéjázás nem volt a sajátja.
Ezt emelte ki Zuzka Kronerová is, aki ugyancsak jelen volt a Szent Péter esernyője című film forgatásán, mindössze ötévesen, hiszen szülei szintén játszottak a filmben.
Megemlítette, hogy éppen Törőcsik Marinak köszönhetően hívták meg édesapját több magyar filmbe, mintegy tíz magyar filmben tűnt fel az évek során.
Több kedves történetet is elmesélt kapcsolatukról. Az egyik nyáron Olaszországból hazafelé tartva Letenyén karanténba zárták őket, mert kiderült, hogy olaszországi nyaralásuk helyszínén kolerafertőzés tört ki. Törőcsik Mari férje, Maár Gyula éppen Kronert szemelte ki a Végül című filmjének egyik szerepére, eltartott egy ideig amíg valahogy kinyomozták hollétüket és felkeresték őket.
Kroner akkor azt mondta, ha hoznak neki egy üveg konyakot meg egy karton cigarettát, elvállalja a szerepet, ez pedig meg is történt, ahogy a szerep eljátszása is, és ezt követően még számtalanszor találkoztak, Mari őszinte barátja volt a családnak.
(Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Zuzana Kronerová szeretettel emlegette azt a kiruccanást is, amikor Törőcsik Mari autózva mutatta be nekik Budapestet, valamennyi látványosságot, egyik kezét a kormányon tartva, a másikkal hevesen hadonászva, bravúrosan vezetve tette azt. A szlovák művésznő szintén azt emelte ki, hogy Törőcsik Mari amilyen művészien alakította szerepeit, a hétköznapokban annyira emberi, közvetlen és kedves volt.
A kiállított képek, Keleti Éva, Benkő Imre, Eöri Szabó Zsolt fotói a gazdag életpálya állomásait mutatják be, a művésznő mellett feltűnik a magyar film- és színművészet színe-java.
Kiállították a trencsénteplici filmfsztiválon készült fotókat, a Cannes-i filmfesztiválon viselt ruháját, a Mandragora-díj eredetijét is.
(Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Számos fesztiválon kapott rangos elismerést, többször volt a Karlovy Vary-i fesztiválon, Cannes-ban kétszer kapott életműdíjat, a Bogota-i filmfesztiválon a világ 14 legkiválóbb művésze között ismerték el.
Filmes szerepei mellett színházi alakításai is kiemelkedőek, néhány kitérőtől eltekintve egész életében a Budapesti Nemzeti Színház tagja volt.
Felsóhajthatnánk, hogy bezzeg, ha a világ más pontján születik, micsoda világsztár lehetett volna, de örüljünk, hogy közénk küldte a sors, bennünket gazdagított, a mi hírnevünket emelte. Számunkra ő világsztár.
És örökre velünk marad halhatatlan, valamint felülmúlhatatlan alakításaival.
Benyák Mária/Felvidék.ma
