A katolikus egyházban a pünkösdöt követő tizedik napon ünneplik az Úr szent Testének és Vérének ünnepét, mely ebben az évben június 19-re, csütörtökre esett. Az ünnep latin neve Festum Eucharistiae, Solemnitas Corpus Domini, népi nevén Úrnapja.
Magyar földön általános szokás az úrnapi körmenet és a sok virágdísz, hiszen ekkorra már teljes pompájában zöldbe és virágdíszbe öltözik a természet, szebbnél szebb virágok pompáznak és ontják az illatot. Az úrnapi körmenettel összeforrt a virágszőnyegek készítése, a virágsátrak, és a virágokkal díszített oltárok képe.
A körmenet útján négy stációt, vagyis négy oltárt állítanak, amelyet a pappal és Oltáriszentséggel végigjárnak a hívek.
Az úrnapi körmenetnek saját szertartása van. A virágsátraknál az evangéliumot idézik, és a pap az égtájak felé áldást oszt az Oltáriszentséggel. Ilyenkor mindenkiért imádkoznak, így a négy égtáj felé osztott áldásból bárki részesülhet.
Farkas Zsolt atya áldást ad az Oltáriszentséggel (2024) (Fotó: Berényi Kornélia)
A történelmi Magyarország területein az idei évben az ünnep utáni következő vasárnapon, június 22-én, évközi XII. vasárnapon üli az egyház az Úrnapját. A történelem eseményei közt is régi hagyománya van az úrnapi körmenetnek. Az első adatok magyarországi megünnepléséről 1292-ből és 1299-ből valók. Az 1501-es budavári körmeneten részt vett II. Ulászló király, később fia, II. Lajos is, majd a köztudottan hívő katolikus Habsburg-uralkodók számára is fontos volt az ünnep.
A néphagyományban is jelentős szokások fűződnek ehhez a naphoz. Eleink életében, de egyes helyeken ma is, az egész falu részt vesz az előkészületekben.
Indul az úrnapi körmenet a szőgyéni templomból (2024) (Fotó: Berényi Kornélia)
A férfiak az erdőből hozzák a falombokat, melyből a stációk készülnek. Az asszonyok összegyűjtik a virágokat, mellyel díszítik az Oltáriszentség útját.
Az Oltáriszentség elé szórt és megáldott úrnapi ág és virágszirom, valamint az úrnapi templomban széthintett fű és virág egyike a magyar katolikus nép legtiszteltebb, legtöbbre tartott szentelményeinek.
Legtöbb helyen ma is az ünnep nyolcadáig, Jézus Szíve napjáig megőrzik a virágsátrakat.
Eleink idején a templom padozatán maradt a fű és a virág, amit Jézus Szíve ünnepe után hordott szét a falu népe. Az úrnapi körmenet után mindenki igyekezett hazavinni a lombsátrak zöld ágaiból. Sokan a saját virágukat vitték haza, amelyet a körmenet előtt koszorú vagy csokor formájában a sátorra akasztottak, illetve a sátorba tettek.
Úrnapi körmenet 1937-ben Szőgyénben (Fotó: Laczkó Gábor, gyűjtő)
A faágakat a kertben a vetemények közé szúrták, Andrásfalván az úrnapi koszorút az istállóban a gerendára akasztották, a földeákiak az úrnapi sátorból hozott füvet a háztető alá vagy a gerendára tették a ház oltalma céljából.
A katolikus népénektár szerint így énekelnek ezen a napon:
Kotta (Fotó: Katolikus Népénektár)
Forrás: Magyar kurír, Népi Kalendárium
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
